Lattmann Tamás Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– Mekkora tétben fogadna arra, hogy miniszterelnök-jelölt lesz 2018-ban? – kérdeztük Lattmann Tamást, aki szívesen lenne a baloldal miniszterelnök-jelöltje.
– Nehéz kérdés. Azt látom, hogy arra a koncepcióra, amivel én most beléptem, van fogadókészség. Az ugyanakkor tény, hogy a politikai szervezetek versenyében a politikán kívülről érkezőnek jellemzően nincs könnyű dolga, hiszen pártpolitikai alkukat nem tud kötni, és ígéreteket sem tud tenni a pártoknak. Mégis azt látom, és biztosan ki merem jelenteni, hogy komoly tényezőként jelenek meg ebben a versengésben. Hogy mennyi az esély arra, hogy miniszterelnök-jelölt legyek a végén, számszerűsíteni nem tudom.
– Azt mondta a bejelentkezésekor, hogy több pártban is van nyitottság az ön által kínált modell iránt. Volt olyan MSZP-s politikus, aki azt mondta, hogy ha beszáll, akkor támogatni fogják?
– Több pártból mondták ezt, és igen, MSZP-s is volt közöttük. Nyilván egy szocialista politikus nem fog a saját párttársával szemben állást foglalni, és nem fogja azt ígérni egy külső jelöltnek, hogy beáll mögé. De az, hogy az általam képviselt elképzelést tudnák támogatni, az egyértelmű volt.
– Mondana nevet? Csak hogy tudjuk, mennyire komoly szereplőről van szó, hiszen az MSZP hivatalosan Botka Lászlót támogatja.
– Nem.
– A másik jelentős formáció a baloldalon a Demokratikus Koalíció, tőlük kapott olyan visszajelzést, hogy támogatnák?
– A DK részéről nem közvetlenül velem közölték, de jöttek olyan állásfoglalások és vélemények, amelyek ezt igazolják. A hivatalos kommunikációjukban is az jelenik meg, hogy ők még nem állítottak miniszterelnök-jelöltet, mert akár pártpolitikust, akár civil indulót tudnának támogatni.
„A politikusok számára a listán lévő első helyek jelentik a következő négy év megélhetését” Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– A DK kapcsán megkerülhetetlen Gyurcsány Ferenc személye. Róla mit gondol?
– Kívülről nekem nem tisztem ebben állást foglalni, a kérdés az, hogy az egymással versengő pártok hogyan és miképpen látják Gyurcsány Ferenc szerepét. Ez az ő dolguk. Személy szerint azt gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc politikusi, miniszterelnöki teljesítménye alapvetően jobb, mint amit a közvélemény általában gondol róla.
– Kormányfő szeretne lenni. Adna például miniszteri posztot Gyurcsány Ferencnek?
– Azért mondanék erre nemet, mert az általam felvázolt koncepciónak a lényege, hogy a parlamenti ideológiai és pártpolitizálás meghagyása mellett a kormányzásban a pártpolitika és a pártpolitikusok helyett a szakpolitikát és a szakpolitikusokat helyezném előtérbe. Gyurcsány Ferenc eddig nem szakpolitikusi szerepben jelentkezett, tehát egy ilyen elképzelésben egyelőre nehéz látni neki egy miniszteri helyet.
– Ezek szerint már vannak a fejében nevek, akikkel elképzelné a kormányzást?
– Abszolút vannak. Egy részük a civil életből már ismert, és nagyon sokan vannak olyanok a saját szakmai kapcsolatrendszeremen belül, akik nagyon szívesen vennének részt egy kormányzást segítő szakmai munkában, de a dolgok jelenlegi állása miatt egyelőre nem szeretnének a nyilvánosság elé lépni. Ennek okait – azt kell mondanom, hogy sajnálatosan – el lehet képzelni.
– Bejelentkezésekor nyitva hagyta azt a kérdést, hogy ön szerepelne pártlistán vagy sem. Mégis, mire számíthatnak a választók?
– Kezdjük ott, hogy én most nem akarok még állást foglalni arról, hogy a politikai pártokat milyen formában lehet egymással összeültetni, hiszen minden attól függ, hogy ők hogyan tudnak majd megállapodni. Mindenki tudja, aki kicsit is foglalkozik a politikával, hogy ez a listakérdés az egész Achilles-ina. A politikusok számára a listán lévő első helyek jelentik a következő négy év megélhetését. Amikor politikusokkal beszélgettem, mindig előjött, hogy ne akarjak rárabolni az első öt hely egyikére, mert abban a pillanatban senki nem fog komolyan venni. Ez azért nem probléma az én esetemben, mert mindig elmondtam, hogy eszem ágában sincs parlamenti képviselőnek lenni, különösen nem egy ellenzéki formációban. Nincs gondom a parlamenti munkával, csak nem érzem, hogy hozzám passzolna.
– Ha miniszterelnöki posztra tör, nem érzi mégis úgy, hogy legalább egy listán illene megméretnie magát?
– Alapvetően a magyar alkotmányos rendszerben a kormány és a miniszterelnök nem egy közvetlenül választott intézmény, ezt fontos tisztázni. A választópolgárok az Országgyűlést választják meg, és utána a parlament a neki úgymond alárendelt miniszterelnököt. Lehet vitatkozni, hogy ez mennyire szerencsés, szerintem az egyik legjobb modell. Ettől függetlenül addig, amíg valaki kormányfőjelöltté válik, egy párton belül döntések, viták folyamata zajlik. Ez pedig a nyilvánosság előtt ismert szokott lenni. Ha lesz egy előválasztás, az még nagyobb nyilvánosságot jelent.
„Letettem az asztalra egy javaslatot, a politikai pártoknak el kell dönteniük, hogy ezzel mit csinálnak” Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
– A politikai térben ott van még a Jobbik, amely egyértelműen arra hajt, hogy kétszereplőssé tegye a versenyt, ahol csak a Fidesz és a Jobbik jelenik meg. Mit tudna kezdeni ezzel?
– A Jobbikkal alapvetően Vona Gábornak kell valamit kezdenie. Az ő szempontjából egyébként tökéletesen logikus, hogy Orbán Viktor felé tekint. A probléma ott van, hogy hiába tagadják ezt az ellenzéki pártok, a Jobbik támogatói között jelenleg nagyon sok olyan ember van, aki korábban a baloldalra szavazott. Ők még mindig a legkisebb rossz elvén támogatják a Jobbikot. Látványos változást kell ígérni, hogy őket és a jelenleg Vona Gáborék felé kacsingató fiatalokat vissza vagy meg lehessen nyerni.
– Sok éve halljuk, hogy a baloldalnak megújulni és változni kell. Eddig nem igazán sikerült, most hogyan?
– Én eleve nem beszélnék baloldalról, hiszen az eddig jobb- vagy baloldalinak nevezett kormányok intézkedései már nem értelmezhetők ebben a dimenzióban. Ellenzéki politikáról beszélnék inkább, aminek a lényege, hogy a jelenlegi kormányzáshoz képest határozza meg magát, másfajta kormányzással.
– Ön bejelentkezett, a pártok most gondolkoznak. Milyen határidőt szab nekik, hogy döntsenek?
– Én semmilyen határidővel nem számolok. Letettem az asztalra egy javaslatot, a politikai pártoknak el kell dönteniük, hogy ezzel mit csinálnak. Szerintem a tavasz erre elegendő, mert az biztos, hogy nyártól egy kampányt így vagy úgy, de el kell kezdeni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 31.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
