Online kupleráj Kulcsár Péter2024. 10. 13., v – 18:54
Az egyik legnagyobb hazugság, amelyet elhitetnek velünk a nagy közösségi portálok, hogy azok ingyenesek. De ennek ára van, szinte meztelenre vetkőztetnek bennünket, és minden porcikánkat, gondolatunkat a piacra dobnák, hogy abból pénzt csináljanak. A felhasználók pedig partnerek ebben, hiszen „ingyen van”.
Önöket is idegesítik a videómegosztókon vagy az egyéb közösségi platformokon megjelenő reklámok? Gyakorlatilag már nem lehet egy percet sem nézni anélkül, hogy legalább két ilyen hirdetést ne toljanak az arcunkba, amit mindenképpen meg kell néznünk! Néha már olyan szintű ez az agresszió, nyomulás, hogy időnként dühünkben legszívesebben a földhöz vágnánk a telefonunkat, keresetlen szavak kíséretében. Bevallom, a minap párszor már eljátszottam a gondolattal, de jelentem: csak elméletben, az okostelefonom nem élte át a földbe vágódást. De megfogadtam, hogy cserébe soha, egyetlen ilyen hirdetésre sem fogok kattintani, még akkor sem, ha történetesen érdekes lenne számomra a megjelenített ajánlat. Csak azért sem!
A hétvégén nézegettem néhány videót ezeken a megosztó portálokon, de az élmény elmaradt – mondanom sem kell, hogy a megannyi hirdetés miatt. Vasárnap volt körülbelül a 159. alkalom az elmúlt héten, hogy ugyanazt a hirdetést nyomta az arcomba a videómegosztó, mintha nem értené, hogy ha a 127-edszerre megjelenő ugyanazon reklámra sem kattintok rá, akkor valószínűleg nem érdekel, nem releváns ez számomra (amúgy tényleg nem). Mutathatja még százszor, akkor sem. Vagy például a különböző ételhordó cégeknek a hirdetése is napi szinten legalább 25-ször megjelenik – szintén nem generálok semmiféle forgalmat. Ennek ellenére azt gondolja az algoritmus, hogy előbb-utóbb csak rá fogok kattintani. Pedig le is tiltottam a hirdetéseket, hátha ezzel megszabadulok tőlük, de nem, csak jönnek a reklámok, újra és újra…
Önökkel is előfordult már, hogy otthon vagy baráti csevegésben felmerült egy téma, akár valamilyen utazási álom, vásárlási terv, és nem telik bele pár perc, óra, és a felületeken már olyan témájú hirdetések jelentek meg? A platformok azt gondolják, hogy ha erről beszéltünk, akkor minden bizonnyal érdekelhet bennünket az ajánlat (amiért ők pénzt kapnak), hátha vásárlásra bírnak. De honnan tudják, hogy miről beszéltünk? Csak nem akkor is lehallgatják a felhasználókat, amikor ők erről nem is tudnak? Mindannyian sejtjük a választ… Ez lenne az „ingyenesség” ára?
Persze, a legtöbb felület már lehetőséget biztosít, hogy pénzért reklámmentesíthetjük a felületeket, de ezért fizetni kell, akár évi 100 eurót is. Vagyis így vagy úgy, de pénzt akarnak belőlünk, az adatainkból, szokásainkból csinálni. Ezzel nem is lenne baj, ha transzparensen elmondanák, hogy mi mindent, mindenünket bocsátanak áruba, és nem hazudnának ingyenességről – tetézve azzal, hogy heti szinten órákat vesznek el az életünkből csak azzal, hogy reklámnézésre kényszerítenek.
A közösségi platformok úgy viselkednek, mint egy modern kori madám a kuplerájban. Mi vagyunk az áru, a felhozatal, bár a köznyelv más, talán kifejezőbb szót használ erre. Annyi a különbség, hogy a testüket lízingbe adó lányok legalább valami kis pénzt kapnak a légyottért cserébe, ez esetben pedig minden bevétel a közösségi platformokat működtető cégeknél landol. Még egy centet, egy száraz kiflit sem adnak azoknak, akikből meggazdagodtak. De legalább „ingyen” van…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
