Beoltottak. Hosszú sorban álltam tegnap. Sokan voltunk, de megyen ez viszonylag gyorsan. Tapasztaltam, hogy az asszonyok csendben várakoztak, viszont a férfiak csicseregtek, picit talán ki is huzakodtak. De ez lehetett a frusztráltságukból kifolyólag is.
A várakozás alatt vissza-visszatérő elemként bukkant fel köztük az örökzöld férfi-kérdés:
– Inni lehet-e rá?
– Kérdezd meg otthon az asszonyt! Az majd megmondja – jött a válasz.
Így aztán megy az idő is.
Persze, téma volt az AstraZeneca-vakcina is. Az utóbbi napokban a sajtóhírek sajnos nem festettek jó képet róla. Először csak 55 éves korig adták, majd 65, most már 70 évesek is kapják. Olvashattuk, hogy egyes szállítmányokat bevontak vizsgálatra. Ezek a tények láthatóan kételyeket váltottak ki az emberekben, aminek hangot is adtak. Ám a polémia végeredménye pozitív volt a vakcinára nézve, nagyjából így hangzott:
„Mégis jobb, mint kint feküdni a „márnicában”.
Megmondom őszintén, nekem is kétségeim voltak. Tegnapelőtt felhívtam a körzeti orvosunkat, egy aranyos doktornőt, akiben nagyon bízom. Ismeri az egészségi állapotomat, kérdeztem, mit tanácsol, menjek-e oltakozni?
„Mede úr, mindenképpen menjen, hiszen AstraZenecával már 70 év fölöttieket is oltanak”.
A doktornő megnyugtatott, így mentem.
Persze a sorban, ahogy az lenni szokott, többen háborotak, okkal, ok nélkül:
– Kilenc óra öt percre vagyok hívatva, oszt már kilenc hét. Az ismerősöm telefonált Besztercéről, hogy ott nincs egy perc késés se. Nem úgy, mint itt nálunk… – panaszkodik az egyik háborgónk, de már az ajtóban volt.
Nem tudom, megfigyelték-e, hogy ilyenkor máshol minden rendben van, csak nálunk van bordel.
Bekerültünk. Most a folyosón kellett várakozni, az oltási helyiség előtt, katonák irányítottak. Hogy aztán ettől-e, vagy attól, hogy közel kerültünk a tűhöz, elcsendesedett a nép. Névsorellenőrzés után beengedtek a terembe, ahol átnézték az adatokat, ellenőrizték a testhőmérsékletet és aláíratták velünk, amit kell. Utána egy orvos kivallatott a létező krónikus és akut betegségekről. Egy percig soroltam a hetvenévesek krónikus betegségeit, leintett.
– Akut nincs?
– Nincs.
– Átment – újabb aláírás, majd pecsétcsattogás. – Menjen a nővérkéhez a paraván mögé oltásra. 4-12 héten belül SMS-t fog kapni a második oltás időpontjáról. Viszontlátásra.
Megy ez.
A nővérke a paraván mögött már emelgette a hosszú tűt az ég felé, megkocogtatta, majd megkérdezte, hogy jobbos vagyok-e vagy balos, merthogy aszerint szúr. A szúrást nem is éreztem. Le kellett ülnöm még tizenöt percre a terem sarkába, ha nincs baj, mehetek isten hírével.
Nem volt baj.
Mede Géza
Képek a szerző felvételei.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
