Zsibrita Miloš Garamkövesden élő zenetanár. Imádja a munkáját, de kollégái és tanítványai is rajonganak érte. Türelemmel és empátiával fordul a gyermekek felé, egy Down-kóros gyermek tanítását is vállalta. Fiatalkori betegsége miatt sajnos egészségi állapota egyre romlik. Hogy tegyenek valamit szeretett kollégájuk életkörülményeinek a javulásáért, a Little Symphony kamaraegyüttes, valamint a párkányi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola és az érsekújvári zeneiskola május 18-án jótékonysági koncertet szerveznek Zsibrita Miloš megsegítésére.
Megérkezésem után tudtam meg, hogy Miloš éppen kórházban van, szüleitől tudakolom, mi is történt, hogy ennyire beteg lett.
Édesanyja elmondja, hogy tizennyolc éves korában egy felfázástól negyvenfokos lázban feküdt.
Megtudjuk, hogy mivel mindkét oldalon tönkrement a forgója, nem találtak szakorvost, aki vállalta volna a műtétet. Miloš egy évig csak feküdt, s akkora fájdalmai voltak, hogy még neki is csorogtak a könnyei.
– Borzalmas volt nézni a fiam szenvedését és már előre hálásak voltunk Almási doktornak, aki egyetlenkét vállalkozott a két műforgó beültetésére.
2022 szeptemberében azonban Milošnak annyira leromlott az állapota, hogy ismét be kellett feküdnie a kórházba. Húsz évig szedte a gyógyszereket a vesebetegségre, de elérkezett a dialízises időszak, hetente háromszor mennie kellett. Mivel a lupuszt, az autoimmun betegséget (amikor a test saját szövetei ellen fordul) is kezelni kellett, a rengeteg gyógyszer hatására ismét elkezdett fájni a lába. Mankóval ment kórházba, ahol egy baktériumos fertőzés támadta meg a retináját. „Nem látlak, anyuka” – mondta a megtört édesanyjának. Később a bal szemét részben sikerült megmenteni.
Kétnyelvű család lévén többször kérdezzük, ha valamit nem értünk, ezt most magyarul, vagy szlovákul mondod? Nyáron elég jól elvolt, bele tudott ülni a kerekesszékbe, piknikeztünk az udvaron, voltunk olyan koncerteken, amelyeket ő választott ki, hiszen zenebolond a javából. Minden jó volt őszig, amikor is egyik lábán kifordult a műforgó. Háromszor sikerült visszatenni, de a továbbiakban már nem tudtak rajta segíteni – mondja el történetük további tényeit az anyuka, majd hozzáteszi, fiuk lábát azóta megműtötték a pozsonyi Boryn, ahol eddig sosem látott jó körülmények veszik körül. Lábadozik, de sajnos mára már egyáltalán nem lát.
A gyerekei várják
A családtagok még hozzáfűzik, bár kegyetlenül nehéz Miloš élete, türelemmel viseli, rendületlenül bízik abban, hogy visszamegy tanítani, hiszen mint mondani szokta, várják a gyerekei. Bár nehezebben megy neki a gitározás, de elhatározta, gyakorol majd éjjel-nappal, csakhogy visszatérhessen a tanításhoz. Nagyon nagy benne az akarat…
Miközben a szülőkkel beszélgetünk, megérkezik Miloš ikertestvére Tamás, a családjával. Pozsonyból jönnek, Milošt látogatták meg a kórházban. Újságolja, hogy nehezen ébredt, de jó kedve volt. Palcso, az öccse is besegít, ápoló lévén sok mindent elvégez a bátyja körül.
Mindhárom fiam zenész. Szinte még olvasni se tudtak, de már játszottak az iskolai zenekarban, az ikrek gitároztak, Palcso fiam óvodásként trambulinon játszott. Eljutottak Prágába, Karlove Varyba. Később zenekart alapítottak, lagzikba jártak zenélni, az összes pénzünket hangszerekre, hangosító felszerelésre költöttük, mi fuvaroztuk őket az egyik helyről a másikra.
Aztán az élet mindenkit máshová sodort, de Palcso fiam a mai napig énekel, tagja az érsekújvári Rockszínpadnak, a komáromi műkedvelő fiatalokkal is fellép, főleg rockoperákban – sorolja az anyuka, hozzátéve, gyakran megfordultak náluk híres zenészek.
Ezt szeretnék Miloš kollégái is, akik jótékonysági koncertet szerveznek számára. Tanárok, elismert művészek, tanítványok örömmel vállalták a szereplést. A szervezők mindenkit szeretettel várnak a párkányi művelődési házba május 18-án.
Megjelent a Magyar7 2024/13-14. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
