Az utóbbi években széles körben terjed (bizonyos szervezetek hatásos propagandájával) az a nézet, hogy a magyarok őshonosak a Kárpát-medencében. Ornella Semino tanulmányt írt erről, de ezt a szakemberek (genetikusok, antropológusok) nem szokták említeni, legfeljebb olyan laikusok mint Darai Lajos (filozófus), vagy az amúgy is sok „mese elemet” felvonultató Friedrich Klára – Szakács Gábor piramiskutató páros.
Általában nem szokták hangsúlyozni, hogy a honfoglalás puszta ténye a magyar nemzetté válás sajátos vonásaira mutat rá. A legtöbb újkori európai nemzet történetében ismeretlen a honfoglalás fogalma. Kialakulásuk általában jóval a nagy népvándorlási hullámok után történik bonyolult kölcsönhatások és különböző népességek lassú összeolvadása révén, amelyből az egyes komponenseket igen nehéz különválasztani és még nehezebb konkrét időponthoz kötni a megjelenésüket illetve nemzetalakító hatásukat!
Ez nemcsak azt jelenti, hogy a magyar nép egyike a modern Európa első politikailag szervezett közösségének, hanem azt is, hogy nem szokványos kérdések sorozata is joggal merül föl a magyarok eredete kapcsán. Honnan jöttek, melyek voltak vándorlásuk fontosabb állomásai? Hol szakadtak le esetleg nagyobb magyar tömbök a vándorlás közben? Érkeztek-e esetleg már korábban magyar nyelvű csoportok a Kárpát-medencébe a Honfoglalás előtt? És nem mellékesen, hogy hol és mikor alakult ki a magyar nép?
Mivel ez utóbbi kérdések valóban izgalmasak, de nyomasztó forráshiánnyal kell szembe nézniük a témában kutatóknak, ezért érthető módon elszaporodtak a különféle, minden alapot nélkülöző, nem egyszer sértő nézetek Árpádról és a Honfoglalásról.
Írásomban most egy olyan áltudományos (de számos, első hallásra sokszor hatásos érzelmi effektusra ügyesen rájátszó) nézetet veszünk szemügyre, amely egyszerre mond ellent az évezredes magyar hagyománynak (és nemzeti érdeknek is) de legfőképpen a valódi forrásoknak és a tudománynak.
Az utóbbi években széles körben terjed (bizonyos szervezetek hatásos propagandájával) az a nézet, (különösen a tudományos híreket nem követő, mindenben csalódott emberek között) hogy a magyarok őshonosak a Kárpát-medencében. Legújabban egy olasz kutatónő, Ornella Semino genetikai kutatási eredményeivel próbálják alátámasztani ezt a feltevést. A tanok hirdetői szerint a lengyelekben, a magyarokban és az ukránokban egyaránt igen magas, 60% körüli az aránya az M178-as Y kromoszómához kötődő markernek. Ez pedig nem mást jelent, mint, hogy a lengyelek és az ukránok elszlávosodott magyarok, és mi mindig is itt éltünk a Kárpát-medencében. Az alábbiakban néhány érvet hozok föl ezen állítás cáfolatául.
1.) A magyar hagyomány összes forrása egybehangzóan a magyarok keleti származását erősíti meg. A magyar krónikák is erről számolnak be és a magyar királyok legtöbbje keresete a keleten maradt magyar csoportokat A hagyomány alapján legfeljebb az a kérdés tehető föl, hogy érkeztek-e magyarok már korábbi migrációs hullámokkal keletről akár a hunokkal, akár az avarokkal ,onogurokkal illetve hogy részben ezek a törzsszövetségek összefügghetnek egymással.
2.) A tudósok között komoly viták folynak a magyarok eredetével kapcsolatban. Azonban akár nyelvészeti, akár antropológiai vagy bármilyen más tudományos nézőpontból közelítik meg a kérdést, abban mindenki egyet ért, hogy a magyarok gyökerei az Urálon túli területeken keresendők.
3.) A kérdéses Semino tanulmány magyarokra vonatkozó része szinte értékelhetetlen (olyan kevés magyar mintával dolgoztak) és nem is ez volt a vizsgálat tárgya (valamint a kis számú minta esetén fontos etnikai hovatartozás sincs kellően megvizsgálva) tehát nem hogy reprezentatív, hanem inkább indifferens a magyarság eredetével kapcsolatban. Azóta több hasonló jellegű, de többszörösen nagyobb mintaszámmal dolgozó vizsgálat is történt a magyar populáción, amely teljesen más arányokat hozott ki a magyarok genetikai jellemzőivel kapcsolatban. A mai adatok alapján az M178-as marker aránya legfeljebb 25% körül lehet a magyar népességben.
4.) Ne csodálkozzunk ezen, mivel a Semino tanulmány tárgya nem a magyar populáció, hanem egy egész Európára kiterjedő neolit migráció hatása volt. Seminoék összesen 60 magyar mintát dolgoztak fel. Egész Európában is összesen alig több mint ezret. Azaz kevesebbet, mint amennyit a négymilliós Horvátországban szükségesnek láttak a horvát népesség genetikai adatainak a feltérképezésére. Összehasonlításképpen, Magyarországon egy pártpreferenciát kutató közvélemény kutatás 1200-1300 fős mintától számít reprezentatívnak. A 60 mire lenne elég (főleg ha egy-két helyről van)?
5.) Az M178-as marker Indiától, Skandináviáig, Mongóliától Törökországig mindenütt fellelhető. Nagy sűrűséggel megtalálható még Lengyelország mellett Kirgizisztánban és Tadzsikisztánban, azaz Közép-Ázsia nagy területein és az Altáj vidékén is. Azokon a területeken tehát, amelyeket a magyar őstörténeti kutatások is kiemelt fontossággal kezelnek. Viszont nem eme marker révén, mert ez olyan általánosan és nagy területen elterjedt génváltozat, hogy ebből egy nép kialakulási helyére, de még ősi kapcsolataira nézve is, szinte semmilyen következtetés nem vonható le.
Csupán jó játék a százalékokkal a laikusok részére. Hiszen ezt a tanulmányt őstörténeti vonatkozásban a szakemberek (genetikusok, antropológusok) nem szokták említeni (mert nincs benne semmi ami a magyar őstörténetet érintené) csak olyan laikusok mint Darai Lajos (filozófus) vagy az amúgy is sok „mese elemet” felvonultató Friedrich Klára – Szakács Gábor piramiskutató páros.
6.) További vizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy a magyar népességben előforduló M178-as markert hordozó népesség pontosan honnan származik. Önmagában egy 20 ezer éve keletkezett, és Eurázsia óriási területein elterjedt marker alapján nem lehet semmilyen következtetést levonni a magyar populáció földrajzi eredetével kapcsolatban.
7.) Az M178-as marker közel 20 ezer éve keletkezett és máig tart a vita arról, hogy melyik régióban. A Kárpát-medence azonban nincs még a lehetséges jelöltek között sem.
8.) Nagy kérdés, hogy szlávosodhattak el a viszonylag nagy lélekszámú ukránok és a lengyelek, ha eredetileg ők is magyarok voltak. De logikailag az is vicces, hogyha a Kárpát medencén kívül volt mindenfelé hatalmas területen a magyarság zöme, akkor miért a Kárpát medence a magyarok őshazája ? De lássuk a tényeket az ábrándok helyett: Nincs semmilyen nyelvi, kulturális vagy történelmi bizonyíték, amely akárcsak áttételesen utalna az ukránok vagy a lengyelek magyar gyökereire. Nincs semmilyen adat a magyarokról (a Kárpát medencében) mint népről a Honfoglalás előttről és nincs semmilyen adat a hungarusok-ról (hunokról) a Hunok megjelenése előttről.
9.) A magyarság embertani jellegeinek a nagyszámú mintákon végzett (Henkey Gyula antropológus több évtizedes vizsgálatai, amelyek során több mint 35 ezer !- élő embert vizsgált és mért antropológiai szempontból és ezzel Európa legnagyobb ilyen jellegű adatgyűjtését vitte véghez) vizsgálatai nyomán egyértelműen elmondható: a mai magyarságban is, legnagyobb gyakorisággal a keleti eredetű turanid formakör valamint ezt követően a pamíri és keleti mediterrán valamint az armenid (kaukázusi) típusok a leggyakoribbak. Természetesen nem csak ezek vannak jelen, de ezek a típusok Európa más tájain nagyon alacsony gyakorisággal fordulnak elő (leszámítva a Balkán egyes vidékeit amelyet szintén elért a keleti népvándorlás hatása – szarmaták, hunok, avarok, bolgár- törökök, magyarok, besenyők és a kunok betelepedései, illetve később az oszmán hódítás). A történeti korok csontvázleleteinek szisztematikus, időrendre bontható elemzése pedig kimutatja, hogy a keletről érkező népességek genetikai (embertani) hatásai átrajzolták a Kárpát medence embertani jellegét és ezt a jelleget őrzi alapvetően (több európai jelleggel keveredve- főleg a betelepítések révén) a magyar lakosság máig is.
Konklúzió
Érthetetlen okból (illetve a magyarság identitását kikezdő és mindig összezavarni akaró erők logikája szerint-nagyon is érthető okból) a Honfoglalás, és azon belül a honfoglalást lezáró pozsonyi csata nem került az őt megillető helyre a magyar közgondolkodásban. Két tény is pontosan érzékelteti ezt az ellentmondásos helyzetet. Egyrészt a Honfoglalás, vagy a honfoglalást szimbolizáló pozsonyi csata nem állami ünnep. Holott nem ünnepelhetnénk még az államalapítást sem, ha a pozsonyi csatában nem véglegesítettük volna a helyünket Európában, a magyarok kiirtására érkező nyugati hadak ellenében. Másrészt a hét gyászmagyar, az augsburgi vereség híre messze elhomályosítja a pozsonyi csatáét. Pedig már Aventius, a középkori bajor krónikás is felismerte, hogy a pozsonyi csata jelentősége nem mérhető az augsburgiéhoz. Az előbbi Közép-Európa sorsát évszázadokra eldöntő ütközet volt. Utóbbi egy kalandozó magyar seregrész veresége (a közel száz sikeres csata mellett).
Árpád művének a súlyát fémjelzi, hogy az első Árpád-házi király által alapított keresztény, magyar állam Közép-Európa vezetőhatalmává vált bő 500 évre, a mohácsi vereségig; és ezt a vezető szerepét a mongol támadás kivételével semmilyen katonai támadás nem tudta megingatni. Sőt, ma már a kínai és perzsa forrásokra támaszkodó legújabb kutatások alapján árnyaltabban fogalmaznak a történészek a muhi csatával és a tatárjárással elszenvedett vérveszteség kapcsán is.
A mamutvadász magyarokról és Kárpát-medencei őshonosságunkról szóló áltudományos tanok valójában a magyar államiság alapjait, és a magyar nemzet egyedi vonásait, történelmét és ősi legendáit kérdőjelezik meg. Megpróbálva elhomályosítani történelmünk legnagyobb valós alakjait és az ő tetteiket. Helyette homályos nevesincs „ősnépek”-ről sző meséket, fantazmákat és egy mindenki boldog, kis közép Európájáról benne a kárpát medencei (titokban mindig itt tengődő) őslakóiról vizionál.
Elég csak egy pillantást vetünk a környező országokban, vagy a távoli brit szigeteken zajló és lezajlott asszimilációs folyamatokra, hogy lássuk minden nép kulturális öröksége milyen törékeny. Azok a nemzetek, amelyek elfordulnak hagyományaiktól, és nem hallgatnak a józan ész szavára, könnyen felmorzsolódnak az évszázados küzdelmekben és még könnyebben a modern kor minden nemzeti karaktert egybemosó globalizmusában. A megmaradásunk egyik alapköve: Merjünk Magyarnak lenni!
Németh Endre
Forrás:birkakvagytok.hu
Tovább a cikkre »
