Milyen érzés az egyik legfiatalabb tagnak lenni a Jobbik elnökségében? Olyan a feladat, amilyenre számított?
Óriási felelősség nyomja a vállunkat, nem csak az enyémet, hanem az összes elnökségi tagét, mert számos adósságot kell ledolgoznunk a következő időszakban, befelé és kifelé is. Legerősebb ellenzéki pártként úgy kell politizálnunk, ahogy azt az az 1 millió 300 ezer választó, aki ránk voksolt, elvárja. Ez egy nagy kihívás, hiszen április 8. óta világos, hogy
„a Jobbik Magyarország legnagyobb esélye arra, hogy Orbán Viktor rendszere belátható időn belül megbukjon.”
A többi ellenzéki párt már április előtt is tele volt megvett emberekkel, téglákkal, és olyan politikai kényszerpályán mozogtak, ami eleve elvágta tőlük a kormányváltás lehetőségét. Ehhez képest a Jobbik ebben a térben önálló politikai szereplőként április 8-áig stabilitást mutatva tudott megjelenni, és ennek lett az eredménye, hogy ennyien szavaztak ránk. Azonban, ha csak ebből, az egyébként jelentős eredményből akarnánk megélni, és nem gondolkodnánk és haladnánk előre, akkor nem tudnánk elmozdulni a jelenlegi politikai pozíciónkból.
A belső vagy a külső feladatok az égetőbbek?
Először a saját házunk táján kell elkezdenünk söprögetni. Április 9-én nem véletlenül jelent meg a széles nyilvánosság előtt egy hajszálrepedés a Jobbik stabil és egységes rendszerén, ennek voltak előzményei, melyek belső, működési okokra vezethetők vissza.
„A közhiedelemmel ellentétben nem a Jobbik nemzeti néppárti politikája bukott meg.”
Ha valaki ezt kétségbe vonja, annak figyelmébe ajánlom a számos, jobbikos vezetésű települést, ahol ez a politika működik, illetve április 8-áról hoznék egy komoly fegyvertényt:
„a dunaújvárosi választókerület eredményét.”
Ha valaki Pintér Tamásnak el tudja magyarázni, hogy nem helyes út a nemzeti néppárti politika, akkor azt meghívom egy kisfröccsre.
„Az ő sikere bizonyítja, hogy ebbe az irányba kell tovább haladnunk.”
Az például a sok belső feladat egyike, hogy a Jobbik vezetésének Pintér Tamást vallatószobába kell zárnia, és az utolsó részletre kiterjedően végigbeszélni vele, hogy mit és hogyan csinált, ami ahhoz vezetett, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot a választókerületében. De az is nagyon fontos feladat, hogy azokat a párton belüli gátakat, amiket például én is érzékelek, áttörjük.
Mik ezek a gátak?
Annak a közösségnek, amit mi 2006-2007 óta ismerünk, a politikáját 2018. április 9-éig alapjában véve Vona Gábor határozta meg. Ez ’14-’16-ig nemzeti radikális, attól kezdve pedig nemzeti néppárti útként jellemezhető. 2006 óta egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy ne lett volna világos, merre kell mennie a Jobbiknak. Április 9-én azonban Vona Gábor lemondott pártelnöki tisztségéről, a közösséget alkotó személyekben viszont megmaradtak azok a képességek, meggyőződések, amik az utóbbi keserves, orbáni 8 évben is működtették és egyben tartották a pártot.
„Ezek azonban nem tudtak a felszínre törni, mert a belső kommunikáció csatornáit nem takarították megfelelően.”
Így fordulhatott elő, hogy a jobbikos tisztségviselőknek a párt álláspontjával kapcsolatban sok esetben csak a különböző hírműsorok, sajtótájékoztatók maradtak egyetlen tájékozódási lehetőségként. Amikor azzal revolvereznek egyesek, hogy ennek a pártnak elvették a lelkét, akkor nincs igazuk, mert a lélek megvan, ezekben az emberekben él.
„Ugyanakkor belső fékek alakultak ki az utóbbi években, amiket fel kell oldani.”
Mindenkivel meg kell értetni, hogy amikor arról beszélünk, hogy milyen jövőt szánunk a hazánknak, az mindannyiunk feladata, amit bátran vállalni kell.
„A Jobbikot erről ismerte meg az ország, ezért lett ez a párt a semmiből parlamenti tényező.”
A világos és egyenes beszédhez – és nem elsősorban a témákhoz – kell fejben és lélekben visszatérni. Akkor léphetünk tovább, ha ez sikerül.
Ezzel az ars poeticával került be az elnökségbe?
Ezzel, illetve azzal, hogy 2009 óta én a Jobbikkal kelek és fekszem. Ez nem egy hirtelen elhatározás következménye volt, rengeteget tanultam, fejlődtem, dolgoztam és egyébként nagyon sokat köszönhetek ennek a közösségnek, ahol megtanulhattam, hogyan működik a mindennapok rögvalóságában egy politikai szervezet.
„Innen tudom, hogy a politikacsinálás nem egyik rendezvényről a másikra, hanem a szürke hétköznapokban dől el.”
Amikor működtetni kell egy pártalapítványt, építeni kell egy ifjúsági tagozatot, vagy alapszervezeteket kell felállítani és segíteni Budapesten, ami nem éppen a Jobbik fellegvára. Ez rengeteg aprómunka, amit megspórolhatatlan, ha az ember egy stabil politikai pártot akar működtetni. Az elmúlt lassan egy évtizedben nagyon sok ilyen feladatot végeztem el becsülettel, és úgy gondolom, hogy amikor irányt kell szabni ennek a közösségnek, akkor hitelesen tudom ezt végezni.
Hogy látja, a „szürke hétköznapokban” mennyire tudja majd keresztülvinni az elképzeléseit? Vannak ebben támogatói a pártban, vagy ez egy magányos gerillaharc lesz?
Semmi esetre sem mondanám magányos gerillaharcnak, mert úgy látom, hogy
„Sneider Tamás új elnökként kifejezetten keresi az eddigi identitásunkból táplálkozó új utakat, amelyek előre vihetik a közösségünket”.
A parlamenti frakciónk munkájában ugyanezt látom. Nagy baj is lenne, ha egyedül vívnám ezt a harcot, mert a politika nem magányos tevékenység, hanem közösségi munka. Egy közösségen beül hiába vagyok hiteles, szorgalmas, erélyes és diplomatikus, az egyénileg kitűzött, céljaimat akkor sem tudom egyedül keresztülvinni, ha azok a közösség számára egyébként hasznosak. Ehhez partnerek kellenek, és az, hogy akik 2018. júniusában látnak fantáziát a Jobbikban – és örülök, hogy nagyon sokan vagyunk így ezzel -, azok közösen teljesítsék azt a rengeteg feladatot, aminek egy részét az utóbbi időben nem végezték el.
Ennek része az az országjárás is, amit nemrég a Jobbik elnöksége és frakciója tartott?
Igen, épp a napokban zárul le ennek az első fázisa, melynek során minden választókerületbe eljutott vagy egy elnökségi tag, vagy egy országgyűlési képviselő. Én a Békés és Csongrád megyei választókerületeket jártam végig az utóbbi két hétben, és az a tapasztalatom, hogy ezeket a beszélgetéseket már nagyon rég meg kellett volna ejteni.
„A Jobbiknak ki kell használnia azt a versenyelőnyét, hogy ez a párt tényleg a magyar társadalomban gyökeredzik, szerves kapcsolata van a mindennapok valóságával.”
Ha nem keressük azokat az embereket, akik az ország legkülönbözőbb régióiban, nagyon nehéz körülmények között végzik a munkájukat, viszik a Jobbik zászlóját, ha nem kérjük ki a véleményüket, akkor hibát követünk el. Igenis meg kell tisztelni ezeket az embereket azzal, hogy impulzusokat adhassanak nekünk arról, mit és hogyan kell alakítanunk a politikánkon ahhoz, hogy az megoldást nyújtson a mindennapok problémáira.
Akkor jogosak azok a kritikák, miszerint a Jobbik elnöksége vagy frakciója elszakadt a mindennapi emberek valóságától?
Ez az állítás nem igaz.
„Az tény, hogy ezen a téren az eddigieknél sokkal többet kell letennünk az asztalra, de nem szabad túldimenzionálni a problémát.”
Országos alelnökként nekem elsősorban az is a feladatom, hogy a párt különböző, szigetszerűen működő szervezeti egységei között összeköttetést teremtsek és összekapcsoljam a közös célért küzdő embereket.
„Ha az elkövetkezendő két évem nem fog máról szólni, de ebben sikeres lesz, akkor már megérte elvállalnom ezt a szolgálatot.”
Volt budapesti elnökként ön lehet az első, aki a fővárosi témákat jobban beviheti az országos vezetésbe. Van ilyen célja, vagy ez háttérbe szorul az országos teendők mellett?
Nem szorul háttérbe, melléjük kerül. Tudom és látom, hogy a Jobbik akkor fog tudni kormányt alakítani, amikor meg fogja tudni szólítani a fővárosban és környékén élő két-két és félmillió embert. Olyan politikát kell folytatni, ami illeszkedik ennek a világvárosnak a lelkületéhez. Ehhez azt kell megmutatnunk, hogy Budapestnek is reális jövőképet tudunk nyújtani, amivel ez a város végre betöltheti a hivatását.
„Van erre egy kedvenc metaforám: az ország lelke a magyar vidékben van, a testet működtető szíve pedig Budapest. A kettő egymás nélkül nem létezhet.”
Ha ennek a „szívnek” – ahol a mindenkori magyar GDP közel 40 százalékát termelik az itt élők, és ahol a legtöbb magyar egyetemista tanul – egy fenntartható jövőt tudunk kínálni, ami el tudja tartani a bérből és fizetésből élő, tehetséges és szorgalmas fiataljait, akkor meg tudjuk erősíteni az itteni pozícióinkat. Nyilvánvalóan számomra is nagy feladat, hogy ez a politikai működés mindennapjaiban megjelenjen.
A parlamenti munka is újdonság az ön számára, milyen érzés egy légtérben ülni Orbán Viktorral és Gyurcsány Ferenccel?
Országgyűlési képviselőnek lenni felemelő dolog, életem meghatározó pillanata volt, amikor beülhettem azokba a padsorokba.
„Gyurcsány Ferenccel és Orbán Viktorral egy levegőt szívni már kevésbé felemelő, de négy évig még el kell viselnünk őket.”
A Fidesz egyébként 2010-től teljesen kiüresítette a magyar parlamentarizmust, az embernek sokszor az az érzése, hogy a kormánypárt semmi másra nem használja az országgyűlést, mint hogy lekösse az ellenzék figyelmét.
Sokak szerint így nincs is értelme…
Persze, vizet gereblyézi teljesen fölösleges, de társadalmi problémákra úgy felhívni a figyelmet, ahogy néhány hete Jakab Péter tette, vagy úgy leszedni a tíz körméről Orbán Viktort és bandáját, ahogy Szávay Istvánnak sikerült, csak itt lehet.
„Ennek pedig igenis van értelme.”
A parlament egy olyan lehetőség, ahol a Jobbik fel tudja mutatni a saját politikáját. A következő négy évben én a magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy jó képviselője legyek az országnak, de azt is látom, hogy
„Orbán rendszerét nem a parlamenti patkóban lehet és kell megdönteni.”
Nem az országgyűlésben, nem pártirodában, hanem a volán mögött ülve, az országot járva, minél több embert napi szinten bevonva egy közös politikába. A Fideszt csak úgy tudjuk megszorítani, ha visszatérünk oda, ahonnan jövünk, tényleges politizálást mutatunk föl, a szerves társadalmi kapcsolatainkat pedig nem kihasználjuk, hanem használjuk. Hiszen azok a folyamatok, rossz társadalmi beidegződések, problémák, amik a Jobbikot életre hívták, még mindig itt vannak körülöttünk. A politikai jobboldal számára fontos ügyekben a Fidesz csak ál- és félmegoldásokkal operált és nem oldott meg semmit.
Milyen ügyekre gondol?
Nézzük meg a hangsúlyosan jobboldali témákat, mondjuk a nemzetpolitikát. Lehet, hogy kistafíroztak minden határon túli magyar szervezetet, van kettős állampolgárság, a határon túliaknak jár a szavazati jog, de egy fideszes politikus sem beszélt komoly nemzetközi vagy hazai fórumon az elszakított magyarok kulturális vagy területi autonómiájáról.
„A Fidesz annyira jobboldali párt, amennyire autonóm Székelyföld.”
Vagy mennyire hiteles egyházpolitika az, ahol szintén kistafírozták a katolikus és a református egyházat, de a Hit Gyülekezetét a történelmi egyházakkal egyenértékű jogok illetik meg? De például folyik az antikommunista retorika, miközben a parlamentben ott ülnek a Szita Károlyok, a médiában osztják az észt a Bencsik Andrások, a Stefka Istvánok, közben pedig még Gyurcsány Ferencéket sem számoltatták el.
Nekünk azon is dolgoznunk kell, hogy a politikai jobboldalt visszafoglaljuk a Fidesztől, hiszen ezen a területen mi vagyunk őshonosak.
„Sokszor elfeledkezünk róla, hogy a Fideszt mind a mai napig Soros György volt ösztöndíjasai irányítják.”
A politikai jobboldal visszafoglalásába mennyire illeszkedik, hogy az első fontos kétharmados voksoláson a Jobbik együtt szavazta meg a Stop Sorost a Fidesszel?
Ki kell lépni arról a játszótérről, amit Orbán Viktor 2015-ben a migráció témájával felépített.
„Ki kell fogni a Fidesz vitorlájából a szelet, és meg kell velük értetni, hogy nem ez Magyarország legégetőbb mindennapi problémája.”
Ez egy a sok veszély közül, ami fenyeget bennünket, de az erre felfűzött kormányzati kommunikáció csak arra jó, hogy eltakarja a valódi kormányzás hiányát és megtévesszen sokmillió magyar embert.
„Ügyes és jó politizálással el kell érni, hogy ennek az eszement, a valósággal csak minimálisan összeegyeztethető propagandaáradatnak gátat szabjunk.”
Azt is meg kell éretnünk az emberekkel, ha a miniszterelnök tovább folytatja a jelenlegi Európa-politikáját – amit nem az európai közösségen belül, hanem azzal szemben képvisel -, akkor
„fennáll annak a valós veszélye, hogy miután a fideszes nagyurak az összes uniós forrást ellopták és minden bőrt lehúztak rólunk, Orbán Viktor kivezetheti Magyarországot az unióból”.
Árulkodó, hogy Orbán Viktorral már a saját európai pártcsaládján belül is egyre kevesebben mutatkoznak szívesen, és nem a kontinens megmentőjeként tekintenek rá, hanem egy nettó szélhámosként. 2018-ban nem lehet olyan, beláthatatlan következményekkel járó politikát folytatni, ami veszélyezteti Magyarország uniós tagságát és azokat a nyugati támogatásokat, melyek az ország fejlődését részben biztosítják.
Egykori euroszkeptikus pártként mennyire hiteles a Jobbiktól, hogy amiatt aggódik, hogy Orbán kivezetheti Magyarországot az EU-ból?
A Jobbik továbbra is a Nemzetek Európájában gondolkodik, és továbbra is úgy látjuk, hogy hazánk akkor állhat egy fenntartható fejlődési pályára, ha biztosítjuk a gazdasági, politikai és kulturális szuverenitását.
„Ezt a szuverenitást viszont sokkal hamarabb találhatjuk meg az európai közösségen belül, mint a putyini Oroszország bábjaként.”
Mert Orbán Viktor jelenleg ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe kormányoz minket. Sztálin katonákkal szállta meg az országot, Putyin pedig paksi központtal, különböző irodaházakból tart gazdasági megszállás alatt minket. A Jobbik külpolitikai alapvetése, hogy a környező hatalmi centrumoktól egyenlő távolságot kell tartanunk, de jelenleg nem ez zajlik:
„arccal Moszkva felé nézünk, háttal Brüsszelnek”.
Nem kerülhetjük meg a közelmúlt felkavaró eseményeit: Dúró Dóra kizárását és a Toroczkai-féle Mi Hazánk Mozgalom megalakulását. Ön szerint ezek mennyiben fogják befolyásolni a párt parlamenti munkáját és a Jobbik működését?
Az, hogy mi történik a Jobbikkal és a nemzeti radikalizmussal, az most csak rajtunk múlik. Ha okosan járunk el, és megfelelő türelemmel viseltetünk a különféle ellenvélemények irányába, akkor az utóbbi hetek történései nem lehetnek a Jobbik leendő kormányváltásának gátjai. Ahogy már volt szó róla, április 9-én megjelent a Jobbik rendszerében az a belső működési hibákból fakadó hajszálrepedés.
„Orbán Viktor és médiája mindent megtett annak érdekében, hogy ebbe minél erősebben püföljék bele az éket, és minél szélesebb és mélyebb árkot hozzanak létre a két oldalra sodródott emberek között.”
Így akarják elvágni jelenleg a nemzeti oldalt attól, hogy egy történelmi helyzetben, amikor majd meg kell dönteni a megroggyant NER-t, ezek az emberek meg tudják fogni egymás kezét és közösen ragadják meg a lehetőséget. Ha nem vagyunk okosak, és nem kezeljük helyén ezt a megosztási kísérletet, akkor Orbán nevet majd a végén.
Ezek a feszültségek az utóbbi időben sajnos elvitték a fókuszt a Jobbik közeljövőre vonatkozó, konkrét terveiről, milyen, már említett külső feladatok várnak most a pártra?
2019 tavaszán jön az európai parlamenti, ősszel pedig az önkormányzati választás. A következő politikai szezon beköszöntésével nekünk erre a két megmérettetésre kell majd koncentrálnunk.
„Az EP-választáson nagyon sok minden eldől majd, hiszen 2018-ra eljutottunk odáig, hogy ez az egyetlen olyan „játéktér”, amit Orbán Viktor nem torzíthatott el saját kénye-kedve szerint.”
Itt majd nem ő fizeti a bírót, nem ő rajzolja fel az alapvonalat és nem az övé lesz a stadion, amiben zajlik a meccs. Ez egy tisztán listás eredményre építő szisztéma, ahol, ha a Jobbik fel tudja hívni Magyarország figyelmét az orbáni külpolitikai orientációban rejlő veszélyekre, akkor erős eredményt érhetünk el. Az unióban pedig – immár megnövekedett létszámmal – továbbra is a Nemzetek Európájáért dolgozhatunk, illetve a béruniós kezdeményezés zászlaját is tovább vihetjük.
„A következő nagy politikai cél pedig az lesz, hogy minden magyar településen megfelelő alternatívát tudjunk felmutatni, amihez a párt támogatottsága sok helyen nagy optimizmusra ad okot.”
Április 8-án számos, tízezer fő fölötti település volt, ahol az eredményeink egy súlycsoportban voltak a Fideszével. Most majd azon kell dolgoznunk, hogy ezeken a településeken is minél több jobbikos polgármester kezdhesse meg az érdemi munkát ’19 októberétől. Ehhez pedig világosan meg kell mutatni, milyen jövőt szánunk a hazánknak:
„egy polgári, európai, de szuverén Magyarországot szeretnénk létrehozni, amit csak egy olyan szerves nemzeti gyökerekkel bíró párt tud hitelesen képviselni, mint a Jobbik.”
Ezt az üzenetet kell eljuttatnunk a magyar társadalomhoz, nem csak a médiában, hanem lábon is, mert az nem elég, hogy öt perc alatt elmondjuk a tévéstúdióban majd hazamegyünk. Nincs mese, menni kell és vinni a hírt, hogy van egy másik Magyarország, nem csak Orbán Viktoré.
A Jobbik egyéniben győztes képviselője megakadályozza a fideszes lenyúlást Dunaújvárosban
Pintér Tamás a Jobbik egyetlen képviselője, akinek április 8-án sikerült egyéniben felülkerekednie fideszes ellenfelén, és megkérdőjelezhetetlen arányban elnyernie a dunaújvárosiak bizalmát. A 37 éves honatya győzelmét nagy örömmel fogadták a választókerület lakói, ám sokan attól félnek, hogy a Fidesz országos többségével keresztbe fog tenni az ellenzéki törekvéseknek.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
