Az első kongregációs ülésen, október 2-án délután mutatták be annak a tíz csoportnak a munkáját és jövőbeli terveit, melyeket Ferenc pápa hozott létre februárban egyes témák teológiai és kánoni elmélyítésére.
A VI. Pál teremben személyesen vagy videóban számoltak be a Szentatyának a munkáról, mely tovább folytatódik a szinódusi résztvevőkkel párbeszédben, és majd 2025-ben adják át az eredményeiket a pápának.
Ferenc pápa 2024 februárjában levelet írt Mario Grech bíboros szinódusi főtitkárnak, amelyben a tavalyi szinódus záró jelentésében felmerült témák további tanulmányozását kérte. Ezért erre a célra a szinódusi titkárság felügyeletével tanulmányi csoportokat jelöltek ki, melyek az illetékes vatikáni dikasztériumok koordinálásával 2025 júniusáig dolgoznak majd. A pápa úgy indokolta meg döntését, hogy a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlésének első szakaszát lezáró összefoglaló jelentés számos fontos teológiai kérdést vetett föl, amelyek különböző mértékben kapcsolódnak az Egyház szinódusi megújulásához, valamint nem nélkülöznek jogi és lelkipásztori vonatkozásokat sem. Természetüknél fogva olyan kérdések ezek, amelyek alapos tanulmányozást kívánnak, ugyanakkor a 2024. október 2–27. közötti második ülésszak idején ezt nem lehet megvalósítani. Ezért ezt a feladatot meghatározott tanulmányi csoportokra bízták.
A tanulmányi csoportok a második ülésszak kezdetén, október másodikán számot adtak eddigi tevékenységükről, melyet várhatóan 2025 júniusáig folytatnak majd. Grech bíboros ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a lelkipásztorok és egyházi felelősök, de valamennyi hívő, csoport, társulat, mozgalom vagy közösség részt vehet ebben saját hozzájárulásával. A szinódus főtitkársága gyűjti össze a beérkező anyagokat és juttatja el a megfelelő csoportokhoz. Ferenc pápa rendelkezése alapján a tanulmányi csoportok tíz témának szentelik munkájukat.
A tíz csoport és további három bizottság a felsorolt témákkal foglalkozik, melyek között az egyik kényes kérdés a több afrikai országban előforduló poligámia, illetve annak összeegyeztetése a keresztény erkölccsel. Videóbeszámolójában a kongói főpásztor, Fridolin Ambongo bíboros, kinshasai érsek, a SECAM (Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziuma) elnöke megfogalmazta a fő kérdést: Hogyan lehet lelkipásztori támogatást nyújtani azoknak a személyeknek, akik poligámiában élnek és a keresztény hitet választották, vagy olyan megkeresztelt személyek, akik megtérésük után poligámiában élnek? Az afrikai egyház, amely néhány hónappal ezelőtt tiltakozott az azonos nemű párok esetleges megáldása ellen, most többek között arra a kérdésre keresi a választ, hogyan viszonyuljon azokhoz a férfiakhoz, akik akár tíz feleséget tartanak, figyelembe véve a gyerekek jelenlétét, az anyagi nehézségeket, az érzelmi kötelékeket és más problémákat. Az afrikai püspökök négy pontban meg akarják vizsgálni a jelenség formáit, indítékait, a tanítást, mely kimondja, hogy a poligámia nem az Isten által akart ideális párkapcsolat. Ez azonban ma már nem elég, közelségre, aktív meghallgatásra és támogatásra van szükség. A szakértők folytatják tehát munkájukat, amelynek eredményét majd dokumentumban rögzítik.
A Hittani Dikasztérium prefektusa, Víctor Manuel Fernández bíboros foglalta össze a szolgálat különböző formáival foglalkozó csoport eddigi munkáját. Többek között a nők részvételének sürgető kérdéséről beszélt az Egyház életében és vezetésében. Szólt a női diakonátus lehetőségéről, melynek tanulmányozására a pápa két bizottságot hozott létre. Ismerjük a pápa nyilvános álláspontját, mely szerint nem érett még meg ez a kérdés – magyarázta Fernández bíboros. A Szentatya még sok más témát szeretne elmélyíteni és megoldani, mielőtt elsietnénk a női diakonátus esetleges megnyitásának kérdését. Félő ugyanis, hogy a diakonátus mintegy vigasszá válik egyes nők számára, mialatt a nők egyházban való részvételének döntőbb kérdését elhanyagoljuk. A Hittani Dikasztérium folytatja ez irányú munkáját, megvizsgálva azoknak a nőknek a szerepét, akik az Egyház történelmében valódi tekintélyt gyakoroltak (Canossai Matild, Bingeni Hildegárd, Jeanne D’Arc, Avilai Teréz, Mama Antula, Dorothy Day), meghallgatva azokat a nőket, akik ma vezető szerepet játszanak olyan távoli egyházakban is, mint Indonézia és Afrika. Így a női diakonátus kérdését újrafogalmazzuk, és megpróbáljuk kitágítani a teret a nők döntőbb jelenléte számára – zárta felszólalását a vatikáni prefektus.
A nők témája központi helyet foglalt el a következő tanulmányi csoport munkájában is, amely a föld és a szegények kiáltásával foglalkozott. Hogyan lehet helyreállítani a kapcsolatot a keresztény közösség és azok között, akik mindennap a szeretetszolgálat, az igazságosság, a fejlődés szolgálatában munkálkodnak? Erről beszélt a szinódusi résztvevőknek a csoport koordinátora, az ausztrál Sandie Cornish. Kiemelte, hogy a nők a világ minden részén a szegények között is hátrányos helyzetben vannak. A csoport meghallgatja hangjukat, mint ahogy azokét az önkéntesekét és segítőkét is, akik a szegényekkel és kirekesztettekkel foglalkoznak.
Claudio Gugerotti bíboros, a Keleti Egyházak Dikasztériuma prefektusa napjaink drámai helyzetére mutatott rá: bombák, harckocsik pusztítják nemcsak az embereket, de a reményt is, és egy kicsi és törékeny csoportra sújtanak le: a keleti katolikus egyházakra a háborús övezetekben. Fennáll a veszély, hogy eltűnnek ezek az egyházak, elvesztésük pedig helyrehozhatatlan károkat okozna a világegyháznak. A Szabó Péter keleti kánonjogász által koordinált munkacsoport azt kéri az erősebb és jobban szervezett latin egyházaktól, hogy segítsék messze földre szakadt testvéreiket az emigráció súlyát könnyebbé tenni. Egyes egyházakban a hívek nagyrésze diaszpórában él, mert szülőföldjüket háborúk dúlják.
A digitális világ evangelizálása a következő munkacsoport témája, amelyet Kim Daniel foglalt össze a pápának és a szinódusi résztvevőknek. Az Egyház életének új missziós fejezete ez, mert egy olyan világban hirdeti az Urat, amelyik még nem ismeri őt. Mérlegelni kell a lehetőségeket és a kihívásokat, melyeket ez a „cseppfolyós” világ rejt magában, alkalmazva az Egyház inkulturációjának módszereit, különös tekintettel a fiatalokra, akik otthonosan mozognak a virtuális térben.
A szinodalitás és a primátus kapcsolata, az eucharisztikus vendégszeretet, kapcsolat az újraébredő keresztény indíttatású mozgalmakkal – ezeket a pontokat vizsgálja az a munkacsoport, amelyet Paul Rouhana libanoni maronita segédpüspök mutatott be a szinódusi ülésen. Tanulmányozzák az ökumenikus folyamat fogadtatásának gyümölcseit az egyházi gyakorlatban, illetve olyan javaslatokat, amelyek a péteri szolgálat gyakorlására vonatkoznak egy új ökumenikus összefüggésben. Munkájuk alapja a Keresztény Egységtörekvés Dikasztériumának idei dokumentuma: „Róma püspöke. Primátus és szinodalitás az ökumenikus párbeszédben és az Ut unum sint kezdetű enciklikára adott válaszokban”. Emellett a vegyesházasságok, családok és mozgalmak tapasztalata segít az eucharisztikus vendégszeretet témakörének kibővítésében, mint ahogy igyekeznek pozitívan tekinteni az úgynevezett független mozgalmakra, mi az, amit tanulhatunk tőlük.
A püspökök, papok, diakónusok szolgálatát és az Isten népével való kapcsolatát tanulmányozza az a csoport, amelynek munkáját Felix Glenn münsteri püspök ismertette. Aláhúzta, hogy el kell mélyíteni a püspök és a helyi egyház kapcsolatát, figyelembe véve, hogy Isten népe nagyobb átláthatóságot igényel ezen a téren, és azt, hogy jobban bevonják a helyi egyházat a püspöki jelöltek kiválasztásába, és így elkerüljék a csalás gyanúját, visszaadva az egyház valóban szinodális arcát.
Szeretetközösség, hierarchia, szinodalitás, és emellett bizalom, testvériség – ezeket a kulcsszavakat sorolta föl Simona Brambilla nővér, a Megszentelt Élet Intézményei Dikasztérium titkára beszámolójában, a püspökök és a szerzetesek közötti kapcsolatot, a püspöki konferenciákkal, szerzetesi elöljárókkal, helyi egyházakkal való együttműködést tanulmányozó csoport nevében. Megvizsgálják azokat az eltéréseket, amelyek a világ egyes részein tapasztalhatók főként a püspök és a szerzetesek kapcsolatában, legyen az hatékony és gyümölcsöző, vagy éppen nehézkes és csupán funkcionális.
Videóban számolt be José Cobo Cano bíboros, a papi hivatás ajándékának felülvizsgálatával foglalkozó csoport koordinátoraként a Ratio Fundamentalis Institutionis Sacerdotalis dokumentum szinodális missziós felülvizsgálatáról, mely a papi életről, képzésről és szolgálatról szól. A dokumentum megfelelő fogadtatásához világos iránymutatásra van szükség, például a szemináriumi képzéssel kapcsolatban, vagy az Egyház identitásának meghatározásában, Isten népének a papképzésben való szerepében.
Szintén videós összefoglalót adott Oscar Gracias bíboros, bombayi érsek, aki az apostoli nunciusokkal foglalkozó csoport koordinátora. Átláthatóság, elszámoltathatóság, kölcsönös felelősség – ezek a fő irányvonalak, amelyek mentén az apostoli nunciusoknak erősíteniük kell az egyetemes Egyház és a helyi egyházak közötti kapcsolatokat. Megvizsgálják azt, hogy milyen szerepet játszanak a pápai képviselők a döntési folyamatokban, a világi hívek nagyobb beleszólását a püspöki kinevezésekbe, illetve a nunciatúrai dolgozók képzését.
A vitatott doktrinális, lelkipásztori és etikai kérdésekkel foglalkozó csoport nevében Carlo Casalone jezsuita atya szólalt fel a szinódusi résztvevők és a pápa jelenlétében. Két fő tematika mentén dolgoznak majd: társadalmi szinten a közös otthon, a béke és a konfliktusok idején megnyilvánuló testvériség kérdéseiről, illetve a házasság, szexualitás, életgondozás témaköreiben.
Végezetül felszólalt Gianluca Mellini, a kánonjogászok bizottságának titkára, a szinodális folyamatban alkalmazandó kánoni normák reformjának tervéről, illetve arról, hogy a püspökök kötelesek egyházmegyéjükben meghallgatni a különböző tanácsokat (püspöki, egyházmegyei, eparchiális, presbiteri, plébániai), kikérve véleményüket. A tanácsokban a laikus hívek többsége kívánatos.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
