A nyitott társadalmat tehát a hit, a világnézet, az életfelfogás és kultúra nem fogja egyetlen közösségbe.
Nézem a stockholmi tragédia biztonsági kamerával rögzített képét, a jeges félelmet, és a száguldó teherautót, ami után kő kövön nem marad. Az életösztön sprinterré teszi a komótos sétálókat.
Tegnapelőtt Szentpétervár, tegnap Stockholm, ma Oslo. Előtte London, Párizs, Nizza és Moszkva. Nem, ez nem a klasszikussá vált hajlakk-reklám, hanem a mindennapjaink részévé váló rettenet. Nézem a stockholmi tragédia biztonsági kamerával rögzített képét, a jeges félelmet, és a száguldó teherautót, ami után kő kövön nem marad. Az életösztön sprinterré teszi a komótos sétálókat. Ott és akkor. De mi lesz holnap? Meddig adunk felmentést a józan ész gyakorlásából az öreg kontinensen?
Rátévedtem a szabadságharcát vívó CEU honlapjára, majd a szellemi műhely vezéreszméje, a nyitott társadalom nyomába szegődtem. Mit is értünk ez alatt a kifejezés alatt, melyet a mai európai szellemi, politikai és gazdasági elit anyatejként szívott magába, és amelynek sérelme esetén hadba száll Amerikától Németországig mindenki? Teszik ezt, miközben egy agresszív vallásirányzat nevében mindenre elszánt terroristák indítanak egészen más játékszabályok szerint hódító háborút Európa ellen – eredményesen. Mintha ez kevésbé verné ki a biztosítékot. De vajon miért?
Kis János a Soros Alapítvány 20 éves évfordulóján, 2004-ben beszélt a nyitott társadalomról, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy „egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra”. (Kivéve talán a nyitott társadalom modelljét, amelyet a lehetséges társadalmi formációk legtökéletesebbjeként definiál, önmagával is ellentétbe keveredve – „Semmilyen más társadalom nem tud nagyobb jólétet és biztonságot nyújtani tagjainak.”)
A nyitott társadalmat tehát „a hit, a világnézet, az életfelfogás és kultúra nem fogja egyetlen közösségbe”, Kis János szerint azonban ez nem probléma, mert „a közös alkotmányhoz való lojalitás elegendő közösségteremtő erő”. Ezen a ponton bicsaklik meg a szépnek tetsző társadalmi idea. Mert az ember szív és ész egyszerre, kibontakozni is csak ezek egyensúlyában tud igazán, társadalmi szinten pedig nem létezhet közösség prioritást élvező hit és kultúra nélkül. Ennek mesterséges kigyomlálása pedig nem erős, hanem éppen hogy sérülékeny társadalmat eredményez. Nézzünk szét magunk körül! London keresztény templomaiból mecsetek lesznek, a legnépszerűbb fiúnév ma már a Mohamed, a belvárosban sétálni pedig nem életbiztosítás. A nyitott társadalom csődje.
Kis János még a 2001. szeptember 11-i amerikai merényletek kapcsán beszél a terrorizmus elleni védekezés áráról, leszögezve, hogy „nem kellene minden árat megfizetni”, ugyanis „az alapvető jogok csorbítása jogcsorbítás marad akkor is, ha a szükség kényszerít rá.”Ez a logika érvényesül azóta is Európa-szerte – láthatjuk a következményeit.A nyitott társadalom körömszakadtáig való védelme, az ebből táplált finnyásság minden jogkorlátozás fölött, azonban mit sem jelent azoknak, akik hozzátartozóikat veszítették el e társadalmi idea önpusztító szabályrendszerének következtében. A hit, a világnézet, az életfelfogás, a kultúra pedig igenis a társadalom immunitásának legfontosabb alkotóelemei. Ha a nyitott társadalom eszméjével mint egy ok nélkül alkalmazott antibiotikummal elsorvasztjuk ezeket, az áldozatok és veszteségek száma exponenciálisan fog növekedni.
Aki túléli, azért éli túl, mert a száguldó teherautó, a kultúránk elleni nyílt attak a komótos sétálókban is aktiválja a sprintereket, felébreszti az életösztönt. Kis János pedig ott állhat a CEU ablakában, és vakarhatja a szakállát…
Máthé Zsuzsa
Történész
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
