A holttestek alatt feküdt, kővé dermedve a félelemtől. Tudatában volt annak, hogy hamarosan elő kell bújnia a hullakupac alól, ha nem akar elevenen együtt megégni a már élettelen, szerencsétlen sorsú falubeliekkel. „A bal karom és a hajam már megégett. Iszonyú fájdalmaim voltak, nem volt más választásom, el kellett hagynom a pajtát.” Így idézte fel az álmos kis francia faluban, Oradour-sur-Glane-ban, a nácik által 1944. június 10-én elkövetett tömegmészárlás apokaliptikus pillanatait a hat túlélő egyike, Robert Hébras.
A „Das Reich” SS páncéloshadosztály részét képező, Der Führer páncélgránátos ezred katonái egy napsütéses vasárnap délután érkeztek a közép-franciaországi településre, ahol elkezdték a gyanútlan emberek összegyűjtését.
A nőket és a gyerekeket a templomba, a férfiakat pajtákba terelték, majd átvizsgálták a falut, de sem fegyverek, sem lőszereket nem találtak.
Az eredménytelen razzia nem mentette meg lakókat, ugyanis az SS-egység parancsot kapott a település és az ott élők likvidálására, megtorlásként a francia ellenállók által a térségben állomásozó „Das Reich” páncéloshadosztály egységei ellen elkövetett támadásokra.
A páncélos hadosztályban harcoló katonák harcedzett férfiakból által, akiknek lelkét rég kérgesre edzette a keleti-fronton végrehajtott számtalan, partizánok ellen indított megtorló akció. A megszállók lelkiállapotára a szövetségesek pár héttel korábbi, sikeres normandiai partraszállása sem tett túl jó hatást; a Franciaországban állomásozó németek egyre inkább azt érezhették, hogy a nyakuk körül egyre feszesebben szorul a képzeletbeli hurok.
A pajtákba beterelt férfiakat az SS-katonák legéppuskázták, és miután átvizsgálták a halmokban heverő embereket, és agyonlőtték a vérben fekvő, vonagló sebesülteket, a holttesteket az épületekkel együtt felgyújtották.
Hébras és másik négy túlélő a pajta tövében felfedezett nyúlüregeken keresztül távozott a lángoló pokolból. Miután kiásták magukat, újabb megpróbáltatással kellett szembenézniük; mészárosaik ugyanis kiszúrták a gomolygó füstben menekülőket és utánuk lőttek.
Bár súlyos sérüléseket szenvedtek, csodával határos módon túlélték ezt az incidenst is. A pajták után a templom következett. Az SS gyújtóbombával borította lángba a szentélyt és mindenkit, aki menekülni próbált a lángoló épületből, kegyetlenül legéppuskázott.
Az SS-különítmény pár óra alatt végezte el azt a mészáros munkát, amelyben 247 nő, 205 gyermek és 190 férfi lelte halálát. Az embertelen, gépies kegyetlenséggel végrehajtott vérontás maradványai, a nácik által elkövetett atrocitások véres mementójaként a mai napig ott állnak, ugyanis Charles de Gaulle, Franciaország akkori vezetője nem engedte elbontani az üszkös romokat, így állítva örök emléket a vérfürdő áldozatainak.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »