2022 januárjában a legfontosabb kérdés még mindig: mennyire veszélyes a Covid-19?
A helyzet az, hogy amikor 2020 elején elkezdtek jönni a hírek az „új” vírusról, legyintettem, láttunk már ilyesmit. Nagy félelmek 2-3 hétig, néhány halott a világban (főleg Kínában), aztán semmi. Viszont március elejére már kézzelfogható valóssággá vált a vírus közelsége. Bevallom, márciusban, április elején – a kételyek mellett – félelmeim is voltak: mennyire veszélyes az új koronavírus?
A Mi Hazánk vasárnapi tüntetésén (melyért egyébként köszönet és hála, akárcsak a szombati pedagógusmegmozdulásért!) többször szóba került: aki már átesett a fertőzésen, kapjon „örök időkre védettséget”. Ennek a kis irománynak ez a szikrája.
Miért?
Mi ellen?
Egészségesként miért kellene bármilyen Covid-19-fertőzéstől félni? Miért kellene nekem bizonyítanom az immunitásom? Azért, mert megfertőződhetek, átadhatom stb.?
De mégis, miért? Ennyire veszélyes lenne a vírus? Nagyon keveset beszélünk erről, pedig ez lenne a lényeg! Ugyanis mindenről szó esik, csak pont a kulcskérdés hiányzik. Hiszen, ha nem is komoly annyira a veszély, akkor nincs miről beszélnünk, se oltási, se védettségi kártyáról. Se lezárások, se PCR-teszt-kötelezettség, se kórházak bezárása, korlátozások, oltás… Semmi!
Két év és 4-5 hullám után már bőven, szaktudás nélkül (főleg mivel az ún. szakemberek rég lejáratták magukat a kapkodásokkal, ígérgetésekkel, vakcinákkal, megkérdőjelezhető intézkedésekkel… Persze lehet azt mondani, ők is a sötétben tapogatóznak, semmi gond, csak akkor ne úgy kényszerítsék ránk – a legfinomabban fogalmazva – degenerált intézkedéseiket, mintha annyira tévedhetetlenek lennének…), játsszunk el a gondolattal: ha semmiféle lezárások, korlátozások, intézkedések nem lettek volna (kivétel: kórházlátogatási tilalom), észrevettük volna-e a járványt ?
De mivel voltak, így biztos mások a számok. Részemről az alábbi módon alakultak.
Munkámból kifolyólag több száz emberrel (elsősorban fiatalokkal) vagyok kapcsolatban. Ők értelemszerűen szintén sok ismerőssel rendelkeznek. Nos, ez azt jelenti, hogy (mivel a koronavírus a sztártéma két éve) ha bárkinek bárkije meghal, szinte biztos, hogy közli velem is, vagy eljut a híre hozzám („XY a vírusban/vírus következményeibe halt meg”).
Akikről én hallottam e tekintetben, hogy elhunytak:
Alapvetés: tehát körülbelül 2100-2300 emberről hallottam volna, hogy elkapta a vírust és belehalt. Illetve nagy valószínűséggel állítom, ha az ő hozzátartozójuk halt volna, vagy ténylegesen halt meg (ahogy ez megtörtént néhány alkalommal), értesültem (volna) róla. Így a fenti szám még lazán elbírja a másfélszeres szorzót. De ha csak 3000 embert veszünk, a halálozási százalék is bőven 1% alatt van.
Így kérdezném újra: a valóságban vajon mennyire veszélyes a vírus? És még mindig ne ejtsünk szót az oltásról, csak a védettségről! Ha nem is rendelkezem antitesttel, szintén nincs gond, hiszen ma már hatalmas lehet az átfertőzöttség, tehát szépen átment az egész országon… minimális halálozással. Erre pár sorral lejjebb visszatérek.
Láttunk megrázó képsorokat – elsősorban Olaszországból – melyekről kiderült, hamisítványok. (Ezeket és az ehhez hasonló kellékeket már elfelejtettük…)
Persze fölmerül a vád a magamfajtákhoz hasonlóan, szintén régóta: nem kell mindenben összeesküvést látni, hiszen benne volt a tv-ben, az interneten, és „a Viktor is megmondta”.
Részemről a következő a helyzet: dédszüleimtől elmondások alapján, de nagyszüleimtől, szüleimtől személyesen, és történelemkedvelő emberként elmondhatom, hogy könyvekből, cikkekből, beszélgetésekből megtanultam sok százezer, millió honfitársammal együtt, politikusoknak, médiának nem hihetünk !
Nekem ne jöjjenek, Orbánnal, Merkellel, Macronnal stb. Hosszú évtizedek (évszázadok?) óta hazudnak nekünk, így engedtessék meg nekem, némi kételkedés.
Orvosok, közvélemény kutatók, média. Szintén.
Mert mennyi is volt a tényleges Covid-halottak száma? Hiszen erről sem tudunk semmi pontosat. Tisztább lenne a helyzet, ha kiadnának egy statisztikát: végelgyengülés, rák/rák utolsó stádium, átlagéletkor, lélegeztetőgépen lévő betegek elhalálozása… stb. De nem. Sokszor bizonyosodott be, hamisították az orvosok és/vagy a statisztikával foglalkozók az adatokat…
Így visszatérve, az a nagy feladat számunkra: döntsük el, most már saját tapasztalatból (hiszen két éve zajlik körülöttünk a cirkusz), mennyire veszélyes a Covid-19!
Keresztény ember tudja, a félelem a legnagyobb fegyvere a gonosznak (és a hatalomnak). Félelemben tartanak már két éve. Megéri nekünk? Biztos annyira ciki a helyzet?
Kell nekünk oltás? Kell nekünk védettségi igazolvány?
Szerény véleményem szerint egyikre sincs szükség.
Természetes védekezést a Jóisten adott. Benne kéne bízni, és az immunrendszert erősíteni.
Ekkor érünk el a következő szakaszhoz: ha valóban nálunk (fehér, fejlett társadalmak) hullanak leginkább, valami nagyon nagy baj van. Mind az étkezéssel, mind az életvitelünkkel. Az a rengeteg műtrágya, antibiotikum, amit megetetnek velünk, az a rabszolgahajcsár csinovnyik munkamód, amit ránk kényszerítenek évtizedek óta (az egyébként teljesen fölösleges munkakörökkel), meghozta gyümölcsét. Mikor felbukkant a legújabb koronavírus, és elkezdtek rémisztgetni, pár hét múlva azt mondtam: ha Kínában és Indiában lesz 15-15 millió halott, Afrikában pedig 20-30 millió, akkor kezdek rettegni. Ehelyett mit hallunk? Nem mehetek el egy rock-klubba valami koncertre (ahol kb. 30-an lennénk), mert nincs védettségim… Az említett országokban pedig zajlik minden úgy, ahogy 2020 előtt…
Újabb bizonyíték a vírus kevésbé veszélyes voltára…
A Nobel-díjas, tiszteletreméltó kutatók vakcinafejlesztés helyett inkább foglalkozzanak a fenti problémákkal (többek között), igaz, kevésbé jövedelmezőek, és nehezebbek is… viszont hosszútávon lényegesebbek.
(Az írás az én véleményem, meggyőzni senkit sem szeretnék, ugyanakkor vitatkozni, elmélázni, talán lehet rajta… A Covid-19 természetesen létezik, mindössze a súlyára/arányaira vonatkoznak soraim. Illetve arra, ha mégsem akkora a baj, vajon mi a céljuk a minket boldogító törvényeknek, rendelkezéseknek…)
H.V.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
