Pesty Lászlóval, a nemzeti régiók ügyéért folytatott Uniós polgári kezdeményezés kampányának vezetőjével már harmadízben beszélgettünk. A tapasztalt kampányszakember ezúttal is érdekes dolgokat árult el a színfalak mögött zajló munkáról, beszéltünk a brüsszeli „kerek épületben” dolgozók hozzáállásáról és arról, miért tekinti régen túlhaladottnak a bal – és jobboldali dichotómiát.
Bő egy hónappal a meghosszabbított határidő lejárta előtt sikerült behúzni a hatodik országot is, Svédországot. Milyen a hangulat a csapatnál? Innen már sétagalopp?
Szó sincs róla. Erősen koncentrálunk az előttünk álló feladatra, a hetedik országra. Nem tettük le a lantot, nem ünnepeltünk, és még csak jól be sem rúgtunk. (nevet) Van még elég dolgunk! A következő öt hétben még ki kell pipálnunk egy hetedik európai tagállamot. Nem szívesen mondanám meg, melyiket.
Ezzel el is lőtted a következő kérdésem. A konkrét célországok azért megvannak ugye?
Van valami különösebb oka, hogy nem hozzátok nyilvánosságra a célországokat?
Azt tapasztaljuk, hogy Székelyföldön, Budapesten, de Európa más vidékein is olyan emberek és szervezetek tulajdonítják maguknak az elmúlt 11 hónap eredményeit, akik egy gyufát nem tettek keresztbe az ügy érdekében. Hetekkel előre ünneplik magukat a közösségi oldalakon. „De jók vagyunk, mindjárt megvan Litvánia!” Közben pontosan tudjuk, hogy egy árva litván szám nincs a telefonkönyvükben, egyetlen forintot, dollárt, lejt és fillért nem költöttek ott, a térképen se tudnák megmutatni! Ezért nem áruljuk el, kire lövünk a hátralévő öt hétben, a pálya széléről ne kiabáljanak be a kibicek. Ne állítsák be úgy, mintha közük lenne ahhoz, hogy február hetedikén, amikor lejár a határidő, még egy vagy két országot odacsapunk a brüsszeli asztalra! Nyugodtan írd meg, nagyon tele van már a tökünk ezzel! Jah, és ha már megmondom, mit írj meg, (nevet) kérlek azt is csempészd bele az interjúba, hogy tizenegy hónapja még mindig te vagy az egyetlen felvidéki magyar újságíró, aki érdeklődik a munkánk iránt!
Két országot említesz, de egy is elég már a kötelező héthez. Miért fontos, hogy legyen egy nyolcadik is?
A sajtóban Észtország neve pörög. Többek között…
Igen, sokan gondolják, hogy Észtország lesz a következő. Erre csak sejtelmesen mosolygok, nem mondhatok semmit. Egyesek Portugáliával jönnek folyton, az utóbbi pár napban meg folyton azt halljuk, a csehek, a csehek, a csehek. Bizonyos körök már az elejétől nagyon favorizálták Csehországot. Ezt egy felvidéki magyar újságírónak nem kell magyaráznom, a szudétanémetek sorsa, a Csehországba szakadt magyarság sorsa a Beneš-dekrétumok tükrében párhuzamos. Sok magyar honfitársunk gondolja, hogy a csehországi német kisebbség még nyolcvan év távlatából is releváns közösség lehet a kezdeményezés szempontjából. Végül ott van még Luxemburg, szépen gyűlnek az aláírások, sokat emlegetik őket is.
Hadd gonoszkodjak kicsit! A volt luxemburgi miniszterelnök neve ott lehet a petíciós íven?
Rendben, hogy Juncker már nincs a fősodorban, de ez az aktuális brüsszeli elitre is jellemző?
Nézd, kicsit skizofrén helyzetben vagyok ezzel kapcsolatban. A brüsszeli elitről annyit, sokan azt gondolják itthon, nem tetszik nekik ez az akció. De azért azt ne felejtsük el, hogy a brüsszeli elit csak megadta májusban a hosszabbítás lehetőségét, és aztán novemberben újra. Az egyik olvasat szerint ezek cinikus karrierdiplomaták, a másik meg azt mondja, csupa érző szívű, megfontolt ember üldögél az EP épületében.
Az igazság, ahogy az lenni szokott, megint középen tanyázna?
Brüsszelben sokféle ember él, abban a nagy kerek épületben (az EP épületében – a szerk. megj.) biztosan dolgozik jónéhány tisztességes ember. Például az RMDSZ képviselője, Vincze Lóránt, aki ősszel nagyon sokat segített a munkánkban, rengeteget dolgozott azon, hogy sikerre jussunk. Szeptemberben és októberben napi szinten egyeztettünk vele, úgy is mint EP-képviselővel és úgy is mint a FUEN elnökével.
Legutóbb sokat beszéltünk arról, mennyire nehéz volt „együttműködni” a nagy közösségi oldalakkal. Mesélted például, hogy a techóriások sorra lőtték ki a hirdetéseiteket. Változott valami?
Nyugodtan nevezzük meg őket: Facebook, Instagram, Youtube. Az őszi véghajrában a Facebook volt az első, amelyik bemondta az unalmast, pár órára rá jött az Instagram, és ha emlékezetem nem csal, szűk egy napon belül a Youtube is kitiltotta a hirdetéseinket. Nem vagyok az az ember, aki bele lenne bolondulva az összeesküvés-elméletekbe, nem szokásom különféle szélsőséges politikai nyilatkozatokat tenni, de azért most tennék egy megállapítást.
Szándékosan tettek keresztbe?
Maradjunk annyiban, senki sem gondolhatja, hogy ekkora cégek véletlen döntéseket hoznának. A kitiltást követő órákban a munkatársaim erejüket megfeszítve próbálták kideríteni, mégis miért történik mindez. A legkülönbözőbb baromságok hangzottak el. Nem sorolom fel mind a nyolcvankettőt.
Akkor csak egyet!
Ezerrel tömjük a pénzt a zsebükbe és ezt kifogásolják. Elképesztő! Ez az egy sztori gyönyörűen bemutatja az őszi hajrá utolsó három hetét. Van egy olyan magyar sajtóorgánum, aminek az egész YT-csatornáját, több száz videóval együtt egy perc alatt lehúzták a netről. Miről beszélünk?!
Szavaidból azt veszem ki, hogy rendszerszintűnek érzed a dolgot!
Hát persze! Órákon keresztül beszélhetnénk erről, de világosan látszik, egy szisztematikus legyalulás zajlik. Szinte már kiböki az ember szemét, mennyire tendenciózus politikailag ez az egész. Csak olvassunk kicsit utána, az amerikai elnökválasztás előtt, már júniusban, miként kezdték el a közösségi oldalak cenzúrázását. Hol volt még akkor az igazi kampány?! Mióta irányítom ezt az aláírásgyűjtést, egyetlen politikai nyilatkozatot nem tettem. Nagyon odafigyelek arra, hogy elkerüljem a belpolitikai állásfoglalást, folyton hangsúlyozzuk, ez nem baloldali vagy jobboldali ügy.
Ez régen nem baloldaliság vagy jobboldaliság kérdése, itt már a globalisták csapnak össze a lokalistákkal. Baszkföldön, Katalóniában igazi balosokkal működtünk együtt, trockistákkal, anarchistákkal, kommunistákkal, ők is a helyi kulturális, gazdasági, nemzeti értékek megőrzésére törekednek. Szerintem ez jól példázza, hogy a világpolitikában túlhaladtuk már a bal- és jobboldali ellentétet, globalisták és lokalisták feszülnek egymásnak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
