(…) Mint a gazdaságban, nemzetközi kapcsolatainkban is a jövőt élik föl. A kormány pillanatnyi érdekeiért feladják a szomszédainkhoz, szövetségeseinkhez fűződő bizalmi viszonyt. A későbbi súlyos következményekkel mit sem törődve hagyják, hogy elporladjon a nemzedékek sora által felépített országimázs. Nem érdekli őket, hogy 1956 közelgő kerek évfordulóján nem a szabadság szeretetéről, a hősiességről lesz majd szó, hanem arról, hogyan süllyedt ilyen mélyre ez a jobb sorsra érdemes nemzet. Nem értik, vagy értik, de nem bánják, hogy egy árvalányhajas gondolat, Horthy-imádó állami történész, antiszemita politikusnak emelt szobor igenis el tud téríteni egy ide induló befektetőt.
Nem ideológusok vannak hatalmon. Mindegy nekik, milyen lesz az ország – azzal a feltétellel, hogy ők állnak az élén. Mindent ennek rendelnek alá, s ha rajtuk múlna, áttolnák a jurtát Ázsiába, mert ott nem ütköznének bele állandóan a francia forradalom, a felvilágosodás örökségébe, emberi jogokba.
Horváth Gábor: Undok kismalac
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
