Érdekes pengeváltás zajlott nemrég Orbán Viktor magyar kormányfő és Mikuláš Dzurinda volt szlovák kormányfő között. Az egész egy Orbán Viktor-interjúval kezdődött, melyben a magyar kormányfő hosszan ecsetelte jövőképét a Postoj internetes hírportálnak.
Ezután a Postoj kérésére több volt szlovák kormányfő hozzászólt az orbáni jövőképhez, elsősorban ahhoz a gondolathoz, hogy a visegrádi négyek váljanak a német–francia hatalmi tengely ellenpontjává. Dzurinda ezt a javaslatot károsnak tartja, mert szerinte ez az uniós egység további bomlását jelentené. A volt szlovák kormányfő szavaira Orbán levélben válaszolt, mely szlovák fordításban is megjelent.
Orbán Viktor központi érve, hogy már elég volt abból, hogy az EU balekjei legyünk, és eljött az ideje, hogy a visegrádi négyek összefogjanak, és közösen álljanak ki érdekeikért. Közép-Európa negatív megkülönböztetését az unióban a magyar kormányfő több olyan adattal támasztja alá, melyeknek érdemes komolyabb figyelmet szentelni. Az első adatsor azt mutatja, hogy míg egy francia állampolgár számára évente 1074 euró többletjövedelmet ad az uniós közös piac, egy szlováknak csak 537 eurót, egy magyarnak pedig 408-at. Ez elsőre tényleg rosszul hangzik, de az összkép ettől lényegesen árnyaltabb. Orbán Viktor nem közölte az adatok forrását, de a számok nagy valószínűséggel a német Bertelsmann alapítvány 2019-ben megjelentetett tanulmányából származnak, melyben a szerzők megpróbálták modellezni a közös piac hatását az uniós tagországokra 2010 és 2016 között.
A tanulmány eredményeit áttekintve valóban igaz, hogy az egy főre eső jövedelmi hatások valóban nagyobbak voltak a nagyobb termelékenységgel rendelkező nagy, nyitott gazdaságokban. De ha a jövedelem növekedését százalékos arányban hasonlítjuk össze, a közép-európai tagállamok lemaradása szinte teljesen eltűnik. Míg Franciaországban az egy főre eső jövedelem 3,11 százalékkal növekedett, Németországban pedig 2,74 százalékkal, addig Magyarországon 3,43 százalékkal, Szlovákiában 3,59 százalékkal és Lengyelországban 3,4 százalékkal.
A magyar kormányfő második érve az, hogy a multinacionális vállalatok sokkal több forrást visznek ki nyereség formájában a régióból, mint amennyi uniós forrás Közép-Európába érkezik. Ezekkel az adatokkal nem lehet vitába szállni, Thomas Piketty ismert francia közgazdász néhány éve már parázs vitát keltett velük. Ne feledjük azonban, hogy maguk a visegrádi négyek a gazdasági stratégiájukat már több évtizede a külföldi működőtőke bevonzására építik, és ez a stratégia sokáig működött is. Ez egyaránt megfigyelhető volt a gazdasági növekedésben, a munkahelyteremtésben, az exportnövekedésben, de még a bérek növekedésében is. Ennek a stratégiának azonban ára is van, mégpedig éppen a nyereségkiáramlás. Itt adja magát a kérdés, hogy mit tett Orbán Viktor az elmúlt 11 évben azért, hogy Magyarország ne a külföldi zöldmezős beruházásokra épülő gazdaság legyen. A magyar kormány még 2018-ban is jelentős befektetési támogatást volt hajlandó ajánlani a BMW vállalatnak, hogy az Debrecenben építse fel új autógyárát.
Az elmúlt két évtizedre visszatekintve az EU-tagság volt a legjobb dolog, ami a közép-európai országokkal történhetett. Ezért visszás az a narratíva, hogy a nyugat-európai tagállamok csak kihasználnak minket. A másokra mutogatás helyett inkább azon kellene gondolkodnunk, mit tehetünk azért, hogy a jövőben egyenrangúbb szerepet játszunk az unióban. Ebben szerepe lehet a visegrádi együttműködés megerősítésének is, de korántsem ez az egyetlen út.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
