A 2020-ban Magyarországon rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ismét előtérbe helyezi magyarságunk, országunk évezredes keresztény értékrendjét. Bár az egyházi intézmények – jött légyen Bizáncból vagy Rómából – szervezése csak a X. században veszi kezdetét, az azt megelőző – honfoglalás előtti – időkből sincsenek adataink vagy akár elszórt források a magyar törzseknél előforduló keresztényellenes megnyilvánulásokról. Sőt!
Minden valószínűség szerint a honfoglalók között keresztények is voltak. Erre utal a magasabb rangot jelentő tarsolylemezek egyikének (a bezdédinek) keresztábrázolása. Lehetséges, hogy bizonyítást nyer a honfoglaló törzsekhez csatlakozott kabarok örmény eredetű kereszténysége is. E törzsnek volt főnöke Aba Sámuel, Szent István sógora, utóda.
Az állammá szervezett magyar fejedelemség első uralkodójának, Árpádnak dédunokája, a már megkeresztelt Géza fejedelem uralma alatt pedig – a bizánci rítusú püspök, Hierotheosz Tiszántúlon megkezdődött működése mellett – hozzáláttak a latin (római) egyházi szervezet (püspökségek) kiépítéséhez. Géza fejedelem országépítését fia, a királlyá koronázott István – mondhatni – fejezte be, alatta európai birodalommá alakult a keresztény magyar királyság.
István nem politikából, hanem meggyőződésből, lélekből lett a magyarok keresztény királya. Minden országépítő, szervező munkájában – még a rákényszerített háborúban is – vallásos hite vezérelte. Az Istenanyát hitte segítőjének, mennyei védőjének.
Ő lett az általa alapított székesfehérvári bazilika védszentje is. István király érezte, látta, tudta (?) a halála utáni zavaros jövőt; nincs méltó utóda. Közismert tény: országát, a magyarok országát égi patrónusként Máriának ajánlotta; legyen ő mindenkori védője, patrónája a magyarok országának. Lett is.
Azóta mondjuk országunkat Mária országának; számtalan templomunkat szentelték az ő tiszteletére, bizonyára igen sok művészi alkotás, kép, freskó, szobor készült, készülhetett templomainkban, amelyeket a történelem kegyetlen viharai, idegen hódítók (tatár, török, német, szovjet) és magyar kiszolgálói pusztítottak el. Csak késői szórványok maradtak meg.
Egy kicsi, de lényeges, sokatmondó tárgy fennmaradt; idézi a szent királyt, politikáját, hitét – és abból fakadó Mária-kultuszát – egy általa forgalomba hozott aranypénz. Szent István a kor Európájának gyakorlata szerint jó minőségű, Európa-szerte ismert ezüstpénzt veretett, de az itt forgó bizánci aranyak mintájára magyar aranypénzt is.
A bizánci érmék előlapján a császár képe van, hátlapján pedig Krisztus. István király aranyának előlapján ő, a király látható Stephanvs Rex köriratban, hátlapján pedig Mária jelenik meg, a Pannonia felirattól övezve.
Magyarország – a magyar nép – Mária-kultusza Szent István óta él a magyarságban: Regnum Marianum. Számtalan művészi alkotás mellett a későbbi századokban forgó pénzeinken sokszor ábrázolták, a feliratokban idézték. Őt látjuk III. Béla pénzein, a Sancta Maria szavaktól körbeölelve.
Mátyás királytól kezdve pedig állandó éremkép Patrona Hvngariae (és változatai) köriratban vagy anélkül. Az 1848-as szabadságharc pénzein magyar szöveggel koszorúzva – Sz.Mária Ist.Annya – Magy.Or.Védője – látjuk utoljára; ill. visszatér a pengőrendszer 1929–1939 közötti kétpengősein (Magyarország Védasszonya).
A magyar aranypénzek Mária-ábrázolásai annyira jellemzőek és közismertek – minőséget jelzőek – voltak, hogy 2001-ben emlékpénzt adott ki a Magyar Nemzeti Bank, amely Szűz Máriát ábrázolja Patrona Hvngariae köriratban. Szent István alkotása, a keresztény országunk, a magyar nép Mária-kultusza évszázadok óta él és – hisszük – élni fog.
Gazdag István – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
