A csapat tagjai és a szurkolók nagy része is ma már sikerként tekint a 2000-ben a sydney olimpián megszerzett ezüstéremre – vélekedett Pálinger Katalin, a női kézilabda-válogatott korábbi klasszis kapusa, a szövetség alelnöke, aki 21 évesen volt tagja a 25 éve olimpiai döntőt játszó együttesnek.
Pálinger Katalint ma, 25 évvel később is abszolút boldogság és jó érzés fogja el, ha a sydney-i olimpiai ezüstéremre gondol.
„Büszkeség! Nagyon fiatalon éltem meg, és a mai napig hatalmas sikerként gondolok rá. És az évek során még jobban felértékelődött, mert azóta sem tudott a női válogatott érmet nyerni olimpián, úgyhogy ez így kerek” – mondta a női kézilabda-válogatott korábbi klasszis kapusa, a szövetség alelnöke az InfoRádióban.
A kérdésre, hogy itthon, a főleg az aranyérmeket értékelő közhangulatban „mennyire fényes az ezüst”, Pálinger Katalin úgy fogalmazott, „nagyon sokat számított, hogy 2000-ben nyertünk egy Európa-bajnokságot decemberben, úgyhogy azért egy aranyérem is becsúszott”. Mint mondta, már az is egyfajta elégtétel volt, és bár egy Európa-bajnoki aranyat nem lehet összehasonlítani egy olimpiai aranyéremmel, de
„óriási élmény volt dobogón állni olimpián, ezért a mai napig hálás vagyok”.
Mint elmondta, 25 évvel ezelőtt fantasztikus volt a válogatott, amelyben világklasszisok sora játszott. Nagyon jó csapat volt, mind pályán kívül, mind pályán belül, és hihetetlenül profi játékosok alkották. „Ez volt az egyik kulcsa a sikernek, és az, hogy rengeteget edzettünk. Iszonyatosan sok munkát végeztünk el a versenyek előtt az edzőtáborokban” – mondta.
Szerinte amellett, hogy a csapatot egyesével, posztonként is igazi klasszisok alkották, csapatként is jól tudtak együttműködni, ha volt is nézeteltérés a csapattársak között, amikor felmentek a pályára, profiként tudott mindenki küzdeni.
„És emellé jött a rengeteg edzésmunka: olyan fizikális állapotban voltunk, ami egyedülálló volt abban a mezőnyben”
– mondta Pálinger Katalin.
Most, 25 évvel később világbajnokság következik a női válogatott számára, amely tavaly hosszú évek után érmet szerzett az Eb-n.
A kérdésre, hogy lát-e hasonlóságot a két csapat között, a volt kapus úgy fogalmazott: más a két társaság, nehéz összehasonlítani, hiszen a mostani magyar válogatott még mindig egy formálódó, alakuló csapat, amely nagyon fiatalnak számít a mezőnyben azokhoz a válogatottakhoz képest, amelyek folyamatosan szállították az arany- és ezüstérmeket a világversenyeken. A norvég vagy a francia válogatottat is jóval tapasztaltabb, rutinosabb játékosok alkotják, hozzájuk képest a miénk fiatal csapat, amely minden évben fejlődik, minden egyes meccsel egyre jobb lesz, minden egyes tapasztalat, amit szerez, előrébb viszi, és ennek az első jelét láttuk az Európa-bajnokságon is, amelyet bronzéremmel tudtak zárni, és ez Pálinger Katalin szerint nagy bravúr.
„Abban is bízom, amit játékosként is megtapasztaltam, hogy milyen, amikor az ember megérzi a sikert. Szerintem most a lányokban ugyanez az érzés van, hogy utána nem nagyon akarják elengedni, újra kapni akarnak belőle”
– mondta a volt világklasszis, aki szerint a motiváció megvan, érezhető a csapaton, hogy mindenki nagyon motivált, nem változott a munkához való hozzáállás, ami alap egy válogatott játékosnál. Abban is bízik, hogy az a tapasztalat, rutin, amit az évek során összeszednek, mind megmutatkozik majd a világversenyen.
„Én nagyon bizakodó vagyok, bár én minden világverseny előtt bizakodó vagyok, és játékosként is úgy utaztam ki minden világversenyre, hogy ide nekem az oroszlánt is, én mindent meg akarok nyerni” – mondta Pálinger Katalin, hozzátéve: bízik benne, hogy elkerülik a csapatot a sérülések, jól sikerül majd a formaidőzítés, és akkor minden adott lesz, hogy ismét egy jó válogatottat láthassunk év végén.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
