Az egykor szebb napokat látott Arpád (sic!) Soltész írásai az elmúlt években sajnos nem többek, mint egy kezelhetetlen, gonosz óvodás hisztijeinek publicisztikai megfelelői. Szót sem érdemelnének. Most is csak azért teszünk kivételt, mert Soltész legújabb agymenése az újabb Fidesz-kétharmad következében beindult liberális gyászmunka értelmi szintjéhez is képest is különösen szánalmas. A szlovák újságírás Balázs Palija már arról delirál, Orbán Magyarországa hamarosan Rozsnyón kezd majd népirtásba.
Rögtön a felütés csodálatos, Soltész nem sokat vacakol legújabb szalmabábja felépítésével, azonnal ki is vágja az asztal közepére az Orbán-voodoot. A világ ugyanis, írja, az oroszok bucsai vérengzésével párhuzamosan a magyar választások eredményét figyeli.
Egyszerre meghökkentő és szomorú, hogy ez az egyébként kifejezetten tehetséges publicista annyira belehülyült az Orbán- és magyargyűlöletbe, hogy a legkisebb energiát sem feccöli írásaiba, fogja a megszokott liberális toposzokat, feltekeri a potmétert, aztán had szóljon. Érvek nem kellenek, elég, ha fröcsög a gyűlölet!
Az írás harmadik mondatánál Soltész már ott tart, a választás fényében „teljesen világos, hogy a magyarok nyugodtan tankolják majd nők és gyerekek vérét, vagy fűtenek a csontjaikkal.” Függetlenül attól, hogy a szerzőnek jól láthatóan fogalma sincs a fosszilis tüzelőanyagok keletkezésének időkorlátairól, ha bárki képes leírni a fenti mondatot, majd megfejelni azzal, hogy a magyar társadalom
nem része a mi civilizációs körünknek, azzal nyíltan ellenséges,
az egész egyszerűen vagy elmebeteg, vagy egyetlen célja van, a magamutogatás. Soltésznál valószínűleg az utóbbi erősen, az előbbi pedig egy kicsit játszik szerepet aktuális írásának létrejöttében, megfejelve egy feltűnően gyengécske gyengécske ékverési szándékkal.
Vég nélkül lehetne sorolni azokat a bevett szófordulatokat, amelyeknek leginkább a Völkischer Beobachter hasábjaira kívánkoznának, semmint az egyik legnagyobb szlovák kereskedelmi tévé internetes oldalára. Itt álljunk meg egy egy percre és gondolkodjunk el azon, hogy a noviny.sk szerkesztői szerint teljesen helyénvaló címlapon hozni egy olyan írást, melynek szerzője azzal riogat, a magyar hadsereg Rozsnyón kezd majd népirtásba, ha Európa nem állítja meg Orbánt.
Ráadásul egy ennyire gyenge és ostoba írást!
Sorjáznak a klisék a fasiszta államról, autoriter kleptokráciáról és Magyarország azonnali kizárásáról minden nemzetközi szövetségből. Kifejezetten vicces is lehetne, ha nem lenne végtelenül szomorú, hogy egy mainstream szlovák véleményformáló azt írja, „mindenképp biztosítani kell a rendelkezésre álló eszközökkel, hogy a magyar társadalom a maga fasiszta utópiáját a maga nemzetközileg elismert határain belül élhesse meg”. Ezzel Soltész ki is köt kedvenc témájánál, az állítólagos magyar irredentizmusnál. Számunkra megfejthetetlen képzavarral például azt írja, Orbán szerinte vissza akarja állítani Nagy-Magyarországot, amely a magyar fasiszta ideológia „szent Grálja”.
Javára legyen mondva, Soltész túlságosan, hogy is fogalmazzunk, őrül elragadtatott ahhoz, hogy köntörfalazzon, ugyanis leírja, mindez csak azért nem történt meg, mert a megfelelő alkalom még várat magára.
Soltész szerint Európa most ugyanazt a hibát készül elkövetni Magyarországgal, amit Oroszországgal. Addig-addig nézi el a kis stiklijeit, amíg a végén késő lesz. Oroszország Ukrajnát támadta meg, Magyarország meg majd Szlovákiát fogja – érkezik a műfajhoz képest is rendkívül ostoba szentencia, s mikor már azt hinnénk rosszabb nem jöhet, a cikk végén Soltész tőrőlmetszett soviniszta uszításba fojtja Orbán legújabb kétharmada felett érzett bánatát. Ezt a részt érdemes pontosan idézni, elmeorvosi referenciapontként még jól jöhet:
Magyarországot el kell izolálnunk, le kell vágnunk a nyugati világtól, ahogy azt Oroszországgal is tennünk kell. Amíg csak (…) saját forrásaiból él, addig sosem gondolhat majd katonai expanzióra. De ha abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy a fasizmus politikai párbeszéddel és demokratikus versennyel legyőzhető, addig Szlovákia azon országok egyike lesz, amelyik saját bőrén próbálja ki, mi a népirtás. Sokkal korábban, mint ahogy azt bevallani mernénk az új Bucsa lesz Rozsnyó és új Mariupol lesz Pozsony.
Az olvasók talán elnézik nekünk, de nem bocsátkozunk hosszas fejtegetésbe Soltész állításainak valótlanságáról. Ennek körülbelül annyi értelme lenne, mintha azt ecsetelnénk, miért nem lehet a Loch Ness-i szörnyből Szlovákia következő miniszterelnöke (más kérdés, hogy a felhozatalt látva, Nessie-vel talán nem is járnának rosszul).
Az írásnak ugyanakkor mégiscsak meg van a maga jelentősége. Egyrészt kiváló látlelet a mai liberális véleményformáló értelmiség szellemi szintjéről, másrészt felhívja a figyelmünket egy fontos tanulságra. A szlovák liberálisoknak nem csak Orbán Viktor legújabb kétharmada fáj, hanem az is, hogy a szlovák társadalom jelentékeny része bizony támogatja a kétharmadhoz szükséges politikát. A szlovákság túlnyomó többsége bizony háború helyett ugyanúgy békét akar, mint mi magyarok, 15 fokos szobák helyett meg azt, hogy ne kényszerítsék őt rá, hogy a saját nélkülözésével kelljen kijavítania vezetői évtizedes mulasztásait.
Azért sikít most Soltész fasizmust, ezért próbálják folyamatosan gyengíteni a V4-eket és ezért delirálnak népirtást Rozsnyón.
Látva szellemi teljesítményüket, egy percig se bánjuk ezeket a kijelentéseket. Minél jobban fáj nekik, annál jobb nekünk!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
