Charles Gati azt írta a “The American Interest” című folyóiratban, hogy Orbán Viktort az amerikai vezetésnek le kell váltania.
Thürmer Gyula levele Charles Gatinak.
Igen, a múlt héten megszólalt Charles Gati.
Emlékszem, még az 1980-as években megkérdeztem kedves szovjet ismerősömet, Radomir Bogdanovot, a moszkvai USA-Intézet helyettes vezetőjét, hogy ki a fene ez a Gati. A CIA embere, mondta nemes egyszerűséggel, de hozzá tette: ne gondold, hogy kém.
A CIA rengeteg kutatót, egyetemi oktatót pénzel. Az ilyenek sok mindenre jók. Az USA rajtuk keresztül kimondhatja azt, amit hivatalosan nem illik, vagy éppenséggel rajtuk keresztül támogathatja más országok szellemi és politikai köreit.
Radomir Bogdanov szavaiban nem kell kételkedni, lévén, hogy ő nagyjából ugyanazt csinálta, csak a szovjet oldalon, ami akkor nekünk a jó oldal volt.
Hozzáteszem: nekem ma is az.
Charles Gati pár éve felkeresett a Baross utcai székházunkban. Kérem, mesélje el nekem, hogy kerültek 1989-ben Magyarországra a Nagy Imrével kapcsolatos dokumentumok! – kérte álcázott naivitással. Valójában az érdekelte, hogy a szovjet vezetés miként befolyásolta a magyar vezetést 1953-ban és persze 1989-ben is. Az említett papírok azt bizonyították, hogy Nagy Imre az 1930-as években közönséges rendőrspicli volt, akinek a jelentései alapján számos kiváló magyart végeztek ki. Nyikita Hruscsov és Lavrentyij Berija, akik Sztálin halála után a Szovjetunió élére kerültek, nem véletlenül mondták 1953-ban Rákosinak: Nagy Imrét nevezze ki miniszterelnöknek! Kezükben akarták tartani a magyar miniszterelnököt. Mint tudjuk nem sikerült, és nekünk is rengeteg kárunk származott belőle.
Eddig a történet, Gati úr, mondtam neki.
1989-ben már nem a szovjetek válogatták ki a magyar vezetőket, hanem maguk, és ezt Ön is pontosan tudja.
Orbán Viktor nem véletlenül mondott hozsannát Mark Palmer egykori amerikai nagykövetnek, na és Önnek is.
De mondok én magának valamit: semmi jó sem származik abból, ha Magyarország miniszterelnökét vagy általában első számú vezetőjét külföldön nevezik ki.
Charles Gati most az írta a “The American Interest” című folyóiratban, hogy Orbánt az amerikai vezetésnek le kell váltania. (itt)
Jó, mi?
Az USA gyakoroljon nyomást az EU-ra, és érje el, hogy Magyarországot kizárják az EU-ból, ha a sok hülye magyar ragaszkodik Orbánhoz!
Ne nevezzenek ki nagykövetet Budapestre, és indítsanak médiaháborút Magyarország ellen!
Orbán fő bűne Gati szerint az, hogy a “nyugati stílusú demokráciát” felváltja “Putyin nacionalista tekintélyuralmával.”
Valójában másról van szó.
Amerika fél.
Az USA vezetését rohadtul idegesíti, hogy nem tudja uralmát korlátlanul ráerőltetni európai szövetségeseire.
Obama javasolta az EU-nak, hogy hozzák létre az US-EU transzatlanti szabadkereskedelmi övezetet, bontsák le az akadályokat, és jöjjön létre a világ legnagyobb gazdasági térsége.
Az ötlet könnyeket csalt számos európai vezető szemébe. Aztán kezdtek rájönni, hogy az amerikai áru ugyan valóban megindulna Európa felé, de nem biztos, hogy az európai áruk is ugyanúgy mehetnének az amerikai piacra.
Nem is beszélve arról, hogy senki sem akar lemondani a Kínával vagy éppenséggel Oroszországgal folyó virágzó kereskedelemről.
Persze, rájöttek még valamire. Az amerikaiak nem egyszerűen gazdasági együttműködést akarnak.
Az új közös térséget meg is kell védenünk, sugallják a tengerentúlról.
Például létre lehetne hozni egy nagy-nagy megfigyelő rendszert. Nem árt tudni, hogy ki lép be a mi térségünkbe. 2001 óta az amerikaiak, mint tudjuk, milliónyi adatok követelnek azoktól, akik amerikai repülőre ülnek.
És ez csak a kezdet.
Amerika olyan világot akar, melyben technikai fölényére támaszkodva mindent és mindenkit ellenőrizhet.
Véletlen lenne, hogy most Merkel is arról beszél, hogy nem kell sietni a szerződés aláírásával?
Könnyű belátni, hogy az amerikaiaknak Orbánon könnyebb elverni a port, mint Merkel kancelláron.
Ráadásul Orbán olyan kérdéseket feszeget, amelyek az amerikai világfelfogást alapjaiban kérdőjelezi meg.
A demokrácia az, amit az USA annak tart.
Ezt üzeni a világnak és nekünk minden egyes amerikai elnök.
Ha valaki másként gondolja, az ellenség, akit meg kell fenyíteni, ki kell közösíteni, sőt agyon kell verni.
Milosevic nem volt kommunista, csak szerb hazafi, aki nem akart lefeküdni az USA-nak.
Addig bombázták Jugoszláviát, amíg akadt néhány áruló Belgrádban, aki kiadta Milosevicet az amerikaiaknak.
Aztán Hágában szépen megölték.
Kadhafi nem volt kommunista, csak éppen más alapokon képzelte el a világot, mint az USA.
“Forradalmat” provokáltak ki ellene, majd a nyílt utcán megölték.
Amerika fél.
Amerika haldoklik.
Nem holnap fog meghalni, de el fog pusztulni.
Egész egyszerűen azért, mert eljárt az idő a konstrukció fölött.
A világ számos részén más civilizációs értékeket hirdetnek.
Az egyén abszolút elsőbbsége helyett a közösség fontosságát, a pénz helyett a tudást, a liberális parlamenti demokrácia helyett a nép közvetlen döntését.
Ezek az elvek még nem győzték le Amerikát, de már megingatták a hitet benne.
Szóval üzenem Gati úrnak és liberális magyar hasonmásainak: ebben az országban mi élünk, mi dolgozunk, mi szenvedünk és mi örülünk.
Nem mindegy, hogy ki vezeti ezt az országot.
Nem mindegy, hogy milyen világban élünk.
Nem mindegy.
De dönteni, mi döntünk.
Thürmer Gyula
magyartudat.com
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
