Petőfi Sándor forradalmár születésének évfordulóját ünnepelték Nagymegyeren. Ott jártunk.
Méltóképpen emlékeztek meg Petőfiről Nagymegyeren, ahol a zord időjárás ellenére is sokan gyűltek össze. A Hősök terén tartott ünnepségen avatták fel a költő kültéri szobrát.
A Pro Megere Polgári Társulás kezdeményezésének köszönhetően gazdagodott újabb kulturális és történelmi emlékhellyel a település és a helyi magyarság. A szoborállításhoz Nagymegyer Város Önkormányzata is csatlakozott. hiszen 2023 a Petőfi-emlékéve jegyében telt, így a Kárpát-medencében több helyütt is megemlékeztek a forradalmárról. Ezen helységek sorát bővítette a csallóközi város is. Petőfi nagymegyeri szombrát a nagyfödémesi szobrászművész-restaurátor Cséfalvay Kázmér készítette.
A megjelenteket Mikóczy Dénes, a PRO MEGERE Polgári Társulás elnöke köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy az emlékmű egy jelkép, mely a magyarság szuverenitását, szabadságvágyat, az egymás iránti felelősségtudatot szimbolizálja.
Petőfi tettvágya és nemes cselekedetei példaértékűek
Petőfi mellszobrának leleplezése után Soóky Marián polgármester ünnepi beszéde következett.
„Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e Nemes láng, amely úgy hevit.”
– idézte a költőt a településvezető. Mint mondta, ezeket a verssorokat 23 évesen vetette papírra Petőfi, melyből sugárzik a tettvágy embertársaiért.
Soóky emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy 201 esztendeje született a legnagyobb és legérthetőbb tüzes lelkű költő, Petőfi Sándor. Mint mondta a forradalmár az egyszerű, világos nyelvezetéért lett a nép költője, milliók szenvedélyes poétája.
„Petőfi emléke nem pusztán túlélt mindent az elmúlt kétszáz évben, hanem „diadalmasan” jelen van a mindennapokban, például a köztereken, a nyelvben, a beszédfordulatokban. Idézi őt az is, aki „nem figyelt a magyarórán”, és az is, aki a szabadságról vagy a szerelemről beszél.”
– fogalmazott. Kiemelte, hogy Petőfi itt van velünk, magyarokkal, kétszázegy esztendeje. Elmondta , hogy bár a lánglelkű költő emlékéve már véget ért, viszont emlékezete továbbra sem halványul a versszerető magyar emberek szívében.
Soóky arról is beszélt, hogy Petőfi hazaszeretete és magyarsága nem csupán a szavak szintjén nyilvánult meg, hanem a tetteiben is, melyet a következő gondolatokkal támasztotta alá:
„Nemcsak újságcikkekkel és versekkel küzdött, hanem fegyverrel is, és a legdrágábbat, az életét adta a magyar hazáért és az alábbi tőle vett sorok világosan megmutatják az emberi magatartásforma követendő mintáját.”
A szónoklat végén a településvezető köszönetet mondott mindazoknak, akik jóvoltából, anyagi és erkölcsi támogatásának köszönhetően Petőfi mellszobra ékesítheti a várost. Arra biztatott mindenkit, hogy”örökségét” a későbbiekben is méltóképpen ápoljuk és adjuk át a jövő nemzedékének.
A zárszóban Petőfi Jövendölés c. versének utolsó sorait idézte Soóky:
„Anyám, az álmok nem hazudnak,
Takarjon bár szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él.”
A kultúrműsort Zakál Gyula versmondó, illetve a Kéknefelejcs népdalkör biztosította.
Az esemény végén az ünneplők közösen énekelték el a Nemzeti dalt.
Körkép.sk/Laky Erzsébet
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
