17 éves korától játékvezető. Heti négy alkalommal fut, úszik és kondizik. Büszke rá, hogy az angolon kívül a magyart is szóban és írásban egyaránt tökéletesen képes hasz-nálni. Nemcsak a foci világában, de a privát szférában is. Az érsekújvári születésű Peter Kováčcsal beszélgettünk.
Mi vezetett ahhoz, hogy 39 évesen befejezze eseménydús bírói pályafutását?
Éreztem, hogy a tisztségviselői tevékenység ellátása egész embert követel. Hét éve az Érsekújvári Területi Labdarúgó-szövetség elnöki tisztét töltöm be, ami rendszeres és alapos munkát igényel. Az általam irányított testület az ország legtekintélyesebb társulásai közé tartozik. Büszkeséggel tölt el, hogy a koronavírus-járvány ellenére az elsők között indítottuk újra a felnőtt és az ifjúsági bajnokságokat. Emellett azt is tudatosítottam, hogy évente több alkalommal igényes elméleti és fizikai teszten veszünk részt, ahol játékvezetőként bizonyítani kell rátermettségünket. Az évek múlásával kopik a regeneráció gyorsasága, és eközben gyakoribbak a sérülések is.
Miért éppen a DAC előző szezonbeli utolsó fellépése volt a búcsúmeccse?
A csallóközi város sportlétesítményének az infrastruktúrája maradéktalanul teljesíti az európai elvárásokat, a szurkolók pedig egész egyszerűen káprázatosak. Jelképes ténynek számít az is, hogy az UEFA által négycsillagos besorolású MOL Aréna 2016-os nyitómeccsén is közreműködhettem.
Hogyan tekint vissza az elmúlt több mint két évtizedre?
Gimnazistaként, 17 évesen jelentkeztem játékvezetőnek. Előtte hírneves focistaként akartam magam beírni a labdarúgás nagykönyvébe. Példaképül Peter Dubovský és Németh Szilárd szolgáltak. Négy évig a járásban, hét esztendőn át pedig a kerületben vezettem meccseket. Tizenegy éven keresztül a legmagasabb osztályban fújtam a sípot. És hogy milyen a valódi bíró? Ki kell éreznie a meccs légkörét. Néha elegendő a kellő tekintély és a szigorú tekintet. Persze a fociszabályokat nem lehet megsérteni. Tiszta szívből kell örülni a játékosok kitűnő teljesítményének és sikereinek is.
Bizonyára akadtak példaképei.
Igen, közéjük tartoztak Ľuboš Micheľ és Igor Šramka. Az utóbbi a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon egy határozott ítélettel juttatta kifejezésre a játékvezetői asszisztens fontos szerepét. Akkortól kezdve e fontos poszt hiánytalan betöltésére kezdtem el fókuszálni. A jelenlegi sípmesterek közül Peter Kráľovičot tartom a legfelkészültebbnek. Megannyi volt kollégával a magánéletben is tartom a kapcsolatot.
Mik tartoznak legkiemelkedőbb sikerei közé?
119-szer játékvezetősködtem az élvonalban. A Slovan, a DAC, a nagyszombatiak és a zsolnaiak összecsapásai általában nagy élménynek számítottak. Örömmel tölt el, hogy részese lehettem az idei Szlovák Kupa-döntőnek, amelyet a pozsonyiak és a zsolnaiak vívtak egymással (2:1-re a Slovan győzött). A csúcsot azonban a FIFA-listára való felkerülés jelentette. Jó néhány Bajnokok Ligája-, Európa-liga- valamint válogatottmeccseken is szerepet vállalhattam. Ennek köszönhetően Európa egy részét is sikerült bejárnom.
Feltehetően gyengébb teljesítményt is elkönyvelhetett.
Persze, hogy voltak olyan meccsek, amelyek nem az elképzeléseim szerint alakultak, azonban a botlások nem súrolták a végletes határokat. Szándékosan viszont sosem hibáztam. Már elcsépelt megállapítás, hogy az a jó bíró, akit észre sem vesznek a pályán.
Hogyan telnek most a napjai?
Több időm marad a területi szövetségben rám bízott feladatok teljesítésére. Mérkőzésellenőrként értékelem a bírók munkáját. Célul tűztem ki, hogy támogatom a játékvezetők szakmai képzését, és a hozzám tanáccsal forduló fiatal kollégáknak hatásos tanácsokat nyújtok.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
