A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület hétfőn tartotta évadzáró rendezvényét a kovásznai Városi Művelődési Ház Ignácz Rózsa-termében, ahol Mandics György József Attila-díjas költő, író, újságíró, esszéíró, a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetettje legújabb, Hétfolyó, hétcsillag – A rováskrónika legősibb rétege című könyvét mutatta be az érdeklődő közönségnek.
A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület szervezésében hétfő délután megtartott, könyvbemutatóval egybekötött hagyományos évadzárón Szabó Levente informatikus faggatta Mandics Györgyöt legújabb könyvéről, amely a rovásírás rejtelmeibe vezeti be az olvasót.
A szerző többek között rámutatott arra, hogy a magyar rováshagyományok az Afganisztán területén található Balk (Balh) ókori világváros szellemközpontjához, és annak ideológiai hatásához kapcsolhatók. Az ősidőkben a magyarok nemcsak csatlakozhattak e központhoz, hanem valószínűleg több évszázadon át ennek hatásait szívták magukba. Mandics György szerint a magyar őstörténelem nem ellentmondásos, csak egyes történészek és bizonyos nyelvészek dogmái azok. Vannak ismétlődő tartalmú szövegek, ám ezeket sok eltérő kéz, ránézésre legalább egy tucat ember írta, eltérő tollakkal, eltérő időben, s teljesen nyilvánvalóan eltérő rovásírástudással. A közel kétórás előadás zárszavaként Mandics György elmondta: „Őseink nem egy vérengző, nem egy szörnyű lelkületű, hanem egy kiegyensúlyozott, szépen gondolkodó nép volt, amely úgy gondolta, hogy a 7 folyót 7 csillag egészíti ki. A férfi ugyanannyi, mint a nő, ugyanannyi nő van, mint férfi ugyanannyi csillag ahány folyó. Ez a mi világunk, legyünk boldogok azért, mert tudjuk, hogy olyan okos népnek a leszármazottjai vagyunk, akik a világot nagyon szépen képzelték el, de sajnos, a döntés joga nem a mi kezünkben maradt.”
A Csoma-egyesület hagyományaihoz híven idén is megvendégelte az évadzáró résztvevőit, akik a finomságokkal terített asztalnál kötetlenül beszélhettek a könyvbemutatón elhangzottakról.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
