A Balaton-felvidék egyik izgalmas szeglete a dombokkal és a Bakony hegyeivel körbeölelt Káli-medence. A Kál nemzetségtől eredő elnevezés nem csak a tájegység, de a falvak nevében is gyakori: Köveskál, Mindszentkálla, és Szentbékkálla hosszú idők óta élnek itt jó szomszédságban.
A Káli-medencébe Salföldet is „jókedvükben teremtették az Istenek.” Közel a Balaton, gyönyörűek az erdők, a dombok, a hegyek és a bazalttengerek. A medence keleti szélén nyújtózó agg tanúhegy, a Hegyestű vulkanikus természete már a múlté, a sokat látott, megszelídült hegy a kirándulók kedvelt úti célja – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.
De szintén közkedvelt a Salföldi major is, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park ökoturisztikai központja. A korábbi TSZ majort 1992-ben vásárolta meg az akkori természetvédelmi igazgatóság, a mostani nemzeti park jogelődje. Egy olyan bemutató és látogató központot hoztak létre a Balaton északi partján, amelyből eddig hiány volt. A major jelenleg szép természeti környezettel, és olyan épületekkel várja a látogatókat, amelyek a Balaton-felvidéki építészet hangulatát tükrözik – mondta el Barcza Gábor tájegység-felügyelő.
De szintén közkedvelt a Salföldi major is, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park ökoturisztikai központja. A korábbi TSZ majort 1992-ben vásárolta meg az akkori természetvédelmi igazgatóság, a mostani nemzeti park jogelődje. Egy olyan bemutató és látogató központot hoztak létre a Balaton északi partján, amelyből eddig hiány volt. A major jelenleg szép természeti környezettel, és olyan épületekkel várja a látogatókat, amelyek a Balaton-felvidéki építészet hangulatát tükrözik – mondta el Barcza Gábor tájegység-felügyelő.
A Hegyestű a Káli-medence keleti részén, a Veszprém megyei Monoszló közelében (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)
A falvak csendes életét éli Salföld
A mindössze 60-70 lelket számláló kicsiny falu, Salföld a falvak csendes életét élte, átvészelve világégéseket és társadalmi átalakulásokat. Aztán a lakosság megváltozott, az őslakosok közül az idősebbek kihaltak, a fiatalok pedig inkább a városokban keresték az életet. Szerencse, hogy valaki mindig vágyik oda, ahonnan más inkább eljönne. Salföld szerencséje, hogy az első beköltözők, „bebírók” között elsősorban olyan művészek voltak, akik ragaszkodtak a népi építészet megőrzéséhez.
Szürkemarhák a Balaton-felvidéki Nemzeti Park salföldi majorjában (Fotó: MTI/Nagy Lajos)
Török László, World Press-díjas fotográfus az 1980-as években vett itt parasztházat, pajtája mára fogalom a Salföldön. Amikor 1989-ben bezárt a Váci utcai Fotográfiai Galéria, az akkori fotós nemzedéknek jól jött a salföldi birtok, amiben Török galériát alakított ki. Török László otthona a környékbeliek találkozóhelye, művészeti galéria és étterem is egyben. Török László a pajtában leginkább más művészek képeit állítja ki, bár egyik legismertebb saját díjnyertes fotója, itt is megcsodálható. A Faluházban pedig életmű kiállítása is volt nemrégiben.
A Káli-medence legjelentősebb geológiai értéke
„Minden falu más és más” – úgy tartják, a Káli-medence falvai közül Köveskál a leghangosabb, itt a legtöbb az étterem és a borozó. Kővágóörs pedig a Káli-medence legnagyobb falva. Nem csak a „Kál”, de a „Kő” is gyakran előfordul errefelé a falvak elnevezésében.
A Szentbékkálla határában található kőtenger, az egykori Pannon tenger kővé dermedt üledékének végtelen kőmezője, a Káli-medence legjelentősebb geológiai értéke. Köveiből egészen a XIX. század végéig malomköveket vágtak. És ha nem a település neve „kövesedik”, akkor az éttermek vagy éppen a fagylaltozók nevében jelennek meg a kövek. Káli kövek, Mi a kő, vagy éppen a nem is olyan régen nyílt Kőfagyi Mindszentkállán.
Káptalantóti messze földön híres piaca
A Balaton-felvidéken más korokról mesélnek a tanúhegyek, a malmok, a templomok, a várak, a kígyózó utcák, a régi és az új porták, a megkopott macskakövek. Más illatot hoz a szél a szőlőültetvények felől, mást a Balaton irányából, és mást a Liliomkertből, Káptalantóti messze földön híres piacáról.
A Káli-medence szívében pezsgő termelői piac 2007 óta él és nyüzsög, egyre több embert vonzva, békebeli hangulatával, mennyei pékárujával, illatozó gyümölcseivel, élőzenével, lekvárokkal, szörpökkel, sültekkel, virágcsodákkal, hamisítatlan házi süteményekkel, valamint törzsvásárlókkal és „törzs-árusokkal”.
Fotó: Mihály Szilvia
A piacot Harmathy Ildikó álmodta meg, 2007. július 15-én pedig meg is nyitotta, 22 árussal. Ez a szám 12 szezon alatt tízszeresére nőtt: jelenleg 220-an árulnak itt. A piacra nem csak a helyiek járnak, sokan jönnek a Zalából, de még az Alföldről is.
Bor, békesség és búza
Ragyogó napsütés, simogató szellő, ezerruhájú Balaton, vigyázó tanúhegyek – kilátásokból itt nem is nagyon kívánhatna szebbet az ember. A Balaton közelsége, a hatalmas erdők, a harapható jó, tiszta levegő, a mediterrán klíma, és a kiváló talaj is kedvez annak, hogy a Balaton-felvidéken könnyedén lehessen jó dolgokat teremteni. Mindig is volt itt bor, békesség és búza is. A bővízű patakoknak köszönhetően több száz malom működött a térségben az évszázadok során, de közülük csak az örvényesi maradt meg épségben.
Az Örvényesi Vízimalom Magyarország legöregebb működőképes állapotban lévő vízimalma. A tihanyi apát tulajdona volt 1892-ig, ő adta árendába a molnároknak. Jellemző volt a korra, hogy az a molnár, aki barátságos és szót tudott érteni az őrletőkkel, jó minőségű lisztet készített, és esetenként megkínálta az őrletőket valamivel, annak nem volt gondja az életre. De aki durva módon beszélt az őrletőkkel, vagy csalt a vámnál, és nem megfelelő minőségű lisztet készített, attól az őrletők elmaradtak – emlékezett vissza Pál Imre, az Örvényesi Vízimalom üzemeltetője.
Örvényes község látképe (Fotó: MTI/Járai Rudolf)
Átalakultak a régi helységek
A lakosságváltozásokkal a régi kisközértek és a régi kocsmák is átalakultak. Zánkán például a helyiek egykori ivójából lett reggeliző-hely és panzió a fügefák árnyékában. Itt, ahogy a Balaton-felvidék számos más éttermében, Tóth Attila séf alakította ki a gasztronómiai koncepciót. Idén végre maga is belevágott, és Csopakon saját éttermet nyitott üzlettársával, Totó kutyával. A régi kocsmát alakították át, a szétbontott téglákat újra felhasználták, és a pepita kockás metlaki padló is megmaradt.
A helyiek itt nem igen panaszkodhatnak, a csopaki szőlőhegyről páratlan panoráma nyílik a tóra és a Tihanyi félszigetre, a csopaki borászok pedig remeket alkotnak. A dűlőn a Jásdi borászat mellett egy kisebb, családiasabb borászat is található, a Tamás pince, ahol Tamás Ervin és Merlot kutya szívesen látja a betérőket. Itt kizárólag fahordóban erjedve és érlelődve készül a bor. Szőlőterületüket saját maguk művelik, és kizárólag saját szőlőjükből készítik a bort.
Régóta mondják, hogy a szezon szót a Balatonnál érdemes elfelejteni. Azért, hogy a környék szezontól függetlenül ne csak vonzza, de vissza is hívja az embereket, nagyon sokat tehetnek a vendéglátók.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
