Párkány, az elnéptelenedő város – avagy a látszat és a valóság Vataščin Péter2026. 08. 06., cs – 17:23 Párkány |
Amikor főidényben akár a város lakosságával megegyező fürdővendég és látogató jelenik meg Párkányban, gyakran közlekedési zsúfoltságot okozva, eszünkbe se jutna, hogy a település már évek óta az elöregedéssel, a népességfogyással és a fiatalok elvándorlásával küzd. A demográfiai adatok sem fényesek. Ám az okok súlyosabbak és összetettebbek annál, minthogy ezt hangzatos ígéretekkel és rövid időn belül meg lehetne oldani.
Júliusban közölte lapunk a Statisztikai Hivatal adatait, melyekből kiderült, hogy Szlovákia lakossága egyre fogy, több kisebb és közepes település pedig az 1996-tól 2025-ig terjedő időszakban lakóinak jelentős számát veszítette el. Ezek között, kiemelt helyen Párkány is szerepel.
Igen, Párkány, a város, melyet a politikában és az országos közvéleményben is főképp sikeres, fejlődő helyként szoktak bemutatni, ahol mintha semmi gond nem lenne, mert ott a fürdő, akad néhány nagyobb üzem, valamint a Mária Valéria híd is, mindig van turistaszezon, nyüzsgő nyár, hatalmas Simon-Júda vásár, legfeljebb egy-két maffiózó itteni stiklije rondít bele olykor a képbe.
Nos, ez egyszerűen nem igaz, teljesen hamis és felületes a kép. Mert aki – mint ezen sorok írója –, az utóbbi húsz évben rendszeresen és személyesen ülte végig az önkormányzat üléseit, az már régen tudja, hogy tragikusan negatív és összetett folyamatok indultak be Párkányban is: rendszerszintűen romboló és következményeikben károsító folyamatok. Olyan demográfiai, szociológiai, társadalompolitikai és társadalomszerkezeti tényezők hatnak egyszerre és együtt, melyeket pusztán maga a város – bármilyen vezetése legyen is –, soha nem lesz képes egyedül és rövid távon megoldani. Mindezt a mellékelt grafikonok is bizonyítják.
Már tíz évvel ezelőtt is elhangzott az önkormányzati üléseken, hogy Párkány lakossága tízezer fő alá csökken majd, hamarosan… Ennek egyik fájó következménye pedig az lesz, hogy a város egy teljes kategóriát zuhanva, sokkal kevesebb pénzt kap majd vissza a központi részadókból. További gondot jelent a hatvan és hatvanöt évtől idősebbek egyre nagyobb, illetve a fiatalok, pályakezdők egyre zsugorodó létszáma – és az, hogy a produktív, munkaképes lakosság szegmensében egyre több az idősebb ember. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a szakképzett, továbbtanuló, egyetemre, főiskolára járó, netán ilyen végzettségű emberek egyre inkább máshol keresik a boldogulás útját. Kapásból azt mondhatnák, persze, mert itt, Párkányban se lakás, se komoly munkahely nincs. Csakhogy, ez sem ilyen egyszerű.
Megszűnt vállalatok
A negatív trendek miatt írásban fordultunk a párkányi városházához és Eugen Szabó polgármesterhez, azt tudakolván, szerintük milyen okok vezettek az ilyen folyamatok elszabadulásához és mivel lehetne fékezni a rohamos leépülést?
Eugen Szabó úgy reagált, hogy 1999-ben Párkányból önálló községként vált ki Ebed, és ez önmagában 10 százalékos lakosságvesztést jelentett akkor. További negatív hatást váltott ki, hogy több vállalat vagy üzemrész megszűnt, mint például a keményítőgyár, tejcsarnok, pékség, építőanyag-kereskedések, vámhivatal. Nagymértékben csökkent a vasúti forgalom, ezért jelentős leépítéseket hajtott végre a vasúttársaság is.
A szocialista nagyipari foglalkoztatottság vége
„A legérzékenyebb hatása a papírgyár 2010-es leállásának volt. Az 1980-as években több mint 4000 alkalmazottat foglalkoztatott a gyár, míg az 1990-es években ez 3000 fő körül mozgott. Ma az utódüzemekben foglalkoztatottak száma jobb esetben is csak mintegy 500 fő. A mai szempontból érezhető legrosszabb hatást abban látom, hogy eltűntek a főiskolai végzettséget igénylő, jól fizetett munkahelyek. Mindez nagymértékben behatárolja a fiatal családok érvényesülési lehetőségeit is“
– írta válaszában a polgármester.
Szabó hozzátette, hogy a demográfiai adatok alakulása Párkányban hasonló, mint a környező városokban általában. Alapjában nagyon kevés gyermek születik és rohamosan emelkedik az időskorúak aránya.
Van kiút?
Mi a kiút? Eugen Szabó szerint erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. Úgy véli, hogy fontos megbecsülni minden olyan, helyben elvégezhető tevékenységet, ami értéket teremt.
„Továbbra is fókuszálnunk kell az idegenforgalomra, azon belül újabb és újabb turisztikai termékek kialakítására. Fejleszteni kell a fürdőt, hogy megfelelő kínálatot adjon a nyári hónapokon kívül idelátogatóknak is. Fejlődni kell a szolgáltatások területén – kölcsönzők, vendéglők, minőségi szállások, szórakozóhelyek. Emellett fontosnak látom a régión belüli (vidéki turizmus, borturizmus), és a határon átnyúló kapcsolatokat, intézmények között is“
– közölte.
A polgármester válaszában ugyan nem tért ki arra, hogy Párkánynak nincsenek saját tulajdonában lévő városi lakásai, de épp indultak az Állami Lakásfejlesztési Alap pályázatán, hogy végre építhessenek a Nánai útnál ilyen lakótömböket. Továbbá olyan övezet előkészítése is zajlik a Sobieski utcánál, ahol családi házak építésére alkalmas telkeket kínálnak majd eladásra. Kardinális kérdés viszont, hogy a mai kivitelezési és bekerülési árak mellett, a jelenlegi gazdasági helyzetben mennyibe kerülnek majd ezek a lakások és a telkek, mert több mint valószínű, hogy a fiatal, pálya- és munkakezdő családoknak alaposan a zsebükbe kell majd nyúlniuk mindezért.
Ráadásul, a kvalifikált munkahelyek hiánya is döntő módon közrejátszik abban, hogy nem szívesen marad a tehetségesebb, magabíróbb fiatal Párkányban. Ha pedig nincs munkahelyed, vagy csak olyan adódik, ahol egy picivel keresel csak többet a hivatalos minimálbérnél, akkor a zömük hiába álmodozik saját lakhatásról… Mindemellett nem dolgozhat mindenki a Suzukiban és az esztergomi ipari parkban, ahogy a párkányi turisztikai szolgáltató szektorban sem. Ez utóbbiban főképp középiskola után dolgoznak a fiatalok, brigádmunkán, idényjelleggel. Ez pedig megint csak a letelepedés, egzisztenciális és a hosszú távú családi megállapodottság akadálya lehet.
A közölt grafikonjainkból sok mindent ki lehet olvasni, de jót, azt sajnos nem. Ez nem csak intő jel, de tanulság is, mindenkinek, aki városvezetőként, képviselőként dolgozni szeretne a jövőben. Tehát kihívást is jelent. Egy biztos, a város maga nem oldhatja meg a tömeges állandó foglalkoztatottságot, nem is ez a dolga. Ám a jelenleg a városban tanuló, de valóban tehetséges, a nagyvárosokban szakképesítést, műveltséget szerző fiataloknak továbbra sem tudnak mit felkínálni, tömegesen végképp nem. Ez pedig megint csak a stabil és magasabb jövedelmű középosztály zsugorodásához, az értelmiség, de ugyanúgy a külföldön jobban érvényesülő szakembergárda elvándorlásához vezet. A lecke mindenesetre fel van adva.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
