Gombaszög. Egyszerre földrajzi helynév és intézmény. Az Aggteleki-karszt szlovákiai oldalán megbúvó festői katlan immár kilencven éve a felvidéki magyarság egyik legfontosabb találkozóhelye.
Az itteni nyári tábor idén is programok rendkívül széles tárházát kínálja magyarországi fellépők egész sorával, ám Zuzana Caputová, Szlovákia tavasszal megválasztott elnöke — még szerdán — ellopta a show-t. Helyszíni tapasztalatokat igyekeztünk gyűjteni arról, miért és hogyan.
– Hová valósi is vagy?
– Somorjai.
– Azt gondoltam, hogy mátyusföldi, abból, ahogy a „phálinkát” mondtad.
– Onnan származom. A Somorja–Födémes–Dunaszerdahely háromszögben mozgom, sokszor nem is tudom, hogy „íízzek”, „őőzzek” vagy „éézzek”.
– Mindegy, csak a pesti stílust, „kérlek szépen”, ne vedd át.
Kölcsönös kacaj.
Elkapott beszélgetés az iménti a tábori forgatagból. Amelyet értelmezhetünk így is meg úgy is. Büszke felvidéki magyar, illetve Budapesttel, Magyarországgal szembeni kiszólásként is.
Gombaszögre ez is igaz, meg az is igaz. Lehet. Mert az óvatosság sosem árt. S a határ innenső oldaláról különösen nem illik bélyegeket tapasztgatni. Úgy, ahogy Gombaszög az elmúlt években megkapta egyesektől: „Libsi gyülekezet.”
Nos, tegnap egymást követve vett részt pódiumbeszélgetésen előbb Deutsch Tamás – Duray Miklós és Berényi József társaságában –, majd Németh Szilárd.
Egy nyári tábort persze talán nem szabadna átpolitizálni. Csakhogy Zuzana Caputová tematizálta az idei fesztivált. Ha nem is minden tekintetben közvetlenül, de még tegnap is a szlovák államelnök asszony szerdai fellépése volt a fő téma. Olyat tett és olyanokat mondott, amit szlovák politikustól eddig nem kaptak és nem hallottak a magyarok. Noha elődeit is meghívták, ő az első szlovák államfő, aki ellátogatott Gombaszögre. A beszédét pedig ilyen kijelentések fűszerezték: a politika az elmúlt évtizedekben az alapvetően békés szlovák–magyar együttélés dacára rendre kihasználta a magyar ütőkártyát; igyekszik odafigyelni arra, hogy a nemzetiségi kisebbségek helyzetét és jogait szem előtt tartják-e; ha olyan törvényjavaslat kerülne az asztalára, amely korlátozná a jogaikat, élne a vétójogával; természetes, hogy a trianoni békeszerződést máshogy értelmezi Magyarország és Szlovákia. S mindezek tetejébe: a kettős állampolgárságban nem lát problémát.
A nemjóját! – kapták fel többen is a fejüket Magyarországon, hiszen Caputovát minimum liberális politikusként, de még inkább „Soros ügynökeként” stigmatizálják nálunk. S aki nemcsak a politikai üzeneteket szemezgette ki a majd egyórás beszélgetésből, hanem végignézte azt, itthon megdöbbenéssel látta, hogy Caputovát üdvrivalgással, vastapssal, úgy fogadták a táborlakók, mint mondjuk tegnap este Rúzsa Magdit, tehát mint egy sztárt.
– Caputová friss szellemiséget hozott a szlovák politikába. Korábban nem járatódott le, nem tapadnak a nevéhez kínos ügyek, s a kampány alatt, szemben az ellenfeleivel, nem került ki egyetlen kínos témát sem. Ezzel nyerte el a választók, köztük nagy számban a magyarok bizalmát is – mondta Lajos, akivel és a barátjával, Attilával szóba elegyedtem. Mindketten kiváló beszélgetőpartnernek voltak: Lajos ügyvéd, Attila Budapesten egyetemista. Mindkettőjük természetes közege a közélet.
– A vad meciari idők már rég letűntek. Pozsonyban végeztem, soha nem kerültem kellemetlen helyzetbe csak azért, mert magyar vagyok, felvidéki magyar, s az is akarok maradni – folytatja Lajos.
A labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a rendezvény miatt szakította meg a nyaralását Fotó: MA7/Márkus Emese
Amikor megkérdezem, mégis, nem túlzás-e a Caputovát övező ováció, akkor Attila így felel: – Ma már az kevés, a fiataloknak legalábbis mindenképpen, hogy egy politikus magyar. Megoldásokat, őszinte szavakat várunk. S Caputová felüdülés a múlthoz és hát a magyar belpolitikához képest is.
Így gondolkozik ma két felvidéki magyar értelmiségi. Akik azért jöttek el Gombaszögre, mert azt nem lehet beskatulyázni, s mert a tábor a felvidéki magyarság fesztiválja, bár azt ők is örömmel nyugtázzák, hogy Magyarországról egyre többen fedezik fel az eseményt.
Igaz is, szlovák szót egyet sem hallottam egész nap, pedig csak tegnap lehettek vagy tízezren.
Caputováról Duray Miklóst és Deutsch Tamást is szóra bírtam.
– Az elnök asszony hivatalos budapesti látogatása során jelét sem mutatta annak, hogy gyengíteni kívánná a visegrádi négyek együttműködését. Ez a legfontosabb – kezdte a Fidesz európai parlamenti képviselője. – Realista optimizmussal tekintünk a ténykedése elé. S várjuk a tetteit, hogy azok valóban követik-e a nyilatkozatait.
– Mi, magyarok ma is hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mint eleink Mária Terézia idejében, akik két szép szóért cserébe az életüket és vérüket ajánlották. Jobb lesz, bízzunk benne, mint Gasparovic vagy mint Fico idején, de nem kell egyből leborulni – fűzte tovább a gondolatot Berényi József.
Duray Miklós még nála is szkeptikusabban és a rá jellemző szókimondással fogalmazott: – Az ő elnökké választása összefügg a küszöbönálló kormányváltással, s az ő politikai hátterében a globalista erők állnak.
Ennél is hallottam keményebb véleményt. – Hogy mit keresett Caputová Gombaszögön? Három százalékot. – Mármint a felvidéki magyarság köréből a saját pártjának, a Progresszív Szlovákiának.
Duray, Deutsch és Berényi József eredendően amúgy a rendszerváltozásról beszélgetett. Amikor szóba került, hogy az immár harminc évvel ezelőtti események lassan „műemlékekké” alakulnak át, megkérdezték Durayt, mit szólna hozzá, ha szobrot állítanának neki.
– Csak abban az esetben adnám az áldásomat rá, ha Prágában, a Hradzsinban. Benes szobra helyére – felelte. Lehet, hogy Duray nem progresszív, de hogy hajlíthatatlan, ahhoz sohasem férhetett kétség. Ezért máig megkerülhetetlen alakja a felvidéki magyar politikának.
S lám, ma már ő is vendég Gombaszögön. Ott, ahol ha nem is gondolkodnak egyformán, immár kilenc évtizede évről évre mindig összejönnek a felvidéki magyarok, méghozzá zömmel a fiatalok. S akik itt exponálják magukat, azok előbb-utóbb bekerülnek a szlovákiai értelmiségbe. Ha nem is itt dől el, de Gombaszög erősen formálja a felvidéki magyar jövőt.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
