Svédországban szinte a semmiből felbukkant egy radikális feminista párt, amely a férfiakra rótt különadóval, óvodás korú gyermekek átnevelésével és poligám élettársi kapcsolatokkal kampányol. A Feminista Kezdeményezés tavaly majdnem átlépte a parlamenti küszöböt, EP-képviselőt tudtak delegálni Brüsszelbe, Stockholmban pedig koalíciós partnerként részt vesznek a helyhatóság vezetésében. Feminista szebb jövő a lapra szerelt bútorok és a death metal országából.
A különböző radikális politikai és civil mozgalmakkal való riogatás fő szabály szerint a baloldali-liberális sajtó privilégiuma. Ezek általában kifulladnak a rasszizmus-fasizmus-homofóbia Bermuda-háromszögben, ma ezeken trendi felháborodni, rettegni és másokat rettegésre buzdítani. Pedig vannak hajmeresztő gondolatkísérletek a barikád túloldaláról is, amelyek az utóbbi években konkrét politikai programot öltöttek, és a média ajnározása közepette szépen, lassan valós befolyást szereznek. A radikális feminizmus főként a skandináv országokban válik ijesztő gyorsasággal hatalmi tényezővé.
Az Arckönyvet lapozgatva bukkantam rá gimnáziumi éveim egyik kedvelt zenekarának, a szimfonikus metált játszó Therionnak nem éppen témába vágó bejegyzésére. A banda svéd gitárosa, Christofer Johnsson egy hazájában egyre népszerűbb párt erősödésére figyelmeztet, ők a Feminista Kezdeményezés (Feministiskt initiativ), azaz FI vagy F!. Néhány szemelvény a programjukból:
Extra adó kivetése a férfiakra! Mivel az erősebbik (elnyomó) nem képviselőinek nagyobb az ökológiai lábnyoma, például több húst esznek, ezért indokolt, hogy többet is fizessenek be a közösbe. Ha Svédországban élő vegetáriánus férfi olvasónk most megkönnyebbülten felsóhajt, rosszul teszi, a radikális feministák a kollektív bűnösség elvét vallják, kivéve természetesen, ha az a nők, a bevándorlók, vagy valamely deviáns kisebbség ellen irányul.A túl nagy lábon élő férfiakat „átképző programoknak” kell alávetni, hogy változtassanak fogyasztási szokásaikon. Hogy a renitens hímekre, akik nem jelentkeznek önként, milyen sors vár, pénzbüntetést kell-e fizetniük, esetleg átnevelő táborba zárják őket, arról nem szól a fáma.A hadsereg feloszlatása, katonák helyett LMBTQ embereket kell küldeni a háborús konfliktusok kezelésére. Facebook bejegyzésében Johnsson rámutat: ha Moszkvában egyszer a Finnországot Oroszország részének tekintő Vlagyimir Zsirinovszkij átveszi a hatalmat, és a Vörös Hadsereg felsorakozik a svéd határon, biztos örülni fognak, ha Stockholmból egy hadseregparancsnok helyett egy transzvesztita érkezik mediálni. (Johnsson e megjegyzése egyszerre homofób, ruszofób és Zsirinovszkij származását tekintve burkoltan antiszemita is, úgyhogy háromszorosan határolódunk el!)
Aki férfiakkal közösül, az áruló
A párt hivatalos választási programját végigböngészve ezek a célkitűzések jóval szolidabb formában jelennek meg, az FI hívei pedig azzal védekeznek, hogy ezek kiragadott részek a szóvivő, Gudrun Schymannak korábbi beszédeiből, aki azóta már hivatalosan elhatárolódott saját magától. (A bevallottan alkoholista Schymak egyébként a Baloldali Párt [Vänsterpartiet] vezetését hagyta ott 2004-ben, hogy egy adóelkerülési botrány után saját feminista pártot alapítson.)
Gudrun Schyman
Szeretnénk nagyvonalúak lenni, és elhinni azt, hogy a szóvivő korábbi meggondolatlan kijelentései nem tükrözik a párt jelenlegi álláspontját, de ha pl. a szélsőjobboldali veszély kapcsán nem szorítkozhatunk pusztán a kinyomtatott programpontokra, hanem minden megnyilvánulást és Facebook bejegyzést figyelembe kell venni, akkor most sem mérhetünk kettős mércével. Ugyebár.
A feminista párt prominensei ráadásul mintha direkt vállalnának fel provokatív kezdeményezéseket, mint a házasság eltörlése és az óvodás korú gyerekek átnevelése a társadalmi nem (gender) „haladó szemlélete” alapján.
Az FI egyik alapítója, a magát „queer feministának valló” – bármit is jelentsen ez – Tiina Rosenberg (jelenleg a Helsinki Művészeti Egyetem rektora) úgy véli, azok a nők, akik szexuális kapcsolatot részesítenek férfiakkal, „nemük árulói”. A svéd feministák egyébként nem csak házasságot, de az élettársi kapcsolatot is elavultnak tartják, az erről szóló törvényt ezért úgy módosítanák, hogy az nem csak a biológiai nemtől, de a benne résztvevők számától is független lenne, ezzel utat nyitva a poligámiának.
Tiina Rosenberg
Viccnek is rossz, de ők komolyan gondolják
Aki most jót röhög magában, és az egészet elintézi azzal, hogy ez csupán néhány identitászavaros, szexuálisan kielégítetlen, feltűnési viszketegségben szenvedő nyomorult hobbija, akiket minden ép eszű ember kinevet, az nagyon téved.
Amellett, hogy a ballib sajtó hozsannát zeng róluk, a feministák lassan, de biztosan politikai tényezővé növik ki magukat. Első választásukon, 2006-ban még csupán 0,7 százalékot szereztek, a három évvel későbbi EP-szavazáson ezt 2,2 százalékra növelték, amelyben egyes sajtóinformációk szerint a korábbi ABBA-tag, Benny Andersson egymillió koronás adománya is sokat lendített. A 2014-es EP-választáson már a svédországi voksok 5,3 százalékát szerezték meg, ami elég volt ahhoz, hogy Soraya Post személyében képviselőt delegálhassanak Brüsszelbe.
Soraya Post
(Post zsidó apa és cigány anya gyerekeként született Svédországban; ő volt az ország történetének első roma származású EP-képviselőjelöltje, aki korábban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy legidősebb lányát – a svéd joggal szemben, cigány szokás szerint – 16 évesen férjhez adta. Jelenleg a baloldali EP-frakció tagja.)
A 2014. szeptemberi svéd országgyűlési választásokon 3,1 százalékkal a legerősebb parlamenten kívüli párt lettek, nem sokkal lecsúszva a 4 százalékos bejutási küszöbtől. A szintén tavaly megrendezett helyhatósági választásokon pedig 13 városba összesen 26 képviselőt tudtak bejuttatni. Stockholmban 4,6 százalékkal három mandátumot szereztek, így most három másik párttal koalícióban vezetik (!) a svéd fővárost.
A menzesz és a láncfűrész
Ha követni akarnánk a balliberális újságírók tendenciózus cikkírási gyakorlatát, akkor a Feminista Kezdeményezés agymenései után végigmennénk a Svédországban is aktív radikális feminista mozgalmakon, kezdve a sort a keresztény szimbólumokat láncfűrésszel irtó FEMEN-nel, egészen a menstruációs vérzésükkel festő, valamint rituális szertartásokat végző elmeháborodottakig. De nem teszünk ilyet, mert mi nem mosunk össze egymással látszólag összetartozó dolgokat, így azt sem állítjuk, hogy minden feminista zakkant.
De ha elfogadjuk azt a felvetést, miszerint a) a modern nyugati értékek csak a liberális demokráciák keretében tudnak igazán kiteljesedni, b) Svédország a liberális demokráciák egyik minta országa, akkor a két alapvetésből csak azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a liberalizmus csúcsra járatása nem csak a mostani svéd jólétet jelenti, hanem mindazt, ami ezzel együtt jár, sőt ebből elkerülhetetlenül következik.
Ha pedig így áll a helyzet, akkor vagy a modern nyugati értékekkel vannak nagyon komoly gondok, vagy pedig azoknak a liberálisoknak van igaza, akik szerint mi, a többségi társadalom vagyunk képtelenek ezek befogadására. A kérdés csak annyi: ez kinek a szégyene.
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
