A paksi bővítésről a hazai médiában a politikusok és a különféle szakértők már 10 éve vitáznak arról, hogy ez a beruházás jó-e nekünk. Az egyik fő téma, ami ezzel kapcsolatban felmerül, az, hogy az így nyert áram versenyképes-e. Erről próbálunk a fellelhető információk alapján képet nyújtani olvasóinknak.
Milyen volt a helyzet 2014-ben?
A magyar-orosz államközi szerződést 2014 januárjában írták alá. Felmerül a kérdés, hogy akkoriban mit láthattak a szereplők, például milyen áramárak voltak.
2014-ben és az azt körülvevő plusz/mínusz 3-4 évben az európai energiaiparban nagyon nehéz helyzet volt. A 2010-2018-as időszakban az európai áramtőzsdéken az árak szintje megawattóránként 30-50 euró között volt, ami átszámolva kilowattóránként 11,46-19,1 forint. Ezzel szemben, ahogyan mi a cikk első részében számoltunk, Paks2 egységköltsége 21,42-28,38 forint között lesz. Vagyis amikor a szerződést aláírták, akkor egy olyan helyzet volt az európai energiaiparban, hogy a szereplők nem látták, hogy az erőművek hogyan fognak megélni.
Ennek az volt az oka, hogy a 2008-as gazdasági válság után tartósan alacsony árak alakultak ki az európai áramtőzsdéken. Ennek az alacsony igény volt az egyik oka. Ez a 2014-es rezsicsökkentésben is jelentős szerepet játszott.
Egy kis kitérő: mi tehette lehetővé a rezsicsökkentést 2013-14-ben?
A rezsicsökkentés alapvetően egy ideológiai-politikai fegyverré vált a kormánypártok kezében. Viszont arról kevés írás jelent meg, hogy ezt mi tette lehetővé.
A kormánypártok azzal kampányoltak, hogy úgymond „nonprofittá” tették az áramszolgáltatást. Viszont, ha valaki tisztában van azzal, hogy akkoriban mi történt a magyar árampiacon, akkor ennél jobb képet kaphat.
Ehhez a Mavir adatait vesszük alapul. A Mavir nyilvánosan elérhető jelentése alapján 2010-ben, a kormányváltás évében az áramimport a magyar áramfogyasztásnak még csak a 13 százalékát tette ki. Viszont ez 2013-ra megnőtt 28.2 százalékra, 2014-re pedig 31,4 százalékra. Mondhatni Orbánék az importárammal csökkentették a rezsit.
Ennek az az oka, hogy Magyarország az áramtermelést tekintve egy komparatívan hátrányos ország, vagyis olcsóbb importálnunk, mint magunknak termelnünk.
Miért ér véget az olcsó energia korszaka?
Mint ahogyan a cikksorozat első részében megemlítettük, amennyiben Paks2 költségeit érvényesítenék a lakossági tarifában, úgy az áremeléssel járna. Viszont erre miért van szükség, hogyha a piacról is lehet energiát venni?
A helyzet szakértők szerint az, amit már évek óta mondanak, hogy az árak nem csak az orosz-ukrán háború miatti energiaválság következtében nőhettek volna. Az európai erőműpark ugyanis jelentős mértékben elöregedett, ami miatt a kapacitások jelentős része a következő 10-15 évben le fog állni.
Az európai áramtermelésnek jelenleg még gerincét adó szénerőművek tehát a következő 15 évben műszakilag kiöregszenek, vagyis használhatatlanokká válnak. Ezért hosszú távon az árak az energiaválság nélkül is emelkedtek volna. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, hogyha nem pótolják valahogy a kieső kapacitásokat, akkor az áramárak nagyságrendje a 2010 után jellemző 30-50 eurós megawattóránkénti árról 100 euró fölé fog nőni tartósan.
Miért lesz drága az áram 2: nincs olyan, hogy magas GDP – alacsony áramfogyasztás
Amennyiben az egyes országokat ábrázoljuk az egy főre eső áramfogyasztás és az egy főre eső GDP alapján a következő megállapítást lehet tenni: az ábrán az látszik, hogy nincs olyan ország, ami a magas GDP – alacsony áramfogyasztás sarokban van.
Ezt elég sokan felhozzák arra, hogy miért kell a paksi atomerőművet bővíteni: amennyiben nőni fog a következő 10-20 évben a GDP, úgy az áramfogyasztás is el fog szállni. Ez alapján már nem csak Paks2-t, hanem egy harmadik magyar atomerőművet is el kellene kezdeni építeni.
Egy felmerülő probléma: Paks1 sokkal drágábban működik, mint ami indokolt lenne
A cikksorozat első részében már a számítások során érintettük azt a problémát, hogy vajon mennyibe kerülhet Paks2 árama. Ennek része az is, hogy mennyi lesz a leendő atomerőmű karbantartás-üzemeltetési költsége.
Viszont ebbe a kérdésbe nem számítottuk bele azt a problémát, hogy a jelenleg működő magyar atomerőmű, vagyis mondjuk úgy, hogy Paks1 sokkal nagyobb létszámmal működik, mint ami a nemzetközi tapasztalatok alapján indokolt lenne. Ráadásul nem is kicsivel.
Az egyik, szakértők által szerkesztett honlap, a world-nuclear.org szerint egy tipikus, egy gigawatt teljesítményű atomerőműben 500-800 fő dolgozik. Ezzel szemben az MVM honlapja szerint a mi Paks1-ünkben összesen 5000 ember dolgozik! Ez azt jelenti, hogy a létszám az indokoltnak a többszöröse.
Ez alapján pedig felmerül az a kérdés, hogy abban az esetben, hogy a magyar atomerőműben már most ez a gyakorlat, akkor vajon Paks2 tud-e majd olyan alacsony költségekkel üzemelni, mint a nyugati atomerőművek? Vagyis lehet, hogy a cikk első felében kijött számításoknál a Paks2-es áram egységköltsége még nagyobb lesz?
Miért lehet mégis olcsó a jövőben az energia: az olajcsúcs után
A fentiekben eddig leginkább arról szólt a cikk, hogy miért lesz drágább az energia. Viszont van olyan ok, ami miatt azt is lehet mondani, hogy nagyon hosszú távon olcsóbb lehet majd az energia. Ez pedig az olajcsúcs lehet.
A világ egyik legnagyobb olajcége a British Petrol. A BP 2023-as előrejelzése szerint a világ kőolajigénye 2023-hoz képest 10 éven belül tetőzik, és irreverzibilisen átmegy csökkenésbe.
Ez azért lényeges tényező, mert az energiaszektorban szinte mindent az olajárra vezetnek vissza, mert hosszú távon az olajár emelkedése magával húzza a többi energiahordozó árának az emelkedését is. Vagyis hogyha nem kell többé majd kőolaj, akkor lehet, hogy eljön az olcsó energia korszaka.
Ez viszont a bővítés szempontjából nem jó hír, mivel a bővítés csak tartósan magas árak esetében jó üzlet.
Miért lehet mégis olcsó a jövőben az energia 2: a megújuló energia terjedése
Szakértők és újságcikkek gyakran felhozzák, hogy a paksi bővítés egy nagy összegű fogadás arra, hogy az atomenergia olcsóbb lesz a konkurenciánál. Ezt viszont, amennyiben az elmúlt 10-15 év tendenciái folytatódnak, akkor erősen megcáfolhatják.
Erre az egyik legjobb példa a napenergia. A Lazard elemzése szerint a napenergia termelési költsége az elmúlt 15 évben több mint 80 százalékot csökkent, és már most olcsóbb, mint az atomenergia.
Viszont a Lazard elemezéséből az is kiderült, hogy a napenergia árcsökkenésének a mértéke az elmúlt 5 évben jelentősen belassult. Míg korábban éves szinten 10 százalék körüli mértékben csökkent a napenergia termelési költsége, addig ennek mértéke az elmúlt 5 évben már csak 5 százalék körül volt, 2023-ban az energiaválság miatt pedig egyenesen emelkedés volt.
Miért okozhat az olajcsúcs problémát a bővítésnek?
Ahogyan fentebb már kiderült a British Petrol szerint a világ kőolajigénye a következő 9 éven belül csökkenésnek indul. Ez pedig hatással lehet majd az olajárra.
Felmerül a kérdés, hogy az olajigény csökkenése az energiaáron kívül miért lehet még probléma a bővítésnek? A válasz az orosz állam költségvetése. Az orosz állam messze legnagyobb bevételforrása a kőolajból származik. Békeidőben, amikor még nem szankciózták Oroszországot, akkor ennek az aránya 50 százalék közelében volt.
Oroszország egyetlen versenyképes és nagy mennyiségben eladható terméke a kőolaj. Ugyan vannak más iparágaik is, például az atomenergia vagy pedig hadiipar, plusz a mezőgazdaság és egyéb nyersanyagok kitermelése, de azoknak a volumene meg sem közelíti a szénhidrogének exportját.
Ezért hogyha csökkenni kezd majd a nemzetközi olajár, akkor lehet, hogy az orosz állam képtelen lesz majd finanszírozni a bővítést. Ennek nem csak az lehet majd az oka, hogy csökken majd az olajár, hanem az is, hogy az orosz olajkitermelés költsége lényegesen nagyobb, mint az arab kőolaj esetében. Az arabok még napjainkban is 10-20 dolláros árszínvonalon termelnek ki egy hordót, míg az orosz olaj esetében ez 40 dollár felett van. Vagyis hogyha csökkenni kezd majd az olajigény, akkor az orosz olaj előbb szorul majd ki a piacról, mint az arab olaj, pontosabban fogalmazva az arabok maradnak majd utoljára versenyképesek.
Más tanulmányok számításai
A Rotschild-tanulmány több más tanulmányból is idézett adatokat. Ebből az derül ki, hogy több pontban a hazai és a külföldi szakértők eltérnek abban, hogy a beruházás egyes paramétereit hogyan kellene számolni.
Például abban is jelentős eltérések vannak az egyes szakértők között, hogy az erőmű mennyi energiát fog termelni. Van olyan szakértő, aki szerint az erőmű kapacitásfaktora 95 százalék körül lesz. Romhányi szerint viszont ez csak 85 százalék lesz, ami jelentős eltérés.
Emellett a Rotschild által idézett szakértők abban sem értettek egyet, hogy a jövőben az áramárak hogyan fognak alakulni. Például a Rotschild szerint az áramár 110 euró is lehet hosszú távon megawattóránként, míg Romhányi úgy számolt, hogy az 43 euró körül marad.
Egy másik szakértő, akit a Rotschild idézett, Felschmann szerint a jövőben az áramárak 65-108 euró között lesznek.
Romhányi azt is megemlítette, hogy az Angliában épülő Hinkley-Point atomerőmű által termelt áramot a brit állam 115 euró/MWh áron veszi át, vagyis 43,93 ft/kWh áron.
Csak utólag készült tanulmány?
Az idézett Rotschild-elemzés amúgy egy jó forrás, de van vele egy igen nagy probléma: a szerződés után készült el. Vagyis amikor megkötötték a szerződést, akkor ezek az információk még nem álltak a kormány rendelkezésére.
Ez azért nagyon feltűnő, mert az elmúlt 10 évben a bővítés előkészítő tanulmányait már többször is kiperelték, de a bírósági határozatok ellenére nem kaptak semmit a felperesek. Vagyis felmerül a gyanú, hogy nem készültek előkészítő tanulmányok, és a Rotschild-elemzéssel a bővítést csak utólag papírozták le.
Zárszó
A Rotschild-tanulmányt a magyar kormány azért rendelte meg, mert az EU vizsgálta a bővítést, amire a kormánynak válaszolnia kellett. Az EU ugyan átengedte a bővítést, de megállapította, hogy magánbefektető abba nem tenné a pénzét, vagyis magántőkéből Paks2 nem valósulna meg.
Amúgy attól még, hogy Paks2 árama többe fog kerülni, mint Paks1-é, nem biztos, hogy az áramár nőni fog. Ennek az lesz az oka, hogy a költségek többségét valószínűleg a központi költségvetésben fogják elrejteni, vagyis nem fog megjelenni a lakossági áramárban. Így mesterségesen alacsonyan tarthatják majd az áramárat.
(Olvasónktól)
Források:
https://www.eon.hu/hu/lakossagi/aram/egyetemes-szolgaltatoi-arak.html
https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Electricity_price_statistics
https://www.lazard.com/media/2ozoovyg/lazards-lcoeplus-april-2023.pdf
https://aszodiattila.blog.hu/2016/12/09/az_oregedo_europai_eromuparkrol
https://atomeromu.mvm.hu/hu-HU/FelelosVallalat/AzAtomeromuMintMunkahely
https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/figures/correlation-of-per-capita-energy
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
