Öt hazugság a rekord 18 000 milliárd dolláros amerikai államadóssággal kapcsolatban

„Gratulálunk az Egyesült Államoknak a 18. ezermilliárdhoz!”

Forrás: zerohedge.com, Simon Black

1981. október 22-én az Egyesült Államok kormányának adóssága elérte az egy ezermilliárd dollárt.

Az országnak 74 984 napjába (több mint 205 évbe) telt ezt az összeget felhalmozni.

A második ezermilliárd dollárhoz már elég volt öt év.

Az utolsó ezermilliárdhoz, amit péntek délután léptek át, már csupán 403 napra volt szükség.

Annyi tévinformáció és propaganda kering a kérdéssel kapcsolatban, hogy érdemes megvizsgálni a legnagyobb hazugságokat:

1. Képesek ellenőrzés alatt tartani, más szóval kezelni a helyzetet

Csak szeretnék. A politikusok évtizedek óta hajtogatják, hogy csökkenteni fogják a kiadásokat és képesek lesznek kezelni a felhalmozódott adósságot.

A tény azonban, hogy az egyetlen év, amikor az amerikai államadósság tényleg csökkent, az előző fiskális évhez viszonyítva, az 1957-ben volt, Eisenhower kormányzása alatt.

További tény, hogy az elmúlt években az amerikai kormány teljes adóbevételeinek nagyjából 90 százalékát a kötelező járulékok és az adósság utáni kamatok fizetésére használta. Ez azt jelenti, hogy szinte semmi nem marad a kormány működéséhez szükséges kiadásokra.

2. Nem számít az adósság, mert saját magunknak tartozunk

Talán mind közül ez a legnagyobb hazugság. Egyedül a két társadalombiztosítási alap (az OASI és a DI) 272 000 milliárd dollárt mondhat magáénak ebből az államadósságból.

Az adósság tulajdonosai ezeknek az alapoknak a jövőbeli kedvezményezettjei, azaz minden egyes amerikai állampolgár.

Nehéz meglátni a jót ebben a rosszban. Mennyivel jobb az, ha a kormány saját állampolgárai felé válik fizetésképtelenné, mintha ezt mondjuk a bankok felé teszi meg?

3. Ha minden kötél szakad legfeljebb bevetik a „szelektív fizetésképtelenséget”

Újabb hazugság. Egyesek azt gondolják, hogy az Egyesült Államok kénye kedve szerint kiválaszthatja, hogy kinek fizet és kinek nem.

Például valamilyen mondvacsinált ürüggyel megtagadhatják a Kína felé fennálló 2000 milliárd dolláros adósság törlesztését.

Gyenge próbálkozás, ugyanis egy ilyen lépés alapjaiban ingatná meg a globális pénzrendszert és az Egyesült Államok felé fennálló maradék bizalmat is porrá zúzná.

Mások azt javasolták, hogy a kormány csupán a Fed felé (aminek 246 000 milliárd dollárral tartozik) jelentsen fizetésképtelenséget.

Ez természetesen lehetséges, figyelembe véve azonban, hogy a Fed (a dollárt kibocsátó pénzintézet) azonnal fizetésképtelenné válna, a lépést követő valutaválság pedig minden szempontból katasztrofális lenne.

4. Csak a nettó adósság számít

Az elemzők gyakran egy ország nettó adósságát nézik. Ez azt jelenti, hogyha valakinek 1 millió dollár adóssága van, de van 1 millió dollár készpénze, akkor a nettó adósság nulla, mert a két összeg kioltja egymást.

A baj csak ott van, hogy az Egyesült Államoknak nincs készpénze. Múlt pénteken az amerikai pénzügyminisztérium 71,9 milliárd dollár készpénzzel nyitott, ami a teljes adósság 0,39 százaléka.

Az Apple-nek több pénze van ennél.

5. Majd adóemeléssel megoldják

Nem lehet. Elég egy pillantást vetni a számokra. Az amerikai kormány adóbevétele a II. Világháború óta következetesen a GDP értékének 17 százaléka körül mozog.

Természetesen megtehetik, hogy adóemelést eszközölnek, de ez a GDP-hez képest nem fog változtatni a számokon.

Más szóval az állam nagyjából mindig egyforma méretű szeletet kap a tortából.

Ennek az elég egyértelmű információnak ismeretében az ember azt gondolná, hogy az adóemelés helyett mindent megtesznek, hogy a torta méretét növeljék. Vagy ami még jobb lenne, hagynák, hogy az emberek annyi tortát süssenek, amennyit akarnak.

Nem. Ehelyett életünk minden apró mozzanatát szabályozni akarják. Törvényeket hoznak arra, hogy miként tanítsuk a gyerekeinket, hogy mit ehetünk és mit nem vagy mennyi kamatot kaphatunk a megtakarításaink után.

Ez persze rengeteg pénzbe és energiába kerül, mint ahogy sok pénz kell a véget nem érő háborúkhoz, a bombagyártáshoz, a drónok kifejlesztéséhez vagy a légicsapások kivitelezéséhez.

A történet nem egyetlen személyről vagy elnökről szól. A baj a rendszerrel van.

A történelemből láthatjuk, hogy minden nagyhatalomra ugyanaz a sors vár.

A nagyhatalmak úgy gondolják, hogy hatalmuk lehetővé teszi, hogy gondolkodás nélkül költekezzenek vagy vég nélküli, arrogáns háborúkat vívjanak. Ezt gondolta Róma, az Oszmán vagy a brit birodalom is.

Lehet, hogy a történelem nem ismétli önmagát, de az biztos, hogy rímel. Az üzenet pedig egyértelmű: az adósság meggyengíti az országot és gyengíti a társadalmat.

A rendszert irányítók számára nincs más kiút, mint a fizetésképtelenség. A kérdés, hogy ki fizeti majd a számlát: a hitelezők (ezzel globális pénzügyi válságot indítanak), a központi bankok (ezzel valutaválságot indítanak) vagy az állampolgárok (ezzel hihetetlen társadalmi válságot indítanak el).


Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »