A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Csordás Gáborral, a társszékesegyház plébánosával együtt mutatott be szentmisét február 21-én, nagyböjt első vasárnapján.
Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedését olvashatják.
*
A nagyböjt első vasárnapján elhangzó evangéliumi szakasz olyan, mintha Jézus programbeszéde lenne. „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Ez több, mint pusztán információközlés, mert maga Isten fia áll elénk, arra figyelmeztetve bennünket, hogy elérkezett az idő teljessége, itt van Isten országa, megvirradt az ég mindenki számára, amely bennünket megtérésre hív.
Jézus azt mondja, „betelt az idő”, vagyis beteljesedtek a próféták általi jövendölések, Ő velünk van, és itt is marad mindvégig (lásd Mt 28,20).
Krisztus bennünk akar élni, a Szentlelke által isteni életet akar nekünk ajándékozni, és ha ezt befogadjuk, akkor az napról napra növekedni fog bennünk a szentségek kegyelmi ajándékai által.
Isten országa bennünk, közöttünk, az emberi kapcsolatainkban van. De amikor szeretetlenek vagyunk, gyűlölet, harag van bennünk egymás iránt, akkor a pokol is jelen van. A nagyböjti idő az ebből való megtérésre is lehetőséget ad. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot! A szívnek a megtérése, kitisztítása valóban feladat, azért, hogy Isten benne lakhasson. „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni” (Jn 14,23).
Bár bonyolult, mégis egyszerűnek tűnik az evangélium megélése, hiszen ha lelkiismeret-vizsgálatot tartunk, tudjuk, hol kellene változtatnunk a kapcsolatainkban, vágyainkban, irányultságainkon, elhagyni megkötözöttségeinket, bűneinket.
Ezért mondja Jézus: „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem” (Mt 5,37). Egyszerűnek tűnik, de mégis nehéz lemondani egy rossz szokásról. Sokan így fogalmaznak: Én ilyen vagyok, és kész! Valóban készen van? Ha most kellene Isten elé állnia, készen lenne rá?
Sok dolgunk van nagyböjtben a megtéréssel, szívünk kitisztításával, és annak a vágynak a felébresztésével, amire Jézus azt mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49). Jézus a bennünk lobogó tüzet akarja fellobbantani, még erősebbé tenni, hogy világítsunk, tudjunk tanúságot tenni Isten szeretetéről.
Nagyböjt alkalom arra, hogy megvizsgáljuk a hitünket.
Tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket, ha kétely merül fel a szívünkben. Ha érveket keresünk, figyeljünk a tanúságtevőkre, és megtapasztalhatjuk, hogy Isten itt van.
A házasságkötések alkalmával olvasunk a kánai menyegzőről, ahol Jézus a vizet borrá változtatta, csodát tett. De ennél nagyobb csoda az, hogy itt van Isten, nemcsak az ünnepek alkalmával, hanem hétköznapjainkban is, hogy az egész életünk ünnep legyen.
Ezért a nagyböjti időszak annak a feladatát is jelenti számunkra, hogy megismerjük Isten szeretetét. Erre utal Felföldi László püspök jelmondata is: „Megismertük a szeretetet” (1Jn 4,16). A szeretet gyakorlása erősíti a hitünket, amely készségessé tesz arra, hogy jól szeressünk.
Amikor éljük, gyakoroljuk ezt a szeretetet, akkor Krisztus szeretetforrásának a nevében vagyunk jelen a hétköznapokban, és tudjuk hirdetni az evangéliumot, azt, hogy Isten szeret bennünket.
Isten olyan jó hozzánk, hogy a szeretet kötelékeivel köt össze bennünket.
Itt érthető meg, hogy Isten országa, uralma, úrsága ott van két ember között. Mekkora feladat, megtiszteltetés ez! Nagyböjtben nem a nagy, de nem is a böjt kifejezéseken van a hangsúly, hanem a szereteten. Megmutathatom, hogy Isten szeret, és ezt továbbadhatom.
Az evangéliumban olvassuk: „Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13).
Ugyanakkor nekünk is angyalokká kell válnunk, hogy szolgáljuk embertársainkat. Nem elég tisztának lennünk, ajándékozókká is kell válnunk.
Isten be akar lépni az életünkbe. Ha hordozzuk Őt a szívünkben, életünkben, akkor valóban megtapasztalhatjuk, hogy a föld sója, a világ világossága vagyunk. Mert nem az a kérdés, mi történik velünk, milyenek a körülményeink, hanem hogyan jövünk ki abból a helyzetből, és hogyan hozzuk ki belőle a legtöbbet. Mutassuk meg, hogy Istenhez tartozunk!
*
A szentmise végén Csordás Gábor plébános megköszönte a főpásztor szolgálatát, gondolatait, majd invitálta a híveket, hogy vegyenek részt péntekenként a lelki estéken, a 16.15-től kezdődő keresztúti ájtatosságokon, majd az azt követő szentmiséken. A szentmisék elmélkedéseit a társszékesegyházban szolgáló lelkipásztorok fogják tartani, és gyónásra is lesz lehetőség.
A szentmise befejezését követően a jelenlévők egyenként fejezték ki a bűnbánatra való készségüket és a hamvazkodás ősi formáját alkalmazva a papok a bűnbánók fejének megérintése helyett csak hamut szórtak a fejükre.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Kardos György
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
