Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája elnökének Táruljatok fel örök kapuk – Keresztény nevelés és lelkiség a 21. században kötetét június 12-én a Sapientia főiskolán Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökhelyettese és Lobmayer M. Judit, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője mutatta be.
A könyv ünnepe
Az Új Ember kiadványok sorozatban megjelent könyv bemutatóján jelen volt Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora; Birher Nándor, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja; Rubovszky Rita, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Oktatási Bizottságának főtanácsadója, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója; Takács Anita, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi kerületének elöljárója; Tóth Tamás egyháztörténész; Valaczka András író, tanár, a kötet szerkesztője és sokan mások. A beszélgetést és a könyvbemutatót Kuzmányi István állandó diakónus, a kötetet kiadó Magyar Kurír főszerkesztője vezette.
Erőteljes, férfias, karakteres és életteli előadásuk után Kuzmányi István köszöntötte a jelenlévőket a könyvbemutatón, mely, mint mondta, ünnep, az ünnepi könyvhét alkalma, és amelyhez a kórus valóban ünnepi hangulatot teremtett. Beszédében utalt a futball-világbajnokságra újítására: a bírókon lévő fejkamerán keresztül, egy új szemszögből is lehet látni a fontosabb jeleneteket.
– fogalmazott, majd a latin mondást idézve (docendo discimus – tanítva tanulunk) megköszönte a könyvet a szerzőnek.
A teljes ember nevelésének távlatai
Udvardy György érsek beszédében rámutatott: minden könyvbemutató ünnep, a szellem, az ember, a kultúra ünnepe, és egyben liturgia is, hiszen megjelenik benne az istendicsőítés.
Mivel a szerző pap, tanár, szerzetes, így már a kötet címében érezhető, hogy a nevelés valójában az üdvösség szolgálata, az evangélium hirdetésének speciális területe, a tanár pedig a nevelés és a növekedés művésze – mutatott rá az érsek, majd kiemelte a tanár tapasztalatának, Istenhez és a konkrét személyhez való hűségének jelentőségét. Hangsúlyozta, a könyvben megjelenik a piarista közösség karizmája, és ez
Az érsek ezután a cím értelmezési lehetőségeire világított rá. Mint mondta, a 24. zsoltár 7. versének több értelme van. A zarándokzsoltárban olvasható „Táruljatok fel, örök kapuk” jelenti a zarándokok Jeruzsálembe való bevonulását, a Messiás dicsőséges bevonulását, ugyanakkor Jézus második eljövetelét is. Ilyen módon utal az egyén méltóságára, a célba érkezésre, a nevelés méltóságára és szentségére. Az alcím egyértelműen keresztény nevelésről beszél, kijelöli, hogy Jézus Krisztus személye áll a középpontban.
A könyvben hat részben elrendezve 23, nagyjából azonos hosszúságú írás található – mutatta be a kötet tartalmát Udvardy György. – Világos az antropológiai alap: a teremtett, megváltott ember szentségre kapott meghívást. Az új ember kialakulása nem elvont eszmény, hanem konkrét valóság. Jézus Krisztus megtestesült Istenfia áll a nevelés középpontjában, személye a valóság alapja, az egyetlen realitás benne ismerhető fel.
A pedagógus is fontos szereplője az írásoknak. Tanúságtétel által nevel, hiteles kell legyen, nemcsak tartalmat közvetít, hanem személyes kapcsolódása által készséget ad a fejlődésre, növekedésre.
A könyv a 21. század aktuális nevelési feladatait is áttekinti. A szerző kiemeli a közösség nevelő szerepét és a szolidaritás fontosságát. Átsugárzik az írásokon, hogy
Udvardy György hangsúlyozta, a rövid írások gyűjteménye szinte az összes neveléssel kapcsolatos, jelenleg is aktuális témát érinti. Pontos, egyértelmű megfogalmazásokat tartalmaz, ellentéteket old fel, tágítja az értelmezési lehetőségek körét. Példaként említette: „A katolikus nevelés nem védekezés, hanem meghívás a párbeszédre” – mely ma is aktuális.
Isten feltárta nekik a hit kapuját
Lobmayer Judit nővér először Udvardy György gondolataihoz kapcsolódott. Rámutatott, Jézus egyszer kifejezetten pedagógusként mutatkozik meg az evangéliumban, azt mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”, ráadásul a szelídség és az alázat éppen a mai ünnephez, Jézus szíve ünnepéhez kapcsolódik. „A kötetből is sugárzik ez az evangéliumi látásmód” – tette hozzá.
Elmondta, az Apostolok cselekedeteit olvasva egy rész különösen megszólította: Pál és Barnabás visszatérve Antiochiába elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten: tanítottak, és ezáltal Isten feltárta a pogányok előtt a hit kapuját. Hozzátette: a kötetben is szó esik arról, hogy
Ez után elemezte a könyvben szereplő fényképeket, melyeket Szabó Csaba készített. Mint mondta, a fejezetet bevezető fotók tág asszociációs lehetőséget kínálnak, egységet teremtenek a forma és a tartalom között. A képek egyesével is megszólítanak, de egymással is összefüggésbe hozhatók. Minden képen sziluetteket láthatunk, így a személyek és tárgyak sejtetnek, túlmutatnak önmagukon, a keresés jelképévé válnak – fogalmazott, majd a címlapképtől kezdve érzékeny, részletes értelmezést fűzött a fotókhoz.
A közösségi iskola öröme, kulturális hídépítés és szerzetesi jelenlét
Kuzmányi István ezután Zsódi Viktort a Gravissimum educationisról és XIV. Leó pápa apostoli leveléről (Rajzoljuk meg a remény új térképeit) kérdezte.
A szerző kiemelte, a katolikus iskolák az örömről szólnak, amit meg kell mutatni. A nevelés közösségi akció: a katolikus iskola életében az egyik legfontosabb pillanat, amikor intézményi iskolából közösségi iskolává válik.
– fogalmazott.
Kuzmányi István Udvardy Györgynek, aki Európa kulturális fővárosaiban volt jelen főpásztorként, Pécsen püspökként, most pedig Veszprémben érsek, feltette a kérdést: Mit jelent a párbeszéd, a hídépítés a kultúra terén?
Az érsek válaszában Szent II. János Pál pápa mondatát idézte, miszerint
A hitből fakadó kultúra tehát ráirányítja az ember gondolkodását Isten dicsőségére, az ember méltóságára. A hit megtermékenyíti az adott kor kultúráját. Feladatunk, hogy a kultúrával találkozási felületet hozzunk létre, ahol lehetőség van egy-egy élmény kapcsán önmagunkra, a közösségre reflektálni – mutatott rá Udvardy György.
A következő kérdés Judit nővérhez szólt: Mit jelentett húsz éve és most szerzetesként kísérni a fiatalokat?
Lobmayer Judit elmondta, régen a szerzetesek 24 órában jelen voltak a diákok számára az iskolában és a kollégiumban.
Elmondta, a gyerekek néha odaszaladnak hozzá, ilyenkor nagyon jó kapcsolatot teremteni velük. „Már nem tudunk úgy ott lenni mellettük, mint korábban, de ennek is értéke van” – tette hozzá.
Megosztotta, hogy a könyv a tartományfőnöki jelenlétére is inspirálólag hatott. „A tartományfőnök odafigyel a diákokra és a tanárokra, minden alkalmat megragad, hogy megszólítsa őket, és muníciót ad nekik.” Ez a figyelem a részéről nagyon fontos, hiszen a munkatársak részesei a szerzetesrend karizmájának.
Zsófi Viktornak szólt az utolsó kérdés a Szentatya által is középpontba állított társadalmi igazságosság témájáról.
Az igazságosságról beszélve komoly konfliktusok tudnak kialakulni – mutatott rá a tartományfőnök. –
Bátoríthatja őket, hogy ezt a teljesebb igazságot keressék a saját életükben, ezt építsék az osztályközösségükben, családjaikban, a társadalomban.
Fotó: Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
