A március 24–26-án a Károli Gáspár Református Egyetemen tartott 37. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatói kimagasló eredményt értek el: 31 tagozatból 11-ben első helyezést, továbbá 6 második helyezést, 2 harmadik helyezést, 7 különdíjat, 3 legjobb opponensi díjat hoztak el; elnyerték a Pro Scientia Különdíjat és a Zlinszky János OTDK Különdíjat is.
Az első helyezések számát tekintve az összes részt vevő intézmény közül a Pázmány hallgatói voltak a legeredményesebbek. A 37. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) kapcsán nyilatkozott Komáromi László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja.
A felsőoktatási intézményekben működő tudományos diákkörök annak a régi, szép eszménynek a megvalósulásai, amely szerint az egyetem a tudós oktatók és hallgatók olyan közössége, ahol együtt keresik és adják tovább az igazságot. Ebben az igazságkeresésben a hallgatók nem pusztán passzív befogadók: ők maguk folytatnak tudományos kutatómunkát, amelynek során egy vagy több tapasztalt oktató mint témavezető (konzulens) segíti őket. A részt vevő hallgatók kutatási eredményeiket diákköri üléseken mutatják be, ahol más hallgatók bírálói (opponensi) szerepkörben igyekeznek jobbító szándékkal rámutatni a készülőfélben lévő dolgozatok erényei mellett azok hibáira, hiányosságaira is. Az egyes dolgozatokat és azok prezentációját végül oktatókból álló bizottságok (zsűrik) értékelik. Az eredményeikre így visszajelzést kapó hallgatók pedig tovább csiszolják, tökéletesítik munkájukat.
Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia az egyes egyetemeken és karokon működő tudományos diákkörök közös csúcseseménye, melynek alkalmával a különböző felsőoktatási intézmények hallgatói tudomány-részterületenként összegyűlve mutatják be diákköri dolgozataikat egymásnak és az oktatókból álló zsűriknek. A dolgozatokat a zsűri írásbeli fordulóban pontozza, majd néhány héttel később azoknak az országos konferencián elhangzó szóbeli prezentációját is értékeli. A vitában itt is közreműködnek az opponensek, és a közönség tagjai is tehetnek fel kérdéseket, fogalmazhatnak meg észrevételeket.
Az országos konferenciára kétévente kerül sor, amikor is az azt megelőző két esztendő során a felsőoktatási intézményekben megszületett, válogatott és benevezett dolgozatok kerülnek terítékre.
Az Állam- és Jogtudományi Szekció (tudomány-részterület) országos konferenciáján idén a nyolc magyarországi jogi kar mellett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem két határon túli fakultása, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Kara, továbbá az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara is részt vett. A beérkező dolgozatokat összesen 31 tagozatba osztották el, amelyekben egyenként 7–12 dolgozatot mutattak be. A tagozatok különböző tudományágaknak, jogágaknak felelnek meg, mint például az alkotmányjog, a büntetőjog, a közigazgatási jog, a munkajog, a polgári jog, a pénzügyi jog, az egyes eljárásjogok vagy éppen a versenyjog. Az állam- és jogtörténeti, valamint a jog- és állambölcseleti dolgozatok szintén külön-külön tagozatokban szerepelnek.
A 31 tagozatot áttekintve már önmagában szembetűnő az állam- és jogtudomány sokszínűsége: a paletta a növények génmódosításának jogi szempontjaitól a házasság és az egyéb párkapcsolati formák szabályozásán, a gyermekvédelmen, a választási rendszerek alkotmányosságán, valamint a közügyektől eltiltás és a gyülekezési jog kapcsolatán keresztül a pilóta nélküli légijárművekkel való bűnelkövetésig, a mesterséges intelligencia uniós szabályozásáig, a digitális állampolgárságig, a gyermekek magánszférájának a közösségi médiával szembeni védelméig és a gazdasági versenytársakat és innovációikat ellehetetlenítő „gyilkos cégfelvásárlásokig” terjedt.
A témaválasztások sokfélesége is mutatja: ahogy a technika, a természettudományok, a társadalmi és gazdasági viszonyok fejlődnek, egyre összetettebbé válnak, a jogász is számos olyan újdonsággal, eddig nem létező problémával szembesül, amelyre a jogrend hagyományos eszközei, régi, jól bevált intézményei és szabályai nem föltétlenül adnak automatikusan jó megoldást. A helyes válaszokat meg kell találni, ki kell dolgozni. Ez a munka lényegét tekintve tudományos tevékenység, mert arra törekszik, hogy az egyes emberi élethelyzetekre, társadalmi jelenségekre, konfliktusokra, a joggyakorlatban felmerülő kérdésekre az eddigi jogászi, joggyakorlati megoldási kísérleteket, tudományos szakirodalmi álláspontokat figyelembe véve magas absztrakciós szinten reflektáljon, és megkeresse azokat a magasabb értékeket, elveket, amelyek végső soron irányadók, és megfogalmazza azok alapján az időtálló megoldást.
Az egyetemi képzés graduális szintjén ez a hallgatói tudományos tevékenység magasiskolája. Tulajdonképpen belépőt jelenthet a diploma megszerzése után a doktori (PhD) képzésbe, de sok diákkörös hallgató nem a szoros értelemben vett tudományos életben fog elhelyezkedni, hanem a joggyakorlatban. A leendő gyakorló jogászoknak is hasznos a TDK, mert egy bizonyos szűk szakterületen nagyon elmélyült ismereteket szereznek, és elsajátítják a magas szintű kritikus gondolkodás és az innovatív, problémamegoldó megközelítés képességét.
Idáig azonban hosszú út vezet. Az ötéves jogászképzésen jó, ha a hallgató már az alsóbb évfolyamokon elkezd behatóbban foglalkozni egy témával, és a kari TDK különböző fordulóin keresztül, több szemeszter vagy tanév után jut el az országos megmérettetésig. Ehhez a kezdetektől megkapja az oktatói segítséget és a rendszeres visszajelzést a diákköri üléseken. Közben egyre inkább elsajátítja a tudományos kutatás módszertanát, megtanulja föltenni az igazán releváns kérdéseket. Az OTDK előtt felkészítő tréningeken szerez gyakorlatot a jól felépített, könnyen követhető és a lényeget a közönséggel megláttató szóbeli prezentálásban, az opponensi véleményekre való gyors reagálásban.
Mindez egyszerre jelenti egy-egy hallgató sajátos tehetségének egyéni kibontakoztatását és megcsillogtatását, valamint az OTDK-ra való eljutás esetén a versenyző mögött álló intézmény, fakultás képviseletét. Aki a kari TDK-kon sikeresen szerepel, és az ottani megmérettetés után vállalja, hogy az országos, sőt határokon átnyúló versenybe is benevez, az saját egyetemének, karának megítéléséhez is hozzájárul. Lényegében kétszeresen is kockázatot vállal: nemcsak saját bőrét viszi a vásárra, hanem egyetemi közösségének reputációját is. Ha az egy intézményből jövő versenyzők szépen szerepelnek, az komoly presztízst biztosít az őket küldő fakultások számára is. Mivel számos különdíjat az egyes jogászi hivatásrendi szervezetek adnak, az eredményhirdetésen az egész szakma kap összképet az egyes karok teljesítményéről.
Ezért is természetes, hogy az OTDK-ra benevező, egy-egy kart képviselő hallgatók erős közösséggé kovácsolódnak. Együtt készülnek a megmérettetésre, szereplésüket közösen élik át, a sikert és a kudarcot együtt dolgozzák föl. Az is tud örülni a többiek szép eredményeinek, aki nem hozott el semmilyen trófeát. Mert az eredmény közös munkából fakad: egymást támogatva, egymástól is tanulva jutnak el a győztesek a dobogó legmagasabb fokára. Végül is nem elősorban a külsődleges mércével történt értékelés számít, hiszen az egyes helyezések között olykor csak nüansznyi különbség dönt.
Mindenki nyertes: aki most lemaradt a trófeáról, az is olyan tudást, képességeket szerzett, amelyeket később pályája során bőven fog tudni kamatoztatni. Egyúttal megtapasztalhatta kari közösségének megtartó erejét is. A Pázmány jogi kara számára éppen ezért nemcsak a kimagasló eredmény miatt volt ünnep a 37. OTDK, hanem azért is, mert újra megélhettük a közös, jól végzett munka örömét és közösségünk összetartó erejét is – nyilatkozta Komáromi László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja.
A Pázmány Jog- és Államtudományi Kara hallgatóinak eredményeit ITT olvashatják.
Forrás és fotó: PPKE
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
