A függőség társadalmunk egyik legnagyobb ellensége, romboló hatása közismert, de még mindig szigorúan őrzött tabu, főleg szűk társadalmi körökben. Családok, párkapcsolatok, barátságok, életek szenvednek és mennek tönkre miatta. Néha tétlenül, néha tehetetlenül veszünk tudomást mindezekről. De mit lehet tenni, van még valami esély arra, hogy lehessen változtatni?
Az alkohol és a cigaretta társadalmunk által elfogadott élvezeti cikknek számít. Mit ér az élet, ha nem ihatok, ha nem cigarettázhatok, mondogatják a fogyasztók, miközben egyre jobban átveszi az uralmat életük fölött a függőség. Akárcsak a kábítószer, amely mindent magáénak követelne, gyermekeink, fiataljaink szellemi és fizikai egészségét veszélyeztetve. És hogy teljes legyen a leégés, a pontot a virágzó fogadóirodák és játéktermek teszik fel az i-re.
És akkor mi lenne nekünk a kötelességünk? Tapasztalataim alapján több embertípus létezik. Vannak, akiket valamiért nem érdekel, hogy a másik ember miben van. Esetleg tesz valamilyen jelentéktelen megjegyzést, és megy tovább. Vannak, akiket empatikus jellemmel áldott meg a teremtő, és megtesznek mindent a szenvedő ember megmentéséért. Illetve vannak, akik egyszerűen nem tudják, mit tegyenek, és inkább továbbállnak, minthogy valami rosszat elkövessenek.
Akik pedig tehetünk valamit, nem nézhetjük tétlenül szenvedélybeteg társainkat és szenvedő hozzátartozóikat, akik vagy nem tudnak segítséget kérni, vagy nem tudják, hová kell fordulniuk szakszerű segítségért. Vagy egyszerűen feladták már a harcot a függősséggel. Úgy gondolom, hogy embertársi és ugyanakkor keresztényi kötelességünk, hogy segítő jobbot nyújtsunk feléjük. Abból kiindulva, hogy nincs semmi még elveszve, hogy mindig van remény, hogy mindig van kiút és mindig van esély.
Miért őszintén? Mert csak őszintén tudjuk leleplezni ezt a daganatszerű betegséget, amely behálózza egész életünket. Hogy miért? Mert minden ember értékes és nélkülözhetetlen, és mert mindnyájan Isten teremtményei vagyunk. Hogy miért együtt? Mert csak közös összefogással lehet egy ügyet előremozgatni és -vinni, és mert a függőség nem válogat. Nincs tekintettel sem az egyén korára, sem társadalmi helyzetére, sem etnikai, politikai vagy vallási hovátartozására.
Sepsiszentgyörgy október és november folyamán lehetőséget kínál szakemberekkel találkozni, akik évtizedek óta nyújtnak segítséget a hozzájuk fordulókhoz, és lehetőséget kínál találkozásra olyanokkal, akik hiteles életükkel, küzdelmeikkel, elért eredményekkel bizonyítják, hogy megérte a befektetett időt és energiát, hogy változás nélkül nincs gyógyulás, gyógyulás nélkül nincs szabadulás, szabadulás nélkül pedig nincs új élet. Így várunk mindenkit: október 2-án 17 órára a Szent József-plébániára, október 21-én 17 órára az unitárius templomba, november 18-án 17 órára az evangélikus egyházközségbe és végezetül, de nem utolsósorban november 26-án 17 órára a sepsiszemerjai református templomba. A belépés minden előadásra ingyenes.
Reméljük, hogy változó világunkban egy kis fényt és reményt csalhatunk be azok otthonába is, akik rászorulnak a bátorításra, egy jó szóra, megértésre vagy elfogadásra. Isten minket úgy segéljen. Ámen.
Kozma Ferenc pasztorális tanácsadó, addiktológiai konzultáns
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
