Családja, barátai, pályatársai és tisztelői jelenlétében vettek végső búcsút Vásáry Tamástól szerdán a Fiumei úti sírkertben. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatója, elnök-karmestere életének 93. évében hunyt el.
„Vásáry Tamás különleges ember volt. Rendkívül ritka zenei tehetséget kapott, amelyre nem érdemként, hanem forgatnivaló tálentumként tekintett. Hivatásaként tisztelte és valóra váltotta tehetségét, hűséges volt hozzá, egészen a legvégsőkig. A zenében oly hosszú időn át, oly hatalmas magasságokat járt be, ahova kevesen jutnak el, és e magaslatokba magával vitte mindazokat, akik hallgatták” – mondta búcsúbeszédében Gulyás Gergely.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter kiemelte: Vásáry Tamás magyar ember volt, akinek küldetése, Liszt és Bartók, Kodály és Dohnányi hazájából indulva magától értetődő természetességgel szólt a világ minden zeneszerető emberéhez.
„Ugyanakkor Svájcban vagy Londonban élve is Magyarországon és Debrecenben volt otthon, akkor is, hogyha hosszú éveken át nem jöhetett haza” – hangsúlyozta a miniszter, hozzátéve, a világ legnagyobb koncerttermeiben járva, az éves átlagban általa adott száz koncert mellett is a Zeneakadémia jelentette számára a zene templomát, akkor is, amikor hosszú évekig el volt zárva a pódiumától.
Az elmúlt harminchárom évben minden elismerést megkapott hazájától, ami vitathatatlanul megillette: a Nemzet Művésze, a Kossuth-díj és a Szent István-rend, díszpolgárságok és díszdoktorátusok – sorolta a tárcavezető, kiemelve, Vásáry Tamás mégis sokkal többet adott annál, mint amennyit elismerésként kaphatott: a páratlan előadóművészi és karmesteri tevékenysége mellett nevelt és példát mutatott.
Vásáry Tamástól, a szerény és kedves embertől, a művészóriástól búcsúzunk és vele egy korszaktól, a magyar zene egyik aranykorától köszönünk el. Egy nemzedék utolsó tagjától, amely egy egész emeletet emelt a magyar kultúra évezredes épületéhez – fogalmazott Gulyás Gergely.
Turi Attila, az MMA elnöke felidézte, hogy Vásáry Tamás zenei csodagyerekként indult és kivételes művész vált belőle. „Akik ismerték őt, vagy hallhatták, esetleg olvasták személyes megnyilatkozásait, azok pontosan tudják, milyen kivételesen tiszta szellemiség és elkötelezett igényesség jellemezte, aki nemcsak birtokolta, hanem vigyázta és egész lénye kisugárzásával közvetítette az élet kincsét mások számára” – hangsúlyozta.
A klasszikus zene kiemelkedő közvetítőjeként rajongott érte közönsége. Sokan kiváltságosnak látták a sorsát, bár ő maga gyakran azt kívánta, bárcsak más fordulatot vett volna élete. Mély bölcsességgel azt is elfogadta, hogy semmi nem történik ok nélkül – mondta Turi Attila.
Emlékeztetett arra, hogy a karmester küldetéstudattal, közvetlenséggel és szeretettel művelte hivatását, a zene, a felemelő tartalom közvetítését és művészi küldetését tekintve magasra helyezte a mércét.
„Debrecen gyászolja felejthetetlen polgárát, Vásáry Tamást, a páratlan tehetségű művészt, a tiszta és őszinte embert, a hazafit, az ősi debreceniség őrzőjét” – hangsúlyozta Papp László, Debrecen megyei jogú város polgármestere.
„Világpolgár és egyben debreceni: szinte feloldhatatlan ellentmondás és mégis nagyszerűen együtt élt benne ez a kettősség úgy, hogy ez is hozzájárult páratlan különlegességéhez” – emelte ki a polgármester, aki szerint a zongoraművész, karmester alakjában a cívisváros minden nemessége, a régi Debrecen minden értéke testet öltött.
„Zenei világa egyszerre volt törékeny és mégis elementáris erejű”
– hívta fel a figyelmet Papp László.
„A Debreceni Zenede falai között nem egy hajszolt csodagyerek, hanem egy természetesen kivirágzó géniusz nevelkedett. Így válhatott Vásáry Tamás valódi csodagyerekké, nem a szenzáció érdekében, hanem a természetesség jegyében” – mondta a polgármester, aki szerint Vásáry Tamás játékában mindig ott volt a magyar örökség, még akkor is, amikor Mozartot, Chopint, Schubertet vagy Beethovent játszott.
„Bár az élet olykor messzire sodorta, sem ő Debrecent, sem Debrecen őt nem engedte el” – hangsúlyozta Papp László.
„Tamás nem csupán a büszkeségünk volt, hanem a derű forrása is. Ő volt az, aki a legnehezebb időkben is tudott gyermekien rácsodálkozni a világra” – mondta Oláh Vilmos, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere, majd úgy fogalmazott: „a szeretet nála nem elvárás volt, hanem lélegzetvétel”.
Rácsodálkozva a világra, az emberre, ismeretlen, mély lelki utakon járva örömben és bánatban, félelmekben és szenvedésben, a zenén innen és túl, és a zenében is Vásáry Tamás mindig gyermek, „gyermekcsoda” volt – emlékezett az elhunyt zongoraművészre, karmesterre a református gyászszertartást vezető Balog Zoltán dunamelléki református püspök.
Vásáry Tamás döntő állomáshoz érkezett, ahogy ő mondta, az univerzális szeretet felé vezető úton, és ez a szeretet ott van vele, benne és mellette, közöttünk – fogalmazott a püspök.
A február 5-én elhunyt Vásáry Tamás a Magyar Művészeti Akadémia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM), a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), a Magyar Rádió Művészeti Együttesei, a Zeneakadémia, Újbuda Önkormányzata, Debrecen megyei jogú város önkormányzata, valamint Hajdúböszörmény város önkormányzatának saját halottja.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
