Mostanáig úgy gondoltam, van valami a női kvótában, mert valóban kevesen vannak a parlamentünkben és több okos nőre lenne szükségünk, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a képviseletünk. A napokban történtek és látottak után megváltozott a véleményem, ma úgy látom, elég, illetve még sok is némely pártban a meglévő női állomány. Az MTVA-ban rajcsúrozó hölgyek előadása ócska ripacsság volt. Úgy gondolom, visszatetsző, ha a nők a genetikai adottságaik ellenére férfiasabbak akarnak lenni a férfiaknál. Szánalmas, ha egy nő valamit „izomból” akar elintézni és nem fejből, vagy ha jobban tetszik, ésszel.
Sajnos erre láthattunk most néhány napig nagyon rossz példát. A férfiakkal, adott esetben a biztonsági őrökkel dulakodó, eközben magukat exhibicionista módon folyamatosan videózó és azt közvetítő politikusnőkről a szép, illetve szebbik nem valószínűleg senkinek nem jutott eszébe. Ezzel szemben feldúlt, eszelősen rohangáló, magukból kivetkőzött, elkent sminkkel ordibáló kócos fúriákat láthattunk órákon keresztül, élő közvetítésben. Egyszerre volt szánalmas, röhejes és elszomorító a női nemre nézve.
Egyiküknek sem volt annyi a fejében, hogy tudja, az ő tekintélyüket ott és akkor nem a képviselői igazolványuk vagy a hangerejük, visítozásuk fogja biztosítani. Ezúton teljes jóakarattal üzenem a jövőre vonatkozóan: ha egy nőt kilöknek az utcára, mint Szél Bernadettet (mindegy, hogy jogosan vagy jogtalanul), az emlékezetben az marad meg, hogy őt ki lehetett vagy ki kellett dobni, és ezen utóbb épp azok röhögnek majd a legjobban, akiknél erősebb akart lenni.
Az a kamikaze jelenet sem volt katartikus, amikor Kunhalmi Ágnes magát faljárónak gondolva teljes erőből nekirohant egy bezárt ajtónak, majd visítva összeesett, végül megigazította a frizuráját, és közölte, nincs semmi baj (dehogynem – azzal, aki ilyet csinál, biztos van). A smirgli stílusú Bangóné B. Ildikó óvatosabb volt két társánál. Őt idézve: „k…rva erős jelenet”-et rendezett néhány társával, amikor gondos tervezés után a földre feküdtek. A csúcspontra úgy jutottak el, hogy közben videózták magukat.
Miután a taps elmaradt, végül feltápászkodtak, és a megpróbáltatásuk enyhítésére mosolyogva ölelgetni kezdték egymást. „Megcsináltuk!”, mondaná elégedetten Feri! Volt még egy sírós nagyjelenet is Vadai Ágnes asszonytól, aki előtte még kőkemény politikust alakított, és felhívta a marcona biztonsági őrök figyelmét arra, hogy ő bizony jogász, és ugyancsak tudja, mi ott a helyzet, és jobb, ha vigyáznak.
Ő viszont valószínűleg nem vigyázott, különben lökdösődve nem imitált volna sírást a saját mobilján szánalomgerjesztő módon. Valaki nekem ott még hiányzott a főasszonyok sorából, bár Szabó Tímeától, a nagy bábozóstól korábban már láthattunk egy cuki kis előadást, amikor az Alkotmány utcai pódiumon diadalittasan a fütyülőjét (sípját) mutogatta az egybegyűltek nagy örömére.
Összegezve a látottakat, bár mindenki azt adta, mi lényege, mégis kéretik a parlamenti politikusasszonyoktól – akinek nem inge, ne vegye magára –, a jövőben ne járassanak le bennünket, nőket, és ne felejtsék a régi igazságot: vezetés egyenlő példamutatás! Aki ennek nem tud vagy nem akar megfelelni, az válasszon más foglalkozást.
Bór Gabriella – www.magyaridok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
