Az Európai Unió 2027-ig fokozatosan beszüntetné az orosz eredetű energiahordozók – a földgáz, a kőolaj és a nukleáris fűtőanyag – importját. A cél hivatalosan az, hogy megszabaduljanak egy „megbízhatatlanná vált kereskedelmi partnertől”, amely az energiát politikai fegyverként is bevetette. Persze, mindez nézőpont kérdése. Az energiaválság ugyanis nem az orosz ukrán háború kitörésével kezdődött, hanem a brüsszeli zöld politikával, majd a megépült Északi Áramlat 2 beüzemelésének elutasításával. Ami pedig az energiafegyver alkalmazását illeti, azt most épp Brüsszel akarja bevetni a közép-európai országok ellen, hogy megtörje a szuverenisták ellenállását a háborúpárti globalista célok érdekében. De haladjunk sorjában.
Gáz – üzleti manőverek kérdése
Brüsszeli szempontból a földgáz esetében az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a forrásokat átcímkézve visszajuthat-e az orosz gáz az EU-ba például azeri vagy más kereskedelmi közvetítéssel. Valójában ez nem kérdés, mert tény, hogy visszajut. Az orosz gáz legnagyobb vásárlói ugyanis nem a közép-európai országok, hanem az orosz LNG-t millió tonnaszámra vásárló Belgium, Franciaország, Spanyolország és Hollandia.
A brüsszeli tervek egyelőre homályosak, és nincsenek papírra fektetve, bár heteken belül a bürokraták ki fognak rukkolni valamiféle konkrét csomaggal. Ám a homályos hírekre is reagált a piac, és a bejelentéstől a gáz ismét emelkedni kezdett, még ha nem is meredeken, de érezhetően. A bejelentés előtt 31-32 eurós megawattóránkénti árról ma már 35 euró fölé drágult.
Tény, hogy technikailag az orosz gáz kiváltása megoldható. Ám Brüsszelben egy sor kockázatot és árfelhajtó erőt nem vettek figyelembe. Ami pedig számunkra még rosszabb, a tengeri kijárattal nem rendelkező közép-európai országok érdekeit neves egyszerűséggel figyelmen kívül hagyták.
Például azt, hogy Szlovákia az orosz gázról való leválással nem lenne többé tranzitország, ami több mint félmilliárd eurós kiesést jelent. Ezzel párhuzamosan a gázellátási lánc végén találnánk magunkat, alaposan megdrágult tranzitdíjakat kellene fizetnünk, a Norvégiából érkező gázért a cseheknek és lengyeleknek, az amerikai LNG-ért pedig a Horvátoknak, akik már valósággal sportot űznek a tranzitdíjak emeléséből.
Sokan, különösen az ellenzéki sajtó cikkei, vitatják Robert Fico kijelentéseit azzal kapcsolatban, hogy az árak elszállnának az orosz gáz teljes kizárása következtében. Valójában senki sem mer garanciát vállalni az árak alakulására (tehát ez egy jelentős kockázat), és a tranzitdíjak emelkedésével borítékolható a gázár emelkedése.
Brüsszel szerint lesz elég LNG a nemzetközi piacon a gázárak stabilizálására. Ám ezzel kapcsolatban is merülnek fel kérdések. Az egyik, hogy a világ legnagyobb LNG-ellátója Katar, és ha valami történik (például Irán miatt egy katonai konfliktus) a Hormuzi-szorosnál, az LNG ára az egekbe szökik, mert a szorosan keresztül halad át a szállítmányok tetemes része.
Az LNG árára és mennyiségére tehát öngyilkosság mérget venni. A másik probléma, hogy valódi stabilitást csak a vezetékes gáz ad. Egy hajót el lehet téríteni, a hajón szállított LNG-ért Európának Közép-Ázsiával, a Távol-Kelettel is versenyeznie kell, ami felfelé hajtja az árakat. A vezeték ellenben stabil, mindig ugyanott megy, nem lehet tetszés szerint eladni a rajta keresztül menő gázt egy másik kontinensen. Brüsszel mégis ettől a stabilitástól akarja megfosztani Közép-Európát.
Egyesek szerint valójában most az Európai Bizottság használja az energiafegyvert. Mivel a globalista vezetés alatt álló országok következmények nélkül vásárolnak továbbra is orosz LNG-t, a közép-európai szuverenista kormányokat az orosz gáztól való teljes leválás miatt súlyos gazdasági következményekkel néznének szembe. És azt már egy magyar EP-képviselő elszólásából is tudjuk: minél rosszabb a választóknak, a Brüsszellel kooperáló szlovák és magyar ellenzéknek annál jobb.
Az sem kizárt, hogy az EU bizonyos fokig magasan akarja tartani az európai gázárakat, hogy keresletet támasszon az amerikai LNG-nek. Donald Trump amerikai elnök már többször hangoztatta, hogy Európának amerikai LNG-t kellene vásárolnia.
Ugyanakkor az USA szerepe nem teljesen tisztázott. Trump ugyanis az oroszokkal együttműködve be akarja vásárolni magát az összes Európába menő gázfolyosóba, még az orosz Gazpromba is. Ha ezt megtenné, az USA végleg és teljesen rátenné a kezét Európa gazdasági ütőerére.
Elvileg elképzelhető, hogy Brüsszel ezt akarja elkerülni, ezért inkább belengette a keletről érkező gázfolyosók ellehetetlenítését, mint hogy tétlenül nézze, hogy még jobban az USA alárendeltjévé válik. Hozzátesszük, ez a lehetőség csak azóta fáj Brüsszelnek, hogy nem a globalista demokraták ülnek az elnöki székben.
Persze, ugyanezen az alapon azt sem zárhatjuk ki, hogy Brüsszel az orosz gázról való teljes leválással le akarja nyomni a gázvezetékek és a Gazprom részvényeinek árát. Ha Európa hoz egy döntést, ami feleslegessé, vagy majdnem feleslegessé teszi az orosz gázt szállító vezetékeket, az előnyös vételi árat biztosítana az Egyesült Államoknak.
A lényeg, hogy Brüsszel is energiafegyvert használ – még ha nem is lehetünk biztosak egyelőre a konkrét célokban.
Itt az évszázad öntökönlövése: Az EU betiltja az orosz gáz, olaj és nukleáris fűtőelemek importját
Kőolaj – technológiai átállás kérdése
A kőolaj esetében az orosz olaj kiváltása technológiai kihívást jelent: a szlovákiai Slovnaft (a MOL csoport része) hagyományosan az orosz olaj típusára (urali nehézolaj) van beállítva, elsősorban a kén- és szénhidrogén-tartalom miatt. Ezért Szlovákia és Magyarország korábban mentességet kapott az orosz olajszankciók alól, azzal a feltétellel, hogy a finomítók korszerűsítik technológiájukat (ez több százmillió euróba kerül, és Brüsszel semmit sem fizet hozzá…).
Az olajellátás diverzifikálása ugyanakkor nem lehetetlen. A globális ellátási hálózat és a tengeri kikötők elérhetősége lehetővé teszi a különböző olajtípusok beszerzését. Az árakra nem Európa helyzete, hanem a Közel-Kelet eseményei, a Szuezi-csatorna kapacitása, valamint az amerikai és kínai kereslet van hatással. Ez pedig megint bizonytalanságot, a bizonytalanság pedig árfelhajtó erőt jelent.
Itt is lesznek gondok a kapacitással és a tranzitdíjakkal. A Slovnaft által már jó ideje tesztelt és alkalmazott közel-keleti olajkeveréket a horvátországi Omisalj kikötőn keresztül szerzi be. Ha azonban Magyarországnak és Szlovákiának is teljesen le kéne mondania az orosz olajról, azzal szembesülne, hogy nincs megfelelő alternatívája.
Részben azért, mert a horvát olajvezetékek kapacitása nem megfelelő, részben azért, mert a horvátok az olaj esetében is úgy emelik a tranzitdíjakat, mintha nem lenne holnap.
Atomenergia – a legnagyobb kihívás
A nukleáris fűtőanyag kérdése még a fentieknél is bonyolultabb. Az uniós országok egy része orosz típusú (VVER) reaktorokat használ, amelyekhez hagyományosan az orosz TVEL szállítja a fűtőanyagot. Az ilyen reaktorok nem kompatibilisek más országok elemeivel – az amerikai Westinghouse például más geometriájú fűtőanyagokat gyárt. Magyarul, az orosz fűtőelemeket nem lehet csak úgy lecserélni.
Már a 2010-es évek második felétől megjelent a nyomás az USA részéről, hogy tőle vásárolja a szlovák állam a nukleáris fűtőelemeket, ám ennek akkor még sem technológiai sem gazdasági (árbeli) realitása nem volt. Az orosz-ukrán háború ezt is megváltoztatta, és a progresszív pártok, élükön Zuzana Čaputová akkor államfővel elkezdett megágyazni az amerikai gazdasági érdekeknek, azt állítva, hogy az amerikai Westinghouse ki tudja váltani az orosz elemeket – pedig sem akkor, sem ma nem tudta és nem tudja.
Mindenesetre, 2023 augusztusában (az Ódor-kormány regnálása idején) Szlovákia aláírta a szerződést az amerikai Westinghouse-szal a fűtőelemek jövőbeli vásárlásáról. A cég azóta próbálja kifejleszteni az orosz VVER típusú atomreaktorokkal kompatibilis fűtőelemek alternatíváját. Az engedélyeztetési eljárás állítólag még így is évekig tarthat. A szerződés azonban megvan.
Szlovákia aláírta a szerződést, ezentúl az amerikaiaktól vásárol nukleáris fűtőelemeket
A szlovák erőművek jelenleg 2026-ig szerződésben állnak az orosz TVEL-lel, amely 2030-ig hosszabbítható. Ugyanakkor a brüsszeli tervek szerint ez már nem történne meg. Az ország – a legtöbb más atomenergia-függő államhoz hasonlóan – stratégiai készleteket is tart, amelyek részletei nem nyilvánosak, de jellemzően legalább egy reaktorblokk fűtőanyagcseréjére elegendő mennyiségről van szó.
Az új blokkok – például a jászlóapátszentmihályi erőmű tervezett új reaktorai – már eleve nem orosz technológiával épülnek majd. Az amerikaiak bizonyára örülnek. Ugyanakkor ebben a témában is minden ellenzéki kommentátor, szakértő és politikus mélyen hallgat az árakról. Mert azok megint emelkedni fognak az orosz fűtőelemek száműzése esetén.
Elég, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államok rekordmennyiségben vásárolja az orosz uránt – hogy aztán abból készült főtűelemeket adjon el többek között Szlovákiába. Nevetséges.
Mégis, Brüsszel kitart a tervei mellett, amely padlóra fogja küldeni az európai gazdaságot. Persze, a válság is egy olyan játék, ahol az nyeri a legtöbbet, aki a végén állva marad. Közép-Kelet-Európa gazdaságait megfojtanák, miközben az álszent nyugati országok, Franciaországtól Hollandiák szemrebbenés nélkül vásárolják rekordmennyiségben az orosz LNG-t.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/Justin Tallis/Pool Photo via AP
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
