Az ENSZ migrációs csomagjának lopakodó jogalkotás keretében az EU joganyagába történő átültetése a belső migráció hatásai nyomán felszámolhatják a határok nélküli Európát.
Nicolas Sarkozy, Franciaország 2007 és 2012 között regnáló köztársasági elnöke már régóta szorgalmazza a Schengen II megállapodást. Ez tulajdonképpen egy egységes csomag elfogadását jelentené az övezetben részt vevő országok számára. Egy újabb ilyen övezethez csak azok az országok csatlakozhatnának, amelyek azonos bevándorlási politikát fogadnak el. (Sarkozy 2014 tavaszán, amikor felvetette ötletét, egyúttal az uniós bevándorláspolitika teljes kudarcáról is beszélt, és világossá tette: Európa nem azt jelenti, hogy „szociális és bevándorlási dömpinget” szervezzenek.)
Jelenleg ugyanis a bevándorlási és menekültügyi szabályozás nemzeti hatáskörben van. A menekültek pedig szinte automatikusan azokat az államokat keresik, ahol magasabbak a szociális juttatások. Mivel a nyolcvanas években, a maastrichti egyezséghez vezető tárgyalások során a francia és a német fél minél hamarabb megállapodást akart, egyúttal lemondtak arról, hogy valami egységes csomag vonatkozzon majd a menekültekre az európai közösségben. Márpedig ameddig más juttatások, más egészségügy és más oktatás várja a menekülteket az egyes országokban, addig minden bevándorló a tehetősebb államokba fog törekedni. Ezen az alapproblémán pedig semmit nem tud segíteni a kvótarendszer, az tehát rossz ötlet. Természetesen jelentős anyagi áldozatot követelne, hogy az unió letegye egy közös csomag tervét asztalra, de ettől még szükség van a mielőbbi cselekvésre. Így viszont a probléma nem nyer megoldást, a helyzet pedig eszkalálódhat. A volt francia elnök már évek óta állítja, hogy Schengen nem működtethető, így azt fel kell függeszteni és helyettesíteni kell egy új, életképesebb megállapodással.
A problémát minél hamarabb orvosolni kell, mert Schengen hamar összeomolhat. Ez konkrétan a személy- és áruforgalomnak a (korábbi belső) országhatárokon történő ellenőrzésének visszaállítását jelentené. Mint ahogyan az hat schengeni országban – Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Dániában és a nem EU-tag Norvégiában – már megtörtént. Vegyük a svéd–dán példát! Naponta mintegy 17 ezer ingázó kell át a dán főváros, Koppenhága és a svédországi Malmö közötti, 8 kilométeres Öresund hídon, és az új svéd szabályok értelmében a Dániából vonaton és buszon átkelőket mind ellenőrzik, de ez a kompszolgáltatást használókra is vonatkozik. Az utasoknak Koppenhágában is ellenőrzésen kell átesniük, vagyis ki kell szállniuk a vonatból, és fényképes igazolványt kell bemutatniuk az ellenőrzőpontokon, mielőtt visszatérnének a hídra. Mindez példa nélküli az elmúlt fél évszázadot tekintve a két skandináv ország között. Ez a világ köszön vissza – és maradhat akár mindaddig, amíg nem sikerül érdemben előrelépni, például Sarkozy javaslatának megfelelően.
Cádiz, 2019. január 17. Európába igyekvő illegális bevándorlók érkeznek a dél-spanyolországi Cádiz kikötőjébe 2019. január 16-án. Spanyol mentőhajók két csónakon utazó 124 migránst vettek fedélzetükre, hogy Spanyolországba szállítsák őket. (MTI/EPA/EFE/A.Carrasco Ragel)
Szakértők álláspontja szerint – például a Moody’s elemző részlegének véleménye alapján –, ha visszaállítják a schengeni övezetben a belső határokat, akkor annak gazdasági szempontból a németek, a hollandok és franciák is jócskán megfizetnék az árát. A veszteségek azonban arányosabban még nagyobbak lennének Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is, mivel ezekben az országokban az unión belüli kereskedelem jóval nagyobb arányban járul hozzá a GDP-hez. A tanulmány egyik szerzője egyenesen úgy fogalmaz, hogy ha összeomlik Schengen, az tönkreteszi az egységes piacot és hosszú távon megkérdőjelezi az életképességét.
Néhány éve az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezet összeomolhat, a migrációs és menekültválság pedig az unió létét fenyegeti. Szerinte két hónap áll rendelkezésre, hogy az Európai Unió ura legyen a helyzetnek a migrációs válságban, különben összeomlik Schengen; a márciusi uniós csúcs lehet az utolsó pillanat annak felmérésére, hogy működőképes-e az unió migrációs stratégiája. Az elégedetlen lengyel politikus fel is sorolt néhány mulasztást: nem halad kellő ütemben a hot spotok (vezeték nélküli internet-hozzáférési pontok) felállítása, a biztonsági ellenőrzések végrehajtása, a menekültek áthelyezése, valamint a visszautasított menedékkérők hazaküldése. Mindez súlyos következményekkel járhat, Schengen összeomlásán túl az unió létét is fenyegeti a migrációs váltság.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke ugyanebben a vitában hangsúlyozta, „ha Schengen elbukik, az sokba fog kerülni”, hiszen itt például napi több mint másfélmillió emberről van szó, akik országhatárokon át ingáznak, valamint a közúti szállításról is. Egyik EP-ben elmondott beszédében pedig arra intett a Bizottság elnöke, hogy ha összeomlik a Schengen-rendszer, az maga alá temetheti az eurót is.
Schengen vége komoly gazdasági következményekkel járhat a magyar gazdaság számára a szabad áruforgalom határok általi akadályozásával, a logisztikusok szerint ugyanis az élelmiszer-, gyógyszer-, élőállat-, valamint zöldség- és gyümölcsszállítmányok esetében gazdasági elemzők szerint akár néhány órás egy helyben toporgás jelentős károkat tud okozni. És ebben (is) a bevándorláspárti erőknek és a tikos brüsszeli migrációs terveknek érdemi szerepük lesz közvetett, illetve közvetlen módon is.
ifj. Lomnici Zoltán
alkotmányjogász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
