Szél Bernadett két évig pereskedett, hogy nyilvánosságra hozhassa a Budapest–Belgrád vasút építésére felvett óriási hitelcsomag szerződését. Első fokon vesztett, másodfokon nyert, majd harmadfokon elvesztette a pert a külügyminisztériummal szemben.
A külügy először kikérte magának, hogy csak a kínaiak kérésére titkosította volna a szerződést, de harmadfokon már az maradt az egyetlen érve, hogy a kínaiak véleményét muszáj figyelembe vennie.
A 444.hu felidézte, hogy 2020 április 24-én Varga Mihály pénzügyminiszter egy Facebookon közzétett videón mutatta meg, ahogy aláírja a Budapest – Belgrád vasútvonal építési költségeit fedező hitelmegállapodást. Elmondta, hogy a pénz 85 százalékát egy kínai állami bank adja majd. Addigra már eldőlt, hogy a munkát Mészáros Lőrinc egyik érdekeltsége végezheti majd el, két kínai vállalattal közösen. A konzorcium a Kínai–Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. nevet kapta, fele-fele arányban tulajdonosok benne a kínaiak és a magyarok.
Előnyös és biztonságos
– mondta akkoriban a kínai hitelről Varga, aki kiemelte, hogy fix kamatozású és előtörleszthető konstrukcióban állapodott meg a kínaiakkal. Árat akkor nem mondott, de addigra
Mészáros Lőrincék egy tőzsdei hirdetményben megírták, hogy bő 2 milliárd dollár, akkori árfolyamon több mint 700 milliárd forint lesz az építkezés költsége.
Ahogy telt az idő, a parlament elfogadta az építkezésről szóló törvényt. Ebbe belerakták, hogy ha az építkezéssel összefüggő szerződések nyilvánosságra kerülése Magyarország külpolitikai érdekeit veszélyezteti, akkor ezek az adatok 10 évre titkosíthatóak. A titkosítás elrendeléséről pedig a külügyminiszter dönthet, miután mérlegelte Magyarország „külpolitikai és külgazdasági érdekeit”, illetve „ennek során” „beszerezte” a Kínai Népköztársaság álláspontját is.
Amint a törvény hatályba lépett, a pénzügy tájékoztatta Szél Bernadettet, hogy a titkosítás miatt nem ők az illetékesek a szerződés kiadásában most már, hanem a külügyminiszter.
2020 szeptemberében Szél Bernadett beperelte a külügyminisztériumot. Azt kérte a bíróságtól, hogy vizsgálja meg, hogy van-e valós indoka a titkosításnak, valóban létezik-e olyan külpolitikai érdek, amely sérülne, ha kiderülne, hogyan vett az állam a nyakába egy ilyen jelentős adósságot.
2021 április 1-én a Fővárosi Törvényszék Szél keresetét elutasította, és kimondta, hogy a külügyminisztérium elégséges indokát adta a szerződés titkosításának, azzal, hogy „az adatigénylés teljesítésére a Minisztériumnak nincs lehetősége”.
A részletesebb tájékoztatás szembe ment volna a titkosítást lehetővé tevő törvénnyel
– áll a bíróság határozatában amit egyébként nem kötelességük részletesen indokolni.
Szél Bernadett azonban fellebbezett, és másodfokon megnyerte a pert. A Fővárosi Ítélőtábla 2021 október 7-én kötelezte a külügyet, hogy küldje el a képviselőnek a hitelszerződést.
Ebben a perben a bíróság felszólította a külügyet, hogy mutasson be bizonyítékokat, hogyan sértené a magyar külpolitikai érdekeket a szerződés kiadása. A külügy azonban egyetlen érvvel állt csak elő. Azzal, hogy a kínaiak nem szeretnék nyilvánosságra hozni a szerződést.
A bíróság az ítéletében azonban jelezte, hogy ez nem elég, hiszen a törvény világosan kimondja, hogy a magyar, és nem a kínai érdekek alapján kell dönteni a titkosításról.
A külügy még ekkor sem állította azt, hogy csak a kínaiak miatt titkosítottak, csak nem volt hajlandó belemenni abba, hogy mi volt a magyar érdek a döntés mögött. Sőt, a másodfokú perhez beadott ellenkérelmükben kifejezetten kikérték maguknak, hogy nekik csak a kínaiak véleménye számítana. Így fogalmaztak például:
„Felperes egész keresetlevelében arra hivatkozik, hogy az alperes ‘kizárólag a szerződő partner véleményét tartja szem előtt’, melyet határozottan visszautasítunk és megcáfolni kívánunk. (…) [a külügy] elsődlegesen Magyarország érdekeit szem előtt tartva döntött a partner [azaz a kínaiak] álláspontját is figyelembe véve.”
A külügyminiszter azonban a másodfokú ítélet ellenére sem adta ki a hitelszerződést Szél Bernadettnek. A volt országgyűlési képviselő a Kúriához fordult, felülvizsgálati kérelemmel, és ezzel a per harmadfokra ment.
Ekkor a külügy érvelése teljes fordulatot vett. Másodfokon még visszautasították és cáfolni kívánták, hogy csak a kínaiak álláspontját tartották szem előtt a titkosítás elrendelésekor. Ám ekkor már azzal indokolták a titkosítás szükségességét, hogy a kínaiak ezt kérték, és a magyar érdek ott jelenik meg, hogy nem akarja a külügy elveszteni a kínaiak bizalmát.
A Kúriának már ezt a szöveget küldték el:
„Álláspontunk szerint Magyarország külpolitikai érdeke egyértelműen fellelhető abban, hogy amennyiben a kínai fél azt kéri, úgy Magyarország nem hozza nyilvánosságra a szerződést, az ellenkező eset nyilvánvalóan a felek közötti bizalomvesztéshez, továbbá az államok közötti kapcsolat megromlásához vezethet.”
Ezt az érvelést a Kúria elfogadta, és 2022 június 29-i ítéletében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, míg az elsőfokút helybenhagyta.
Szél Bernadett szerint a Kúria a döntésében nem vette figyelembe, hogy a törvény szerint a kínaiak véleményét csak kikérni kell, de a titkosításról szóló döntést nem az alapján kell a külügyminiszternek meghoznia, hiszen a törvény a partner véleményének bekérésére, és nem a vélemény figyelembe vételére kötelezi.
A Kúria azt sem fogadta el, hogy a Fővárosi Ítélőtábla szerint a titkosítás elrendelésekor ugyanúgy kellene eljárni, mint a döntéselőkészítő iratoknál, amelyek kiadását csak megfelelő indoklással lehet elutasítani. Szél szerint ezzel a Kúria azt állítja, hogy egy kínai – magyar szerződésben foglalt paragrafus erősebb az Alaptörvénynél és az információszabadságról szóló törvénynél, ami szerinte abszurd.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
