Óriási bajban van a magyarországi ellenzéki sajtó, adja hírül a Denník N szlovák liberális portál. Szó szerint: „A magyar médiaszabadság válságban van, és ez a szlovákiai magyarokat fokozottan érinti.” A Denník N azt is fájlalja, hogy „a hazai magyar nyelvű média jelentős része politikusok, oligarchák és üzleti érdekcsoportok kezében van”. A természetesen mindentől és mindenkitől „független” lap ezért szeretné megnyerni a felvidéki magyar olvasókat, hogy úgymond támogassák a „minőségi szlovákiai magyar újságírást”.
Ilyen bődületes hazugsággal próbál a kiadó szlovák és magyar nyelvű felhívásával magyar olvasókat szerezni, ami természetesen kalapozással párosul. Magyarán: fizessünk ezért, hogy egy liberális szlovák kiadó liberális magyar „minőséggel” (feltételezem, némi zorbánozással) etessen bennünket. Ha 12 ezer eurót gyűjtenek be, naponta egy magyar rovatot kapunk, ha 30 ezret, egy önálló magyar portált naponta „jeles magyar szerzőtől” közölt 2 cikkel, ha 60 ezret, akkor az önálló magyar portál 2 hosszú cikk és rövid hírek rovattal ajándékoz meg bennünket.
Hogy mennyire megalázott helyzetben van a balliberális magyarországi sajtó, azt bármelyik újságárus pultjának kínálatából lemérhetjük, ahol a legolvasottabb hetilapok címlapon sértegetik legocsmányabb módon a „diktátort” és a „rezsimet”. Ami rendben is volna, de teszik ezt olyan alpári hangvétellel, hogy az embernek olykor elakad a lélegzete.
Hasonló bárdolatlan megnyilvánulásokért nyugaton legalábbis sajtóperek járnának. A nyomorult helyzetet mi sem illusztrálja jobban, mint az a tény, hogy Magyarországon a legnagyobb nézettségű tévéadók fele és a legolvasottabb portálok nagyobb része ellenzéki, ráadásul gombamód szaporodnak az újabbnál újabb liberális felületek. Az ellenzéki sajtó „válságáról” értekezni ezért legalábbis ótvaras hazugság.
Hogy a honi, felvidéki magyar sajtó struktúrája mennyire „szegényes” (Simon Attila történész), bárki kiszámíthatja percek alatt. Valószínűleg hamar rájön, hogy az egész médiapiac telített, ugyanakkor még mindig féloldalas. A már tavaly is beharangozott, de akkor sikertelennek bizonyult „projekt” esetében így nemcsak a lóláb kandikál ki, de maga az egész versenyistálló holdudvara, úgymint Hunčík Péter pszichiáter, író, Németh Ilona vizuális képzőművész (sic!), Melecsky Kristóf színész, Lucia Molnár Satinská nyelvtudós, Daniela Kapitáňová író és Simon Attila történész. (A magyar és a szlovák felhívásban nem ugyanazok a nevek szerepelnek.)
Mindenesetre nem hiszem, hogy sok felvidéki magyar kérne a Denník N-féle liberális „terápiából”. Van már itt ebből az értékrendből éppen elég, miként oligarchákból is, nem kéne őket szaporítani. Jut eszembe, pár éve az Új Szó abbéli félelmében dőlt a szlovák oligarcha ölelésébe, hogy ne vehesse meg „a magyar oligarcha”.
Egyébként meg elég volt már a Pravda–Új Szó-féle testvériségből, ami nem más volt, mint szlovák paternalizmus. Olyan ez, mintha a pártállamból ismert cenzúra gyakorlatát (amikor a pártközpont ellenőrizte a magyar sajtót is) kiterjesztenék a szlovák olvasóközönségre. Ismerve a szlovák olvasók egy részének empátiáját, lenne itt anyázás pillanatok alatt! Finomabban fogalmazva, de a lényeget nem mellőzve: a Denník N mögött szorgoskodó felvidéki liberális magyarok maroknyi csoportja tovább szeretné erőltetni a Most–Híd által megbukott, a társadalmi béke hangzatos jelszava mögé bújtatott, vegyes tudatú nevelést célzó vállalkozást.
Ki van adva tehát a jelszó: előre a magyar médiaszabadságért, amelyet „évek óta veszélyeztet az autokratikus hatalmi elnyomás”!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
