Napok óta káosz és méltatlan ügyességi verseny jellemzi a 60 év felettiek oltásra való regisztrációját. Ráadásul egy-két kivételtől eltekintve a vakcinálás sem ment simán. Nekem szerencsém volt.
Sikerrel vettem a „fürge ujjak versenyétˮ, s mivel hozzám legközelebb Komáromba regisztrálhattam, amikor próbálkoztam, oda kaptam időpontot.
A kórház legtávolabbi, P pavilonjában végzik az antigéntesztelést, a mellette lévő bejárat irányít az oltópont felé. Nem baj, hogy korábban érkeztem, mert alig lézeng pár ember. Nincs várakozási idő, a megadott időpontnál jóval előbb sorra kerültem. Az oltóponton szolgálatot teljesítő katonától mindenki megkapja a kitöltendő kérdőíveket, az anamnézisünkkel kapcsolatos kérdésekre kell, a saját érdekünkben, őszintén válaszolni. Ezt követően irány a folyosó, ahol ellenőrzik a személyi igazolványunkat a rendszerbe megadott adatok alapján.
Az ellenőrzést végző nővér enyhe rosszallással a hangjában jegyzi meg: „Nem értem, miért nem regisztrál mindenki a saját lakhelyén. Nem csoda, hogy a komáromiaknak nem jut hely, ha fél Pozsony ide jön oltásra” – közölte, miután a lakcímemre pillantott. Valószínűleg nem volt része az elmúlt napok regisztrálási kálváriájában, ezrek igyekeztek oltásra regisztrálni a lakhelyükhöz legközelebb eső járásokban, ahol nyílt oltópont, mert történetesen a saját járásukban a lehetőségek száma nulla volt. A következő helyiségben kerül sor az oltásra. Mindenkitől megkérdezik, melyik karjába kéri az injekciót, és mire felocsúdunk, már be is vagyunk oltva. Megkapjuk az oltásról szóló igazolást, és irány a kötelező pihenő az erre kialakított váróteremben.
Ha kommunikatív társaság verődik össze, az oltás utáni 15-20 perces pihenő alatt sok mindent megtudhat az ember. Egyebek mellett azt is, hogy teljesen mindegy, milyen oltóanyagot kapunk, csak legyünk beoltva. Történeteket hallhatunk a rémisztő mellékhatásokról, amelyeket szerencsére mindenki túlélt. „A lányom regisztrált be, már napok óta figyelte a portált, hogy a férjemnek és nekem időpontot szerezzen. Én 68 éves vagyok, a férjem 69. Legszívesebben Dunaszerdahelyen mentünk volna oltásra, mert a járásban lakunk, de a Nagyszombati járásban egyáltalán nem nyílt erre lehetőség, úgyhogy a lányunk a Nyitrai járásban Komárommal próbálkozott. Én bekerültem, de a férjemet már nem igazolta vissza a rendszer. A lányom szerint percek alatt megtelt Komáromban a néhány száz szabad hely. Mivel csak egyenként lehet regisztrálni, mire újból elkezdte bevinni a férjem adatait, már elfogytak a helyek” – mesélte egy, az oltásra regisztrált 60 év feletti nő. „Engem is a gyerekeim regisztráltak. Mesélték, felváltva figyelték a portált estétől hajnali ötig, hogy gyorsan lecsaphassanak a megnyíló szabad időpontokra. Én is Léváról vagyok, de Komárom volt a legközelebb, ahol regisztrálni tudtak engem” – tudtam meg egy 65 éves férfitől. „Igaza volt Zuzana Čaputová államfőnek, amikor azt mondta, hogy a hétvégi regisztráció a gyerekek és unokák kétségbeesett versenyfutása volt szüleik és nagyszüleik életének megmentéséért. Méltatlan minden résztvevőhöz” – zárta egy fiatal, aki 63 éves édesanyját kísérte el az oltásra.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
