Ötven évvel ezelőtt történt Szlovákia legnagyobb légiszerencsétlensége Tornyai Bianka2026. 07. 28., k – 16:17
Ötven évvel ezelőtt történt Szlovákia területének legsúlyosabb repülőgép-szerencsétlensége, egyben az egykori Csehszlovákia történetének egyik legnagyobb légikatasztrófája. A ČSA IL–18B típusú utasszállító repülőgépe 1976. július 28-án a pozsonyi Aranyhomok-tóba zuhant. A legtöbb hiteles forrás és szemtanú szerint a tragédiának 76 halálos áldozata volt. A balesetet három ember élte túl, bár egyes források négy, illetve öt túlélőről is beszámoltak.
A ČSA OK–001-es menetrend szerinti járata ezen a napon reggel 9 óra előtt szállt fel a prágai Ruzyně repülőtérről Pozsony felé.
Tapasztalt pilóták
A fedélzeten összesen 79-en tartózkodtak: 69 utas, egy navigátor, egy fedélzeti mérnök, két légiutas-kísérő, négy, a Csehszlovák Légitársaság (ČSA) alkalmazásában álló munkatárs, valamint két pilóta. A gépet Svatoslav Rosa kapitány és Jiří Růžička másodpilóta vezette, akik előtte több ezer órát repültek.
A repülőgépet 1959-ben gyártották, a baleset idején mintegy 16 éve állt szolgálatban. Az Iljusin Il–18 akkoriban a keleti blokk egyik legjelentősebb utasszállító repülőgépe volt.
A négy légcsavaros gázturbinás hajtóművel felszerelt típust a Csehszlovák Légitársaság egyaránt alkalmazta belföldi és nemzetközi járatain. A balesetet megelőző napon a gép még a líbiai Tripoliból tért vissza, másnap pedig egy alig egyórás belföldi járat várt rá: Pozsony felé Brünn, Hodonín és Nagyszombat térségét érintve közelített.
Hibák sorozata
Reggel fél tíz körül a személyzet felvette a kapcsolatot a repülőtér irányítótornyával és engedélyt kapott a leszállásra. Ekkor azonban olyan félreértések és hibák sora kezdődött, amelyek önmagukban nem lettek volna végzetesek, együtt azonban tragédiához vezettek. Az első félreértés a repülési magassággal kapcsolatos volt. A légiforgalmi irányító tévesen úgy számolta, hogy a repülőgép 44 kilométerre van a repülőtértől, holott valójában már csak 29 kilométer választotta el a kifutópályától. Emiatt nem engedélyezte a további süllyedést, a gép így mintegy 300 méterrel magasabban repült, mint azt az irányító feltételezte, miközben 15 kilométerrel közelebb volt a repülőtérhez. A személyzetnek ezért a megszokottnál jóval meredekebb süllyedést kellett végrehajtania lényegesen rövidebb távolságon. A következő hibát a pilóták követték el: a süllyedést túl nagy, 22 m/s sebességgel kezdték meg, miközben az ajánlott érték 10, legfeljebb 15 m/s volt.
Ennek ellenére sikerült stabilizálniuk a repülőgépet és a kifutópálya elejétől 2700 méterre már megfelelő, 260 km/h sebességgel közelítettek.
A személyzet azonban láthatóan nyomás alá került. A kapitány ezt követően úgy döntött, hogy megszakítja a leszállást és újra megkísérli a manővert, azonban több több hibát is elkövetett, melynek következtében a repülőgép a jobb oldalon teljesen elveszítette a hajtóerejét, jobbra fordult az Aranyhomok-tó irányába és csak hajszál híján kerülte el az irányítótornyot. Ezután a gép irányíthatatlanná vált, átfordult, egyik szárnyára billent, majd a tó vizébe csapódott.
Fájó emlékek
A szlovák és cseh sajtó gyakran idézi Ladislav Keller cseh közlekedési pilóta és légikatasztrófa-szakértő értékelését:
„A diszpécser hibáját a kapitány hibás döntéseinek sora és a személyzet valamennyi tagjának, mindenekelőtt a fedélzeti mérnöknek súlyos mulasztásai követték. Ezek a hibák egyetlen összefüggő láncolattá álltak össze, amely végül a katasztrófához vezetett. Elég lett volna, ha ezek közül akár csak egyetlen hiba elmarad és a baleset nem következik be.”
A becsapódás után a repülőgép kettétört és gyorsan süllyedni kezdett. A víz felszínén csak a törzs hátsó része maradt, ahol négy utas életben maradt. Egyikük, Jaromír Kratochvíl így emlékezett vissza az első pillanatokra:
„Az első benyomás lesújtó volt. Teljes csend uralkodott, majd kis idő múlva zokogás hallatszott.”
Neki és három társának sikerült kiszabadulniuk a biztonsági övekből és a repülőgép hátsó részébe húzódtak, a törzs megdőlése és sérüléseik miatt azonban nem tudták kinyitni az ajtókat. A tónál pihenő emberek több halott utast húztak partra, akik még mindig a székeikhez voltak szíjazva. Mások csónakkal közelítették meg a roncsot, ahonnan segélykiáltásokat hallottak. Négy embert sikerült élve kimenteni, de a kiérkező búvárok már senki mást nem találtak életben. A négy túlélő közül egyikük később a kórházban belehalt sérüléseibe. Az áldozatok túlnyomó többsége a becsapódás pillanatában, súlyos mechanikai sérülések következtében vesztette életét.
Azóta nem volt baleset
A tragédia után átfogó biztonsági intézkedéseket vezettek be és a személyzetek képzésében megjelentek a repülési szimulátorok is, amelyek lehetővé tették a rendkívül veszélyes vészhelyzetek gyakorlását. 1976 óta a Csehszlovák Légitársaság, majd utódja, a České aerolinie egyetlen utasokat szállító repülőgépe sem szenvedett halálos kimenetelű balesetet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
