Kovács Koppányt manapság már nem csupán a Rómeó Vérzik frontembereként jegyzi a magyar közélet, hiszen ahogy szépen besétált a 40-es éveibe, nemcsak az álmai nagy részét valósította meg, hanem egyre több olyan kihívást vállalt el, amelyet nem is tervezett előre. Az ő esetében is igaz a közhely, hogy az Élet nagy játékmester, de ha mindig akad a „zsebben két ász”, úgy könnyű…
Mivel lehetne jobban jellemezni egy rockzenészt, mint a P. Mobil és Hobo Blues Band számaiból való idézetekkel? A perpetuum mobile létezését a newtoni és az einsteini fizika is tagadja, és akinek még egy kilátástalan játszma esetén is mindig „terem” a zsebében két ász, az valószínűleg varázsló, vagy egy iszonyatosan bitang spíler, mint ahogy az is biztos, hogy Koppány napja nem 24 órából áll…
Másképp ugyanis nehezen tudom megmagyarázni, hogy csütörtökön még a Martfeszten találkozom vele, ahol rómeós frontemberként áll a szinpadon, másnap pedig azt olvasom, hogy szombaton már a Három királyok kötelékében lép fel a Felvidéki vágtán,
miközben a múlt hétvégén még a csallóközkürti falunapon nyomta szólóban… Mielőtt egyeztettem vele, szólt, hogy nem baj-e, ha miközben beszélgetünk, lovasoktatást tart, mert másképpen aznap sajnos nem ér rá. Ha téged nem zavar, engem miért zavarna, válaszoltam. És tényleg nem blöffölt!
A ranch és a Vadkeleti Fesztivál
Amikor kiértem a nagyszarvai Big Horn Ranchra, a körkarámban egy ügyes óvodás kislányt vezetett a pónin, és beszélgetésünk közben őt is instruálta, kapásból rácáfolva arra a sztereotípiára, hogy a férfiak egyszerre csak egy dologra tudnak figyelni… Így aztán, mint Szókratész idejében, négyen masíroztunk körbe-körbe: a kislány a pónin, Koppány és én. De honnan jött a ranch ötlete?
Ez az egyhektárnyi terület, itt Nagyszarva határában, a második otthonom. Eredetileg legelő volt, aztán a szarvai cowboy barátaimmal ide álmodtunk egy ranchot. Idén ötéves. Vannak itt galambok, lovak és minden az amerikai tanyasi életformát idézi, kicsiben
– meséli büszkén Koppány, majd megmutatja, hogy hol lesz a bejárat, a nagyszínpad, hol lesznek a lovas bemutatók a hamarosan kezdődő Vadkeleti Fesztiválon, amelyet a hét végén már másodízben rendeznek meg a helyszínen. Egy családi fesztiválra kell gondolni, ahol a legkisebbektől kezdve mindenki találhat magának elfoglaltságot és szórakozást a country életforma jegyében.
Tavaly vagy 500-600 érdeklő látogatott ki, de idén sokkal nagyobb közönséget várnak, ugyanis a helybelieknek, egyfajta gesztusként, ingyenessé tették a fesztivált, ezenkívül a 12 év alatti gyerekek is ingyen jöhetnek. Lesznek fából készült játékok, légvár, pónilovaglás, csikós és western bemutatók.
A helyszínen megkóstolható a Koppány által készített nagyszarvai bodzaszörp is. A ranchon működik a Big Horn Lovasklub, amelynek a legfontosabb feladata a lovas kultúra minél szélesebb körű népszerűsítése, de például gyermek lovastáborokat is szerveznek. Nagy népszerűségnek örvend a 2020 őszén megalapított PóniSuli, ahová ötéves kortól járnak a nagyszarvai, valamint a környékbeli falvakból, városokból a lovagolni vágyó magyar gyerekek.
Koppány, a szólista
A klasszikus countryzene és életforma egy jó ideje megfogta Koppányt, és két éve megjelentett szólóalbuma, A vadkelet hőse egyfajta ellenpontja a Rómeó Vérzik féktelenségének és keménységének. Tavaly júliusban az első Vadkeleti Fesztiválon Koppány zenésztársaival élőben is bemutatta az albumot, nagy közönségsikert aratva.
Sikerült kizárólag felvidéki muzsikusokból egy jó bandát összehoznom. Amikor elkészítettük az első klipet, még nem volt állandó basszusgitárosom, ezért Szabó Ádám, a Gila Recording Studios tulajdonosa pengeti a hangszert.
Természetesen a lemezt is nála vettük fel. A második, Táncolj a hóban című szerzemény klipjében végül is csak én szerepelek és Bogi lányom. Mostanra viszont kialakult egy zenekar, s a produkciót ezután neveztük el Koppány és a vadkelet hőseinek. A gitárokat Lengyel Pista, alias „Hosszú” és Szitási Zsolti pengeti, a basszusgitáros Lőrincz Adrián, a billentyűs Gasparik Fecó, a vokalista Tóth Kati, Danics Roli pedig a dobokat püföli. Ez most már egy állandó banda, amellyel megírtuk az Én csak egy sört innék című dalt. A klipje néhány napja már mindenki számára elérhető a videómegosztókon – újságolta Koppány.
Soul Hunter Music Club – újratervezve
Pár lapszámmal ezelőtt egy fél mondatban már céloztunk rá, hogy Dunaszerdahely kultikus rock klubját Danics Roland, Koppány barátja és „fogadott fia” nemhogy megmenti, hanem át is alakítja, és a hely új „fazont” is kap.
Az egész folyamat a logó kicserélésével kezdődött el, de a fellépők örömére a back stage, azaz az öltöző-pihenő szoba is nagyobb lett, egy amúgy is eléggé kihasználatlan sarokhely átalakításával.
A bútorokat, a dekorációt is kicserélték (rocklegendák fényképei kerültek ki a grafikák helyére), egy plusz bárpultot is kialakítottak, és a fénytechnikán is javítottak. Bár a klub fő zenei profilja megmarad, mégis színesítik a palettát: a rock, a metál, a punk és a blues mellett ugyanis más műfajok felé is nyitnak. A többi városi szórakozóhellyel egyeztetve a retrodiszkó vonalán is erősítenek. Koppány egyik nagy álma pedig az, hogy a népzene is helyet kapjon a klubban és egy rendszeres táncház is gyökeret eresszen a helyszínen, hiszen olyan még nincs a városban.
– Roli megkért, hogy szervezzem a programokat a klubba, és segítsek neki a dizájn kialakításában, meg legyek a klub „arca”. Az igazi melót, a háttérmunkát, az adminisztratív teendőket és a gazdasági vonalat Roli viszi – mondta a részletekről Koppány, aki azt szeretné, hogy
a klub a jövőben egy olyan hely legyen, ahol a külföldi zenekaroknak is presztízs legyen fellépni.
Közben persze a hazai magyar tehetségekről és az amatőr vonalról sem feledkeznének meg a „Rólunk Soul”, a „Hozd el a dalod” és a „Made in Csallóköz” tematikus estekkel.
– Aki ismer, az tudja, hogy az egyik nagy kedvencem a Motörhead zenekar és ikonikus frontembere, Lemmy, aki 2015. december 28-án, 70 éves korában hunyt el. Erre emlékezve a klubban ezen a napon minden évben egy Motörhead emlékzenekar játszik majd és akcióban lesz a jack-kóla.
Rómeó Vérzik 2023 – a Felvidék a prioritás
Ami a Rómeó Vérzik zenekart illeti, 28 év után is egységes a banda, bár az elmúlt években azért voltak hullámvölgyek és néhány tagcsere. Mostanában a technikai részt fejlesztették, a csapat átállt a fülmonitorokra, már gitárládák sincsenek a színpadon, a színpadképet is színesítették. 2023-ban azonban a hazai közönségnek kedveznek, hiszen az eltelt húsz évben nem volt olyan év, amikor a Felvidéken többet játszottak volna, mint Magyarországon.
Az új dalok között ismét lesz sok társadalomkritikus, elsősorban nem politikai vonatkozású, hanem hogy merre tart az ifjúság, mennyire nem látja a realitásokat…
Elég csak a sok felpumpált ajkú, csücsörítő „babára” gondolni… Ami a zenei megoldásokat illeti, én személy szerint visszatértem az egyszerűbb, punkosabb zenei vonalhoz, Ríkó viszont bonyolultabb dolgokkal kísérletezik, Ákos pedig a jól bevált rockosabb témákat hozza fiatalos ízzel, szóval inkább nem is mondok semmit arról, hogy zeneileg milyenek lesznek az új számok, mert aztán úgyis más lesz – zárta rövidre a mondandóját nevetve Koppány.
Megjelent a Magyar7 hetilap 28. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
