A nemzeti ünnep alkalmából a történelmi egyházak vezetőinek részvételével ökumenikus imát tartottak március 15-én a kolozsvári (Egyetem utcai) piarista templomban. A hívek a Szent Mihály-plébánia és a templom.ro Facebook-oldalán is elérhető online közvetítést követve kapcsolódhattak be az ünnepi alkalomba. Az eseményről Szász István Szilárd írt összefoglalót, melyet szerkesztve közlünk.
A múlt életben tartása Istentől kapott feladatunk. Ám nem elég csak a veszteségeinkre emlékezni, hanem örülnünk kell és hálát adni Istennek a létezésünkért – emelte ki beszédében Fehér Attila evangélikus főtanácsos, esperes. Egy ismerősét idézve így fogalmazott: „A szabadságnak nincsen már színe, elkopott, de valahogy mégis vissza kellene adni a színét. Pontosan egy esztendeje, hogy az egész világ ezt a mondhatni színtelen szabadságot, színtelen életet éli. Tanácstalanok és tehetetlenek lettünk, félünk és fogságban érezzük magunkat.
Mert már nagyon vágyunk a szabadságra, éhezzük a közösséget, mert mi, emberek társas lények vagyunk, közösségi létre, tényleges és nem virtuális együttműködésre lettünk teremtve.
Türelmünk fogytán, várjuk már a karantén, a 21. század szabadságharcának végét, és csak reménykedni tudunk abban, hogy minden rendben lesz, hogy ismét szorosabbra tudjuk fonni az egymás közti köteléket, magyar közösségeink kötelékét” – mondta Fehér Attila. Kiemelte: Pál apostol Timóteusnak írott levele adhat iránymutatást számunkra e nehéz időkben: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7). Erőre, szeretetre és józanságra van szükségünk a pánik, a tagadás és a közömbösség helyett.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az emlékezés fontosságát hangsúlyozta, „hiszen minden, ami előttünk történt, a miénk is”. Így nemcsak a kiemelkedő pillanatokat kell magunkévá tennünk, hanem azokat is, amikor nem voltunk a helyzet magaslatán, mert együtt az egész a mi örökségünk. A történelemhamisítás évszázadában a mi történetünket tovább kell adjuk gyermekeinknek, utódainknak – nyomatékosította a református püspök. Arra kérte imájában Istent, hogy tudjuk felvállalni a közösség jövőjét.
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke vezette a Miatyánk elimádkozását. Áldásában azért fohászkodott, hogy: „az örökkévaló egy, igaz Isten a maga szeretetével, jóságával lakozzon mindig közöttünk. Segítsen, hogy az ő szent Fia tanítása szerint, magyarként, keresztényként, igazi emberként éljünk ezen a földön, az ő országát építsük!”
László Attila kolozsvári főesperes-plébános az imaalkalom végén arra kérte Istent, hogy az emlékezés ébresszen felelősségtudatot mindnyájunkban, hogy a Szentlélek fényét és Jézus szíve szeretetét öntse belénk, hogy „valódi munkálkodást kezdjünk magunk és népünk lelki megújulásáért”. Felidézte Ferenc pápa egy héttel korábbi szavait, aki arról beszélt, hogy fel kell néznünk az égre, mert akkor felismerjük, hogy testvérek vagyunk. László Attila főesperes hálával megköszönte a jelenlévőknek az egység, az égre tekintés közös élményét.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
