A MÉCS Napok szolgálatában részt vevő házaspárok kétévente szervezik meg Gabriel Calvo atya papoknak, szerzeteseknek szóló lelkigyakorlatos programját. Az idei, immár tizenkettedik alkalom is baráti, testvéri légkörben zajlott augusztus 5. és 8. között, hétfőtől csütörtökig Budapesten, Bíró László nyugalmazott tábori püspök vezetésével.
A püspök tanításai után egy-egy pap, illetve házaspár osztotta meg a papi hivatás témáihoz kapcsolódó élményeit, majd a résztvevők 5-6 fős kiscsoportokban beszélgettek. A lelkipásztorok nyitottan fogadták a témákat, amelyek a papság alapvető követelményeit járták körül. Bíró László püspök sok szenvedésben megérlelődve, fizikai nehézségei közepette a Lélek erejével, valójában a példájával tanított.
A MÉCS Napok korábbi résztvevői közül házaspárok és egyedülállók vállalták, hogy egy-egy papot imában hordoznak a lelkigyakorlat alatt. A Szentlélek sok felismeréssel, erővel és jó indítással ajándékozta meg a résztvevőket, akik a zárókörben így tekintettek vissza a lelki napokra:
„Meglepően interaktív és intenzív lelkigyakorlat. Jók voltak a témák. Szükségünk van erre, hogy papságunkban időnként megálljunk, hogy elgondolkodjunk papságunk alapjain. Lelkileg felfrissültem, papságomban megújultam.”
„Felkavarta az állóvizet, megvigasztalódtam, hogy mások is dolgoznak. Nemcsak nekem nehéz, nemcsak én kapaszkodok Isten kezébe, hanem mások is – ez segített. A szolgálatunkat újra kellett gondolnunk intenzíven, most kezdődik csak a lelkigyakorlat. Épültem a többiek által is, különösen hálás vagyok a házaspároknak.”
„Harmadik alkalommal vagyok itt, a legjobb lelkigyakorlatok közé tartozik, nagyon élveztem. Olyan anyagot adtatok, amin otthon is elmélkedhetek.”
„Újonc vagyok. Ahol eddig voltam lelkigyakorlaton, ott sok volt a holt idő. Itt ez nem volt… A csoportban láttam, hogy más is küzd hasonló problémákkal.”
„Nagyon sokat épültem: új módszerek, új látásmód, intenzívvé lehet tenni a lelki napokat. Azért jöttem, hogy kicsit felrázzam a lelkivilágomat. Hálás vagyok a gondolatokért, a tanúságtételekért.”
„Remélem, hogy sikerül új alapokra helyezni a lelkipásztorkodásomat. Az időmet kell jobban beosztani. Összegyűjtöm, hogy mire kell jobban figyelnem.”
„Én vagyok a legidősebb. Jó volt hallani, hogy a fiatalabbak mennyi minden jót csinálnak. Jó volt, hogy az ország szinte minden részéből jött paptársakkal találkozhattam.”
„Nagyon jó volt, hogy az atyákkal egymásért imádkozhattunk. Mikor imádkozhatunk mi így a papjainkért?”
„Mennyi hasonlóság van a papi és a házas hivatásban! A beszélgetések legfőbb hozadéka számomra az, hogy minden pap mögött ott van egy fiúcska, egy fiatal, aki valamikor igent mondott Isten hívására. Testvérek vagyunk, emberek. Ezentúl máshogy fogok nézni minden papra.”
Szöveg: Ménesi Balázs és Krisztina, a program házigazdái
Forrás és fotó: MÉCS lelkiségi mozgalom
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
