I. Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka a Pannonhalmi Főapátság meghívására érkezett hazánkba, hogy részt vegyen a szeptember 22-én Pannonhalmán megrendezett ökumenikus konferencián. Ötnapos, történelmi jelentőségű látogatásának csúcspontjaként szeptember 24-én ortodox Isteni Liturgiát ünnepeltek a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában, amelyen a pátriárka elnökölt.
A szertartást a Duna Televízió élő adásban közvetítte, követhető volt (és visszanézhető) továbbá a közszolgálati média Vallási Főszerkesztőségének online felületén, a Bizony, Isten! YouTube-csatornán is. Az élő közvetítés szakkomentátora Baán István görögkatolikus pap, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola emeritus professzora volt.
Baán István atya az ortodox Isteni Liturgia megkezdése előtt a Duna Televízió stúdiójában elmondta: ötnapos magyarországi látogatásának egyik csúcspontjaként a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában bemutatandó Isteni Liturgiát Bartholomaiosz pátriárka elnökli. Ez azt jelenti, hogy nem ő végzi a liturgiát, hanem helyette s az ő nevében egy pap. A pátriárka áldásokat ad, amikor a liturgiában arra kerül sor.
Ez azért is fontos, mert a pátriárkai liturgia sokkal bonyolultabb, sokkal több külső körülményt is feltételez, például ikonosztázt, tehát képállványt a szentély és a hajó között. Mivel itt mindez nincsen, ilyen értelemben egy egyszerűsített változatát láthatjuk a pátriárkai liturgiának. Nincsenek ikonok, tehát azokat nem tömjénezik meg; a közlekedési útvonalak is fontosak; hogy milyen hosszú a hajó, hányan vesznek rajta részt. Így időben és térben is alkalmazkodva a helyhez végzik a liturgiát – összegezte Baán István.
A szentatyák tanítása szerint a templom több dolgot is megtestesít: Istent, aki egyszerre mindenütt jelen van, ugyanakkor egy konkrét helyen van; az embert, aki két részből áll, lélekből és testből; az Egyházat, amely egyrészt a mennyben van, a mennyei liturgiának a részese, másrészt itt a földön. Az ikonosztáz (képfal) ezt a választóvonalat húzza meg, amely azonban átjárásokkal, kapukkal biztosítja azt, hogy kapcsolat legyen a szentély és a hajó között. Az ikonok mutatják, hogy itt valami egészen más valóságról van szó – a mennyei liturgiáról. Az ikonosztáz az mennyei szentek karát próbálja közvetíteni a jelenlevők felé.
A pap az oltárnál, az ikonosztáz mögött van, de időről időre kijön onnan, hirdetni az evangéliumot; nagy körmenetben a felajánlott adományokat bevinni; az áldoztatáskor megint kijön. Tehát nem elzáró funkcióval rendelkezik; az ikonosztáz egyszerre ábrázol, ugyanakkor le is határól.
Pannonhalmán egy Jézus-ikont és egy Istenszülő-ikont helyeztek ki, kifejezve, hogy van valami a szentély és a hajó között. Ennek nyomvonalán halad a kisbemenet, az evangéliummal való körmenet; aztán az ajándékokkal való körmenet, kimenet az északi ajtón, és a középső, úgynevezett királyi ajtón megy be a pap. Ennek dinamikája egyúttal azt is kifejezi, hogy hogyan kapcsolódunk mi a mennyei liturgiába, a láthatatlanba és egyúttal a láthatóba is – mondta el a közvetítés kezdete előtt Baán István.
Hozzátette: a kép mindig is szerepelt a keresztény gondolkodásban, hiszen amióta megtestesült Isten Igéje, attól kezdve körülírhatóvá, ábrázolhatóvá vált, és szeretnénk ezt az ábrázolást magunkba is beleépíteni, ugyanúgy, ahogy az evangélium felolvasásában a szót szeretnénk rögzíteni. E kettő nem válik el egymástól, hiszen Isten Igéje egyszerre megtestesülve látható és hallható is.
A bizánci liturgiában nagy szerepe van az éneknek, hiszen az emberi hang tudja tükrözni a mennyei kórus énekét – hangzott el a liturgia közvetítésének kezdete előtt a stúdióban.
*
A liturgia előkészületében a pátriárkára feladták a mandiászt, azt a palástot, amelyet akkor visel, amikor nem áll az oltárnál, nem végzi az Isteni Liturgiát, hanem oldalt áll a trónusszékében, és prezideálja, elnökli a szertartást.
A szentélybe vonulva I. Bartholomaiosz egyetemes pátriárka megáldotta az egész közösséget. Ezzel kezdetét vette a liturgia.
A szertartás elején a kórus énekelt, éltetve a pátriárkát: „Urunk, áldd meg őt.”
A pannonhalmi Szent Mihály-bazilikában 10 órakor kezdődő Isteni Szent Liturgán Főtisztelendő Nacsinák Gergely András ortodox pap szolgált.
Az evangélium felolvasása után elhangzott szentbeszédében Barthomolaiosz egyetemes pátriárka Szent Márton példájára és tanúságtételére utalva többek között felhívta a figyelmet: „Nagyon fontos, hogy a hit és az odaadás ilyen példái legyenek előttünk a mai világban. A konstantinápolyi anyaegyházunkból látjuk, hogy oroszországi szláv testvéreinket háborúra és kegyetlenségre kényszerítik ukrán testvéreik ellen. Ennek az igazságtalan háborúnak a befejezéére szólítottunk fel, és arra, hogy az orosz egyház vezetői hagyjanak fel az ellenségeskedés bátorításával. De mind a mai napig eredménytelenül.
Mégis volt néhány bátor pap, aki szembeszállt a vértontás és a brutalitás áradatával, amelyet püspökeik támogattak. És voltak bátor orosz lelkek is, akik megértették, amit Szent Márton megértett, amikor így szólt:
Íme, szeretett gyermekeim az Úrban, az üzenet, amelyre a legnagyobb szükség van erőszakos korunkban: nekünk, akik Krisztus nevét viseljük, és magunkat igazhitűnek nevezzük, nekünk, akik orotodoxok vagyunk,
A mai evangéliumban hasonló átalakulást láttunk Szent Péter és halásztársai életében: egész éjszakai munkájuk, amely alatt egyetlen halat sem fogtak, minden olyan emberi tevékenység metaforája, amely figyelmen kívül hagyja Istent. Halászok voltak, és amikor az Úr arra szólította őket, hogy menjenek ki a mély vízre, szívük hajlandó volt elfogadni a kihívást. El lehet képzelni a nagy felfordulást, döbbenetet, amikor életük legnagyobb fogásával szembesültek. Hálóik szakadozni kezdek, és csónakjaik má-már elmerültek, oly bőséges volt a fogás. „Ez a kép arra tanít bennünket, hogy
Ahogy az Úr Szent Mártont a háború katonájából a béke fejedelmének katonájává változtatta, úgy változtatta át az egyszerű halászembereket emberhalásszá. E csodák nem sokban különböznek egymástól; mindkét esetben az átalakulások hatása megváltozatta a világot – hangsúlyozta az egyetemes pátriárka.
„Kedves keresztények, kövessük példájukat, és engedjük, hogy életünk legegyszerűbb részletei is olyan eszközök legyenek, amelyek által Isten a szeretet, az együttérzés, az irgalom és a megbocsátás teremtményévé alakít bennünket” – zárta szentbeszédét I. Bartholomaiosz egyetemes pátriárka.
Az Isteni Liturgia végén Dr. Arsenios Kardamakis, az Ausztriai Metropolita, Magyarország és Közép-Európa Exarchája mondott méltatást.
I. Bartholomaiosz egyetemes pátriárkához intézett beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Szentséges atyánk és főpásztorunk,
A megindultság és a szent áhítat érzésével fogadjuk és köszöntjük Önt, midőn a „sajátjába jött”, mi, a magyarországi exarchátus papsága és népe.
Szívből örvendünk, hogy Atyánk és Pátriárkánk közöttünk van, és nagy megtiszteltetésnek tekintjük, hogy hozzájárult ahhoz, hogy újra találkozhassunk lelki gyermekeivel, megáldva az itt végzett lelkipásztori és missziós munkát.
Mindig szemünk előtt tartjuk ennek a vidéknek azon szilárd és megkérdőjelezhetetlen lelki kötelékeit, amelyek Konstantinápolyhoz, az ortodoxia központjához és a Krisztus Nagy Egyházához fűzik, ahonnan István király megkapta az áldást és az Istentől ihletett döntést, hogy népét a kereszténység felé vezesse: ez olyan hatalmas munka, amely Szent Hierotheosz küldetése, a helyi lakosság általa végzett evangelizálása és keresztény hitben való megszilárdítása révén vált lehetővé.
Itt ezer esztendő múltán is joggal érezzük, hogy Konstantinápoly, az Egyetemes Patriarchátus lelki gyermekei vagyunk, és az Ön, Atyánk és Pátriárkánk ismételt áldott jelenléte köztünk a legnagyobb megtiszteltetést jelenti mindannyiunk számára. Nem habozunk megvallani, hogy egyháztartományunkat az anyaegyház kiterjesztéseként, a Krisztusban való egyedi, folyamatos és folyamatosan megújuló lelki közelség különleges megvalósulásaként fogjuk fel.
Ma egy kolostorban üdvözölhetjük, ahol testvéreink, a bencés szerzetesek szívesen látnak vendégül bennünket, és egy történelmi kolostortemplomban szolgálunk, ahol ők kegyesen helyet biztosítottak nekünk: ez a gesztus mutatja az ortodoxok és római katolikusok lelki közeledésének az elmúlt időszakban tett fontos lépéseit, amely közeledéshez szentséges atya, az Ön hozzájárulása vitathatatlan és mindenütt elismert marad, ekként megszakítatlanul folytatva és elszántsággal művelve tovább tiszteletreméltó elődeinek munkáját.
Természetesen nem feledkezünk meg arról, hogy itteni jelenléte a békéről és a környezet védelméről szóló alapvető jelentőségű üzenetéhez kapcsolódik, egy olyan beszédhez, amely értékes láncszem lesz a békével és környezetvédelemmel kapcsolatos világszerte ismert és nemzetközileg elismert fellépéseinek láncolatában, mint például a közelmúltban az Ön felszólalása a tűzszünetért és a hadi cselekmények beszüntetéséért a csapásoktól sújtott Ukrajnában.
A Zsidókhoz írt levél hangsúlyozza: „Mindennél jobban törekedjetek a békére és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem láthatja az Urat” (Zsid 12,14). A béke és a megszentelődés két szükséges előfeltétel azok számára, akik Isten arcának megpillantására vágyakoznak. Aki békét köt önmagával, kibékül felebarátjával, békét köt Istennel. Az ilyen ember megszentelt ember, mert maga Isten lakozik benne.
Természetesen ugyanilyen időszerűek az Ön környezetvédelem érdekében tett felszólalásai is, amelyekben megfelelő alapokra helyezi a problémát: rámutatva arra, hogy nem ökológiai, hanem mélyen ontológiai kérdésről van szó, ami a belső ember jó irányba történő változásával függ össze, ami pedig csakis Isten kegyelméből és az ember együttműködésével következhet be.
Szentséges Atya és Főpásztor, őszintén szólva szegényesnek bizonyulnak a szavak, hogy kifejezzék szívünk szeretetének, örömének és hálájának lényegét Ön, atyánk és pátriárkánk, az egyetemes pátriárka iránt, akitől alázatosan és teljes szívvel kérjük, vállalja fel lelkünk elvezetését Istenhez, az üdvösségre, békére és megszentelődésre. És ismételjük, ahogy Péter apostol mondta: „Jó nekünk itt lenni” (Mt 17:4). Számos évet éljen!
Fotó: Hirling Bálint
Magyar Kurír
(gj)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
