Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország főpátrónája – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,26–28)
Gábriel angyal Galileába ment, hogy az ottani Názáret nevű városban találkozzék Máriával. Galilea egy pogányokkal teli régió volt. Korábban a választott nép királyságához tartozott, Jézus korában azonban már elszakadt az igazi zsidó magterülettől, és még Szamáriánál is esendőbb, sokak által még le is nézett területnek számított. A periféria legszéle. Talán még Gábriel angyal is csodálkozott, hogy épp oda szól a küldetése.
Pedig Galilea nincs is olyan messze tőlünk. A mi magyar történelmünknek is vannak elszakított területei. Ugyanígy a személyes életünkben is gyakran van úgy, hogy mellőzöttnek, peremre szorultnak látjuk önmagunkat. Azt gondoljuk, hogy másutt jobb lehetőségek lennének. Közelebb lennénk a tűzhöz, vagy jobb rálátásunk lenne a világra. A periféria vágyódik – a centrum irányít.
Számára a centrum és a periféria között az a különbség, hogy a központokban ritkán veszik őt észre. Lehet, hogy Gábriel éppen Jeruzsálemből érkezett, csak ott senki sem hallotta meg a szavát. A perifériának az lehet a legnagyobb előnye és egyben a legnagyobb esélye, hogy nincsen tele mindennel. Nincsen önmagával eltelve. Valójában, azaz Isten szemszögéből csak ez különböztet meg egymástól vidékeket, történelmeket és embereket. Akik önmagukkal vannak eltelve, azoknak a szívében már nincsen hely Isten számára. Hiába is kopogtatna bármely angyal az ő ajtajukon. Ellenben azok, akik tudatában vannak kicsinységüknek, gyengeségüknek, kiszolgáltatottságuknak: azaz akik várnak valami ennél jobbat, és nincsen tele a szívük a saját világi nagyságukkal, őnáluk van esélye Istennek. Ők meghallják az angyal kopogtatását.
A Magyarok Nagyasszonya a perifériáról jött, Galileából. A peremre szorultság élethelyzeteit járta végig: férje majdnem elbocsájtotta, idegenben adott életet gyermekének, migráns lett Egyiptomban. Fia otthagyta az eredeti szakmáját, családot sem alapított, és szégyenteljes módon végzik ki. De Mária mégsem panaszkodott. Hiába a hét tőr!
Mária sosem volt a középpontban. Neki erre nem volt szüksége. A kánai menyegzőn egy oldalsó helyről figyelt fel arra, hogy segítségre van szükség (Jn 2,3). Fia tanítását az ajtón kívülről hallgatja (Mk 3,31). A kereszt mellett áll (Jn 19,25). Ahogy most mellettünk is. Drukkol, hogy előbb-utóbb mi is, az ő népe, az ő patronáltjai, felfedezzük a periféria kegyelmi pillanatait. Hogy mi is meghalljuk végre az angyal üdvözlő szavát.
Szerző: Juhász-Laczik Albin OSB
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
