A CSU egyik különce, Bernd Posselt korábbi európai parlamenti képviselő és Habsburg Ottó egykori közeli munkatársa Münchenben nyilatkozott az Azonnalinak Orbán Viktorról, CSU-ról és a természetes multikulturalizmusról. Alább olvasható a Techet Péter által jegyzett interjú néhány érdekesebb részlete.
Bernd Posselt a bajor és az európai politika masszív alakja – és nem csak jelentős termete miatt. A politikus, aki saját bevallása szerint már reggelire is disznóoldalast eszik, egy olyan "konzervativizmust" képvisel, amely a baloldaltól értelemszerűen mindig is távol állt, de szerencsére a jobboldalon is ritka: "keresztény" alapokon nyugvó, antinacionalista páneurópaizmus. Posselt a baloldaliaknak túl reakciós, a jobboldalnak pedig túl EU-párti, aki a muzulmánokkal szemben se elutasító.
Posselt, aki éveken át volt Habsburg Ottó trónörökös szárnysegédje és közeli munkatársa, 2014-ig a bajor keresztényszociálisok színeiben ült az Európai Parlamentben. Egyik fontos témája volt a közép-európai kisebbségek képviselete.
2014-ben a CSU listájáról nem tudott bekerülni a politikus – aki annyira kövér, hogy a választási plakátjain nem ő, hanem egy bika szerepelt inkább –, de a parlamenti munkát nem hagyta ott: azóta is, immáron saját költségén, részt vesz vendégként az EP munkájában. Az Azonnali szerint Európa egységét még egy jó ebédnél is fontosabbnak tartja. Jövőre megpróbál visszakerülni képviselőnek. A liberális lapnak a bajor választások estéjén, a müncheni parlament egyik sarkában ülve nyilatkozott: Orbánról, multikulturalizmusról és a CSU szerepéről kérdezték.
+ + +
Kijöttek az eredmények: a CSU több mint tíz százalékot vesztett. Nem voltak eléggé jobbosak? Vagy éppen hogy túlságosan is azok voltak? Mi a bukás oka?
A mostani eredmény természetesen nem jó, de bukásról szó sincs. Először is nyilvánvaló: a CSU-val szemben nincs többség, nélkülünk és ellenünk nem lehet kormányozni. Másrészről a mostani választás továbbra is bebizonyította: a CSU egy néppárt. Sőt, látva a többi német tartományban a helyzetet, kijelenthetjük: a CSU maradt Németország utolsó néppártja.
De ki ma a nép?
Éppen ez az! A nép egyre heterogénebb, és ezt egy néppártnak tudomásul kell vennie, igazodnia kell a változásokhoz.
Arra gondol, hogy a társadalom multikulturálisabbá lett?
Nézze, ilyen divatszavakkal, mint a multikulturalizmus, nem tudok mit kezdeni. De ha a jelenséget magát nézzük: a multikulturalizmusban semmi új nincsen. Mi itt, Közép-Európában mindig is multikulturálisak voltunk. Az én felmenőim között szudétanémetek ugyanúgy vannak, mint stájerországi szlovénok. A nagymamám az első világháború előtt Szegeden élt amúgy, a papám meg a cseheknél nőtt fel. Különösen az egykori Habsburg Monarchia területén a multikulturalizmus nem újdonság, hanem történelmi tény és megélt valóság. Amivé az Európai Uniónak válnia kell, az nálunk már régóta természetes: a keveredés.
Beleillenek ebbe a keveredésbe a nem európai, új migránsok is?
Persze hogy! A történelem nem állt meg szerencsére.
Nagyon szép ez az elkötelezett európaiság, de mintha manapság az egész páneurópai eszme halódna, egyre kevesebben hisznek benne.
Éppen ellenkezőleg! Ma az európai egységet jelentős kihívások érik: akár a menekültek, akár a belső nacionalisták részéről. De éppen ezek a kihívások teszik erőssé és aktuálissá a páneurópai eszmét. A kihívásokat látva egyre többen veszik észre, hogy az európai egység nem magától értetődik, azért meg kell minden generációnak harcolnia. Nagyon jó tehát, hogy kihívások között élünk.
Száz évvel ezelőtt ért véget az Osztrák-Magyar Monarchia. Habsburg Ottó trónörökös legszorosabb munkatársaként lát párhuzamot az akkori monarchia és a mai EU között?
Közkeletű nézet, hogy a Monarchia azért bomlott szét, mert a „népek börtöne“ lett volna. Badarság! A Monarchia népei az utolsó percekig a Habsburgok uralma alatt akartak maradni, Közép-Európa tragédiáit éppen a Habsburgok uralmának vége okozta, ami után a német és az orosz imperializmus, a nácizmus és a kommunizmus szabad prédájává lettek a közép-európai népek. Ma az Európai Unió szintén megpróbál különféle népeket éppen az ő érdekükben összefogni. És ne feledjük: a Habsburgok nemzetek feletti birodalma mégiscsak elég jól és szépen elműködött hétszáz éven át! Azaz a Habsburg Birodalom igenis legyen csak perspektíva és remény a mostani EU számára is!
Térjünk vissza a CSU-hoz. Mi ma egy néppárt feladata?
Ahogy mondtam: a nép maga is változik. Ezt tudomásul kell venni. (…) A néppártiságnak egy másik fontos tulajdonsága, hogy sok embert és véleményt megtűr. Nem szabad hagyni, hogy a politika egyetlen ember uralma alá kerüljön.
Elmondja ezt a CSU testvérpártjának, a Fidesznek is néha?
Éppen Magyarország példája mutatja, hogy nem szabad egyetlen embert a politika középpontjába helyezni.
Megérti tehát a Fideszt és a magyar kormányt érő kritikákat?
Megértem, de egy valamit szögezzünk le nagyon határozottan: Magyarország vitathatatlanul egy demokrácia, a Fidesz pedig vitathatatlanul demokratikusan szerzett immáron harmadszorra is kétharmados többséget a budapesti parlamentben. A legnagyobb disznóság ezt kétségbe vonni! De eközben azt is világosan ki kell jelentenem, hogy sok mindennel, amit az én régi jó barátom, Orbán Viktor mond Európáról, nem értek egyet.
Például?
Orbán nekem egyszerűen túl nacionalista. Be kell neki is látnia: a nemzetállamok, még a legerősebbek is, mint a német – és akkor a kicsikről, mint Magyarország, nem is beszélek – képtelenek egymaguk helyt állni a globális versenyben és a globális problémákkal szemben. Ma is a világ összlakosságának csupán hét százalékát teszi ki az EU. Tíz év múlva csak Nigériában annyian fognak élni, mint ma az EU-ban. Ilyen körülmények között politikai vakság és felelőtlenség a nemzetállamiságot támogatni. Egységesen kell fellépnünk számos kérdésben. Aki vissza akar térni a nemzetállamok korába, az egyszerűen téved.
Tehát elutasítja az orbáni politikát?
Nem. Orbán ma még sokszor nacionalista, de azért a Viktor négyszemközt néha maga is belátja az európai egység alternatívátlanságát. Remélem, majd nyíltan is megteszi.
A CSU-nak tehát elég, ha Orbán önöknek négyszemközt azt mondja, amit önök amúgy is hallani akarnak?
A Fidesz eleve nem csak Orbánból áll. A CSU pedig – és ezt itt, az önök lapjában is megígérhetem – minden fórumon meg fogja védeni Magyarországot, Orbán Viktort és a Fideszt. Orbán és a Fidesz, különösen a párt európai parlamenti képviselői, kiváló demokraták és elkötelezett európaiak – semmi kétségem nincs efelől. Számos barátom van a Fideszben, mind kiváló ember. És lehet, hogy itt-ott változott, számomra Orbán Viktor még mindig ugyanaz a hős maradt, aki 1989-ben elmondta a bátor beszédét Nagy Imre újratemetésénél.
A Fideszt nem csak a CSU akarja védeni, de az AfD is. Sőt, az AfD szerint Orbán sokkal inkább illik hozzájuk, mint az ön pártjához.
Az AfD kizárólag nácikból áll. Ha ők Orbánt maguknak tulajdonítják, azzal gyakorlatilag lenácizzák Orbánt. Ezt elutasítom, Orbán nem náci, azaz semmi köze az AfD-hez. Az AfD olyan, mint a régi Jobbik Magyarországon, azok is nácik voltak.
Az új Jobbik már szimpatikusabb önnek?
Dehogy. Senki nem tudja, ma milyenek. Az se biztos, hogy hosszú ideig fennmaradnak még. Semmi közünk egymáshoz.
Jövőre újra indulni fog az európai parlamenti választásokon. Mi a legnagyobb tét ma Európában?
Igen, indulni fogok, és a CSU is nagyon támogat, azaz ezúttal sikerülhet visszajutnom. A legnagyobb kihívásnak a belső európai megosztottságot látom.
Észak Dél ellen?
Egyrészről. De sokkal zavaróbb a Nyugat és a Kelet szembeállítása. Egyfajta Kelet-Európa-ellenesség kezd kialakulni számos nyugat-európai politikusban. Ezt azonnal be kell fejezni! Nincs Európa a keletiek, pontosabban: a közép-európaiak nélkül. És én ide sorolom az ukránokat, a bosnyákokat vagy az albánokat is. Őket is várjuk az európai egységbe. (…)
(Képek: Bakó Bea / Azonnali)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
