 |
A Sátoraljaújhelyhez közeli Olaszliszkán pontosan tíz évvel ezelőtt, 2006. október 15-én a két kislánya szeme láttára gyilkolták, lincselték meg az akkor 44 éves Szögi Lajos tiszavasvári földrajz-biológia szakos tanárt. Negyven-ötven cigány rontott rá és verte halálra a teljesen vétlen és védtelen magyart, ám végül csak nyolcra sikerült rábizonyítani a bűncselekményben való részvételt. Szögi Lajos emlékét a nemzeten túl Tiszavasváriban ma már utca, Olaszliszkán emlékmű és emléknap is őrzi, tragédiáját – elég szerencsétlen és kegyeletsértő módon – egy tavaly bemutatott színpadi mű cselekményébe is beleszőtték. A 2008-2009-ben elkövetett cigánygyilkosságok áldozatainak hozzátartozói milliókat, míg a Szögi Lajos három gyermekét egyedül felnevelő özvegy nemzeti kormányunktól egyetlen fillér „kárpótlást” sem kapott. Kettős mérce ez a javából, amely ezúttal is a magyarokat sújtotta.
Az Olaszliszkán tíz évvel ezelőtt végbement tragédia részleteit szinte mindenki ismeri, de az évforduló alkalmából röviden fölelevenítjük a történteket.
Olaszliszkán a tragédia napján a Vámosújfaluba igyekvő Szögi Lajos autója előtt hirtelen átfutott egy helybeli cigány kislány, akit végül is nem ütött el, de még csak nem is érintett a jármű. Magyarán, az ijedtségen kívül a haja szála sem görbült. Szögi Lajos azonban biztos akart lenni abban, hogy tényleg nem történt semmi, lefékezett, de kiszállni már nem tudott, mert egy odarohanó cigány fiatalember bemutatkozás helyett bezúzta az autó szélvédőjét. A tanár ekkor már látta, hogy nagy a baj, szeretett volna gázt adni és a vele utazó két kislányával együtt elmenekülni a helyszínről. Ám ekkor már nem tudott, mert közben vadállati üvöltözések közepette odaért a kislány öt rokona, köztük a szülei, majd több tucat személy, akik a tanárt kirángatták a volán mögül, és mindnyájan nekiestek, ütötték, rúgták, ahol csak érték. A szörnyűséget csak növelte, hogy mindennek szemtanúja volt Szögi Lajos ötéves, illetve tizennégy éves lánya, akik a lincselés kezdetén még az autóban ültek.
Legvadabbul a cigány kislány bátyja rugdosta a földre került tanárt, míg egy másik ösztönlény nekifutásból rúgta fejbe. De mindez nem volt elég nekik, mert a kislány apja beszaladt a házukba fejszéért, hogy levágja a már akkor több sebből vérző ember fejét. Az ekkor még élő Szögi Lajos könyörgött a vadaknak, hogy csak a lányait ne bántsák, ám azok erre még inkább felbőszülve azzal fenyegetőztek, hogy megerőszakolják őket. A két kislánynak azokban sikerült elmenekülni a helyszínről. A nagyobbik lány megállított egy autót, s annak vezetője kihívta a mentőket. Szögi Lajoson viszont már a kiérkező mentők nem tudtak segíteni, mert mire odaértek, belehalt a mintegy félszáz, főleg a fejét és nyakát ért rúgásba, ütésbe.
A rendőri nyomozásból, majd a bírósági tárgyalások folyamán kiderült: a cigány kislány szülei, rokonai és mások annak ismeretében, tudatában rontottak rá Szögi Lajosra és két kislányára, hogy az autó elé ugrott gyermeknek nem lett semmi baja. A cigány kislány édesanyja ennek ellenére tüzelte a rokonságot: „Öld meg a magyart, mert meghalt a kislányom!” A bíróság azonban az idézett felszólítás elhangzásának bizonyítása után sem volt hajlandó rasszista indíttatású gyilkosságként tárgyalni a bűncselekményt. S itt találkozunk ismét a kettős mércével, mert a két esztendővel később, a cigányok ellen elkövetett gyilkosságokat igenis rasszista indokkal elkövetett bűncselekményként tárgyalták, más szóval a büntetési tételek is súlyosabbak voltak.
A Szögi Lajosra és két kislányára rárontó cigányhorda mintegy 40-50 főből állt, ám végül a bíróság közülük csak nyolcat ítélt el. Igaz, a Debreceni Ítélőtábla másodfokon az elkövetők többségének – talán az országban észlelhető általános felháborodás hatására – súlyosbította az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetéstételeket. Szögi Lajos özvegye viszont másokkal egyetemben az ítélethirdetés követően azt mondta: elégedett az ítéletekkel, ám keserűséggel tölti el az, hogy a lincselésben részt vett több mint negyven személy közül a bíróság csak nyolcat vont felelősségre. A Debreceni Ítélőtábla a lincselés után több mint három esztendővel, 2009 novemberében a következő másodfokú, tehát jogerős ítéleteket hozta: az elsőrendű vádlottat 17 év fegyházra, a másodrendűt életfogytig tartó fegyházra, a harmadrendűt 15 év fegyházra, a negyedrendűt 10 év fiatalkorúak börtönére, az ötödrendűt 15 év fegyházra, a hatodrendűt életfogytig tartó fegyházra, a hetedrendűt életfogytig tartó fegyházra, míg végül a nyolcadrendű vádlottat 10 év fiatalkorúak börtönére ítélték. A két 10 évre ítélt fiatalkorú gyilkos nemsokára szabadul, ha az eddig már meg nem történt.
Novák Előd, a Jobbik politikusa, aki korábban több összejövetelt is szervezett Szögi Lajos emlékére, már jóval a mai gyászos kerek évforduló előtt, szeptember 12-én írt Facebook-bejegyezésében – paradox módon Boross Péter egykori miniszterelnökre hivatkozva – így vélekedik: a bevándorlás elsősorban etnikai probléma, s a közel hét évszázaddal ezelőtt ide érkezett cigányok miatt mi már elég régen küzdünk ezzel a problémával. Novák ehhez hozzáteszi: mi, magyarok ezeket a régi bevándorlókat évszázadok óta képtelenek vagyunk integrálni. A politikus szerint a több évszázaddal ezelőtt hozzánk érkezett, integrálódásra nem hajlandó embereknek (egyesek szerint: „ómigránsoknak” – H. J.) a jövőben még mindig jóval több áldozatuk lesz, mint a mostani bevándorlóknak.
A kerek évfordulón arról a kettős mércéről is szólnunk kell, amelyet a kormány, illetve a magyarsággal meglehetősen hadilábon álló libsi sajtó alkalmazott, s alkalmaz ma is a cigány gyilkosságok és a cigánygyilkosságok ügyében. A magyarban ugyanis a szavak elválasztásával, illetve egybeírásával, egybemondásával szépen megkülönböztetjük a cigányok elkövette gyilkosságokat a cigányokat gyilkoló cselekményektől. A kormány pedig úgy tett különbséget a nagycsécsi, tatárszentgyörgyi, tiszalöki és kislétai cigánygyilkosságok, illetve az azokat időben két-három évvel megelőző olaszliszkai lincseléses cigányok elkövette gyilkosság között, hogy a magyar áldozat, Szögi Lajos hozzátartozóinak egyáltalán nem hajlandó anyagi támogatást adni, míg a cigány áldozatok családjainak bőkezűen osztogatta a milliárdos „kárpótlásokat”.
A jobbikos irányítású Tiszavasvári Önkormányzat Képviselő-testülete tavaly úgy döntött, hogy addig a nemzetközi zsidó felforgatóról, Zalka Mátéról (született Frankl Béla) nevezett utca ezentúl Szögi Lajos nevét és emlékét hirdeti. Olaszliszkán pedig 2011. óta minden év október 15-én Szögi Lajos-emléknapot tartanak. De van a Szögi család tragédiájának egy szerencsétlen irodalmi adaptációja is. Borbély Szilárd, a 2014-es öngyilkosságáig szinte szinte minden díjjal kitüntetett költő, író, egyetemi tanár, irodalomtörténész Az olaszliszkai címen előbb a pozsonyi Kalligram Kiadónál jelentette meg a tragédiát is feldolgozó írását. Később, 2015-ben a budapesti Katona József Színház mutatta be Borbély Szilárd művének színpadi változatát, amelynek története két szálon fut: a szerző ötvözi a zsidó szédereste történetét, a zsidók holokausztját Szögi Lajos és két lányának utolsó, tragikus utazásának eseményeivel. Borbély Szilárd Az olaszliszkai című művében a Középső lánya (a tragédia idején 14 éves Szögi Emese – H. J.) nevű szereplő szájába a Gyurcsány Ferenc úgynevezett „őszödi beszédéből” ismert obszcén, trágár szavakat ad. Szögi Lajos özvegye jogosan úgy érezte, hogy a színmű kegyeletsértés, ezért az ősbemutató előtt ügyvédje útján kérte a budapesti Katona József Színház vezetőségét, hogy az általuk kifogásolt szövegek nélkül kerüljön előadásra a színdarab. A Katona József Színház vezetése azonban azt válaszolta neki, ha nem tetszik a darab, akkor ne nézze meg.
A Bodrog-parti Olaszliszkán, az irgalmatlan ösztönlények elkövette gyilkosság helyszínétől néhány méterre, a Kossuth Lajos utca 80. számú ház előtt 2007 óta emlékmű hirdeti Szögi Lajos tanár úr rettenetes halálát és az azt végignéző két leánygyermekének egy életen át kísérő, kísértő borzalmas élményét.
A vaskerítéssel körbevett, időnként a gyilkosok néptársai által meggyalázott emlékmű nyitott márványkönyvébe vésve Richard Jefferies XIX. századi, Szögi Lajoshoz hasonlóan fiatalon elhunyt angol író sorai szólnak a meggyilkolt tiszavasvári tanár családtagjainak és magyar nemzettársainak a jövőbe vetett hitéről és reményéről:
Minden fűszál, falevél,
apró virág vagy szirom,
olyan, mint egy felirat,
amely a reményt hirdeti.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
