Egy lovag számára egy megbízható csataló épp oly létfontosságú volt, mint a bátorság vagy épp a kiváló fegyverzet. Nem meglepő hát, hogy a harcosok hátasaik iránti rajongása rendre visszatérő elem volt szinte valamennyi kultúra irodalmi hagyományában.
Nagy Sándor csataménje, Bukephalosz valószínűleg a világtörténelem egyik – ha nem a – leghíresebb lova. A legendás állat a feljegyzések szerint ugyanazon a napon született mint Alexandrosz és természetét tekintve is tükörképe volt a nagy hódítónak. A hagyomány szerint bár gyönyörűbb és gyorsabb volt még Pegazusnál is, vadsága miatt sokáig lehetetlen volt megszelidíteni. Bárki is próbálkozott, azt nem csak levetette magáról, de még fel is falta. Bukephaloszt végül az ifjú Alexandrosz mégis képes volt megszelidíteni azáltal, hogy felismerte, hogy a ló a saját árnyékától vadul meg, ezért betörése során mindvégig a nap felé fordította az állatot.
Bukephalosz megszelidítése
Nagy Sándor hadjáratai során gyakorta indult csatába Bukephalosz hátán. A hű állat így ott volt Dáriusz és Porusz király legyőzése során is. Végzete Kr. e. 326-ban érte utol, amikor az indiai Hüdaszpész-menti csatában halálos sebesüléseket szerzett. Alexandrosz tiszteletére alapította Bukephalia városát.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
