Nemrég disztopikus gondolatkísérletként felvetettem, hogy a „fehér probléma” végső megoldásaként még az is megtörténhet, hogy az afrobolsevizmus egész egyszerűen illegálisnak nyilvánítja a fehérséget (a fehérként való létezést).
Addig is kiderítették, hogy valójában elmebajról van szó, amely kezelhető ugyan, de kigyógyulni belőle sohasem lehet.
Így most már nemcsak ideológiai, hanem közegészségügyi indoka is van a fehér országok intézményesített tébolydaként való működtetésének. A fehérség ugyanis nem más, mint egy „rosszindulatú, élősködőszerű állapot”, amelynek a tünetcsoportját egy zseniális amerikai pszichoterapeuta diagnosztizálta nemrég az Amerikai Pszichoanalitikai Társaság kéthavi lapjában On Having Whiteness (kb. A fehérségről mint betegségről) címmel. Dr. Donald Moss szerint, aki maga is boomer fehér férfiként kénytelen elviselni a fehér lét gyötrelmét, a „fehérek különösen hajlamosak az élősködésre”, és ez a „parazita fehérség” (parasitic whiteness) „mohóvá, kielégíthetetlenné és megátalkodottá teszi” étvágyunkat főleg a színes bőrűek rovására, és miután kialakult, csaknem lehetetlen megszabadulnunk tőle. A fehérség egyfajta „uralkodási jogosultságot” teremt számunkra, felhatalmazva minket arra, hogy „határtalan hatalmunk, korlátlan erőnk és könyörtelen erőszakosságunk” legyen, és növeli ösztönünket mások „terrorizálására”. Hatékony gyógymód rá a pszichikai és társadalmi-történelmi beavatkozások kombinációja lehet, amelyekkel átalakítható a fehérség étvágya, csökkentve az intenzitását, átrendezve a céljait, alkalmanként a színes bőrűekkel szembeni jóvátételi munkává alakítva azt. De még az adekvát sokkterápia sem jelent garanciát a visszaesés ellen, vagyis a fehérségre mint betegségre nincs „végleges gyógymód”. Logikus módon egyet kivéve. Ez pedig a fentebb említett végső megoldás: a fehérként való létezés törvényi betiltása, tehát a fehérség (vagyis a fehér rassz) teljes és végleges felszámolása.
Az afrobolsevik Amerikában egy fehér számára már most is illegális akár csak vitatkozni is egy feketével. Legalábbis Massachussetsben, az USA egyik legfehérebb tagállamban, ahol büntetőeljárást indítottak egy fehér nő ellen, mert leszidta a fia egyik fekete barátját a BLM (A Feketék Élete Számít) fehérellenes terrormozgalom kapcsán. Az incidens a nő otthonában történt, ahová 14 éves fia meghívta meccsnézésre két hasonló korú cimboráját. Egyikük fekete volt, a másik mesztic. Mivel a nő rendőr, nehezményezte, hogy a néger suhanc rendőröket becsmérlő bejegyzést posztolt a közösségi médiában, és amikor szóvá tette, vita kerekedett közöttük, mert a feketék mindig önmagukat adják, függetlenül attól, hogy éppen hol tartózkodnak: saját otthonukban, az utcán, nyilvános helyen vagy vendégségben másoknál. A bűnügy utólagos rekonstruálása szerint a rendőrnő állítólag emelt hangon és ökölbe szorított kézzel „tudatlannak” és „agymosottnak” titulálta vitapartnerét, a BLM-et pedig – horribile dictu – „átverésnek”, gyógyíthatatlan traumát okozva a rettegő tinédzser gangszta raptől érzékennyé vált lelkivilágában, amellyel „élete hátralevő részében együtt fog élni”, és akit „csak azért vett célba, mert fekete”.
Ezt már az áldozat anyja mondta utóbb a hazai és nemzetközi sajtó képviselőinek, ügyvédként remek alkalmat találva egy karen (a fehér nők feketék által használt gúnyneve) meghurcolására és a feketék „örökké ártatlan áldozat” státusának demonstrálására. Ezért „gyűlölet-bűncselekmény” miatt feljelentette fia vendéglátóját, aki ellen végül „veszélyes fenyegetés megfélemlítés céljából” jogcímen emeltek vádat, ráadásul pedig „családon belüli erőszakért” is, mert a vita hevében az őt csitítgatni igyekvő férjét is orrba vágta. Rendőr Karen jelenleg fizetett szabadságon van, és húsz év szolgálati idő után joggal aggódhat az állásáért. Egyesek szerint csak a karma manifesztálódott: aki ugyanis élethivatás-szerűen szolgál egy velejéig korrupt rendszert, aktívan közreműködve a védelmében, az ne csodálkozzon, ha egyszer érte is eljön.
Apropó rendőrség. A britek dicsekedhetnek a világ egyik legjobb rendőrségével, legalábbis a nagy nevettetők kategóriában. Az interneten ezrével keringenek a mindenféle bőrszínű, nemi identitású és fazonú „bobbyk” (az angol szlengben a zsaruk beceneve) tragikomikus (le)szerepléseit megörökítő fényképek és videók. Én is bespájzoltam belőlük egy egész kollekciót unalmas téli éjszakákra hangulatjavító célzattal. Szórakoztatóbbak, mint a Best of Benny Hill. Egyik kedvencem az a videoklip, amelyben nyolc tohonya fehér fakabát látható, amint egy bugylibicskával hadonászó sportos négert igyekeznek semlegesíteni, aki körbe-körbe üldözi őket a flaszteren – a Benny Hill show-k egyik állandó aláfestő zenéjére.
Bármennyire fanyar humorúnak számítanak is a fehér britek, távolról sem biztos, hogy ezt a fajta burleszket is értékelni tudják. Ahogyan valószínűleg azt sem, amikor a BBC arról tájékoztatja őket, hogy a rend őrei (?) szerint kapacitás híján „nem praktikus” minden bűncselekményt üldözni, miközben évente kb. 3400 gondolatbűnözőt tartóztatnak le „sértő” internetes bejegyzések miatt. Egy férfit például több mint fél órán keresztül faggatott (vallatott) telefonon egy rendőrtiszt, hogy „ellenőrizze a gondolkodását”, mert a Twitteren pozitívan értékelt (lájkolt) egy, a transzvesztitákon élcelődő csasztuskát. Amikor a gyűlöletbeszéd miatt feljelentett volt rendőr azzal védekezett, hogy nem ő írta a gúnyverset, ezt a választ kapta: „Ó, de hát lájkolta és reklámozta, ami nem bűncselekmény, de gyűlöletincidensként lesz nyilvántartva.”
Jellemző a brit zsaruk „profizmusára”, hogy a rasszizmus vádjától való páni félelmükben évtizedeken (!) át szisztematikusan figyelmen kívül hagyták a fehér kis- és nagylányok megerőszakolására és prostituálására szakosodott, zömükben pakisztáni muszlimokból álló bűnbandák tevékenységét. Egy egykori áldozat mesélte utóbb, hogy amikor 12 éves korában először vált pakisztáni szexuális ragadozók áldozatává, feljelentését úgy utasította el egy rendőrnő (!), hogy hazugnak nevezte és lekurvázta.
Az efféle tragikomikusan abszurd jelenségek dömpingjének ismeretében elvetemült nácifasiszta-rasszista internetes trollok nem átallják a „bohócvilág” (clown world) kifejezéssel illetni korszakunkat. Hihetetlen, nem?
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
