Hogyan lesz egy habilitált egyetemi docensből, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Germanisztikai Intézetének igazgatóhelyetteséből jobbikos parlamenti képviselő? Nem volt elég izgalmas a tudományos élet, hogy inkább a parlamenti padsorokra cserélte a katedrát?
Szó sincs róla. A tudományos élet mellett az országos német önkormányzat képviselőjeként 22 éven át vállaltam közéleti szerepet, illetve 2017-ig az európai német kisebbségek elnöke is én voltam. Tehát korántsem unaloműzésként vállaltam ezt a feladatot tavaly nyáron, Vona Gábor, akkori Jobbik-elnök felkérésére.
„Meggyőződésem, hogy egy ilyen politikai helyzetben, amikor a Fidesz egypárti diktatúra felé vezeti az országot, egy felelős írástudónak akár közéleti pozíciót is vállalnia kell.”
Még akkor is, ha tudom, hogy az értelmiségi rétegben nem mindenki nézi jó szemmel, ha bizonyos tagjai politikusnak állnak. Néhány kollégám szerint ezzel feladjuk a szakmaiságunkat és függetlenségünket, de én pont ellenkezőképp látom. A Jobbikot egyébként már megalakulása óta egy olyan friss politikai erőnek láttam, ami ha levetkőzi azokat a túlzásait, amiket a 2013 óta tartó néppártosodási folyamat során sikerrel maga mögött is hagyott, akkor a valódi polgári-konzervatív politika letéteményesévé válhat. Amikor ez 2015 nyarára megtörtént, épp leköszöntem a dékánhelyettesi tisztségemből, és meghívást kaptam a párt első, nagy értelmiségi seregszemléjére: a tapolcai disputára. Ezzel kezdődött az együttműködésünk.
Akkor most négy évre szögre akasztja a tudományos munkát?
A dékán úrral és az intézet vezetésével közösen úgy döntöttünk, hogy a képviselői munkám mellett fenntartok egy félállású egyetemi oktatói státuszt. Abból a szempontból picit szerencsém van, hogy a szakmai-tudományos munkám és publikációs területeim – többek között például a nyelvpolitika és a nemzeti kisebbségek autonómia kérdései – egybevágnak a parlamenti munkámmal.
„Hiszen ott a nemzeti összetartozás bizottságának tagja, és az autonómia albizottság alelnöke vagyok.”
Úgy gondolom, az is hitelességet kölcsönöz, ha a szakmai hátteremmel felszólalok akár egy bizottsági vitában, akár a plenáris ülésen mondjuk a felsőoktatással kapcsolatban. Ennek a területnek a helyzetére a Magyar Rektori Konferencia bölcsészettudományi bizottságának titkáraként hosszú időre visszanyúlóan rálátásom volt, gyakorló egyetemi vezetőként pedig számos szegmensét ismerem.
A publikációs listámon lehet, hogy meglátszik majd az elkövetkezendő négy év parlamenti elfoglaltsága, de nem tervezem, hogy feladjam a tudományos tevékenységemet. Persze a fő csapásirány most a politikai munka lesz, akár parlamenten belül, akár parlamenten kívül.
Milyen szakterületeken tudja segíteni a párt működését? Ön is részt vett a párt programjának kidolgozásában?
Igen, az oktatáspolitikával és a felsőoktatással foglalkozó részek megalkotásában személyesen is részt vettem. A parlamentben pedig külügyi területen is segítem a párt munkáját, és tagja lettem a külügyi bizottságnak is. De korábban a német nyelvterületen való kapcsolatépítésről is igyekeztem egy olyan koncepciót lerakni a Jobbik asztalára, ami előre tudja mozdítani a párt külföldi megítélését. Elég széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezem, és germán nyelvterületen nyilván az sem jelent hátrányt, ha az ember anyanyelvi szinten beszél németül. Néhány hete például, amikor a strasbourgi Európa Tanács közgyűlésének tagjaként németül szólaltam fel, akkor már láttam ennek a pozitív hozadékát.
„Természetesen a külügyi munkámban is főszerepet kap a nemzetpolitika és a magyar kisebbségek autonómia-törekvései.”
A Jobbikon belül Sneider Tamás kezdeményezésére alakult, és Szávay István által vezetett autonómia munkacsoportnak is tagja vagyok.
A Jobbikkal kapcsolatban elég sok tévhit kering a nemzetközi közvéleményben. Ez mennyire nehezíti meg a kapcsolatépítést?
A Jobbik megítélése kapcsán korábban tényleg voltak nehézségek, de az elmúlt egy évben azt tapasztaltam, hogy ez gyökeresen megváltozott. Tavaly ősszel például címlapon jelent meg nagyinterjú Vona Gáborral az osztrák Die Pressében, ami bemutatta, hogy a Jobbik, konzervatív néppártként hogyan cserélt helyet a teljesen vállalhatatlan szélsőségességbe csúszó Fidesszel. Ez egyre inkább kezd átjönni a nemzetközi sajtóban is. Persze még nem vagyunk az út végén, de amikor mondjuk néhány héttel a választás előtt az osztrák köztévé Inside Budapest című műsorában szerepeltem, már jobboldali konzervatívként mutatták be a Jobbikot, ami egy-két éve még nagyon máshogy nézett volna ki.
„A tavalyi évtől kezdve a kapcsolatrendszer terén is látok egy nagyon komoly változást, egész máshogy fest, ha a Jobbik nemzetközi sajtóreggelit ad vagy nagykövetségi munkatársakkal találkozik, mint eddig.”
Az európai parlamenti választása készülve igyekszünk egy olyan kiegyensúlyozott képet mutatni a pártról, amit a nemzetközi közvélemény is egyre inkább elfogad és realizál. Ezzel is megágyazunk a kormányképességnek és annak a fejlődésnek, amit a Jobbiknak ezen a területen is végre kell hajtania.
Mi kell ahhoz, hogy betetőzzön ez a folyamat?
A jövő tavasszal esedékes EP-választás után újjáalakulnak az európai pártcsaládok frakciói, melyek között jelenleg nagy mozgás figyelhető meg. Elég, ha arra gondolunk, hogy szinte naponta jelennek meg olyan hírek, miszerint az Európai Néppárt egyes tagjai kizárnák a Fideszt. Ugyanakkor a Brexit miatt az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciója is átalakuláson megy keresztül.
„Ez az a két frakció, melyhez a Jobbik megválasztott képviselői reális eséllyel csatlakozhatnának.”
Ha az EP-választáson egy jó szereplés után ez sikerülne, akkor ez lenne a néppártosodás nemzetközi szintű megkoronázása.
Tényleg van erre reális esély?
Történtek tapogatózások az ügyben. Sajtóhírek szerint Orbán Viktor – hogy mégse zárja ki a Néppárt – egy új frakció alapításával fenyegetőzött, ami szintén arra utal, hogy nagyon komoly átalakulás zajlik a háttérben, amit a választás eredménye még inkább beindít majd. A Jobbik mozgástere a Fidesz lépéseitől is függ, de nyilván ebben az összefüggésrendszerben mindenkivel tárgyalunk. Száz százalékban nyilván a párt minden programpontját egyik frakció politikájának sem lehet megfeleltetni, hiszen ezekben nagyon különböző politikai tradíciókból származó pártok próbálnak együttműködni.
„De itt várható olyan átalakulás, melynek végén a Jobbik bekapcsolódhat valamelyik frakció munkájába és az unió jövőjéről szóló vitába.”
Egyébként ezt a kérdést nem lehet arra leegyszerűsíteni, hogy szeretjük-e az EU-t, vagy sem. A valódi kérdés az, hogy egyenrangú partnerként, komoly befolyással kívánunk-e részt venni az Európa jövőjéről szóló döntési folyamatban, vagy hagyjuk, hogy a nyugat-európai tagállamok – mint a történelemben oly sokszor – „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon álljanak elő a végeredménnyel? A Jobbik nyilván az első lehetőséget képviseli.
„Bizonyos, nemzeti szuverenitást érintő kompetenciákat vissza kell venni az EU-tól, bizonyos területeken – mint mondjuk az európai ügyészség – viszont igenis fontos volna bekapcsolódni az integrációs folyamatba.”
A béruniós kezdeményezés ugyan nem szerzett elegendő támogató aláírást, de eszmeisége mégis beszivárgott az EU vezető köreibe. Ön lát esélyt arra, hogy valódi törekvések történjenek nyugaton az európai bérszakadék betemetésére, illetve a Jobbik ezért is hatékonyabban tudna küzdeni egy európai pártcsalád tagjaként?
Egész biztosan.
„Egyébként az, hogy az Európai Bizottság és egyes tagállamok – például Franciaország – kezdik felismerni a téma fontosságát, egyértelműen a Jobbik sikere.”
Az, hogy a kelet-közép-európai tagállamokból ilyen brutális elvándorlás indult meg, illetve hogy az uniós csatlakozásunk óta a például a német és a magyar átlagbér közötti különbség folyamatosan nő, egyértelművé teszi, hogy az Európa sorsáról szóló diskurzusban ez lesz az egyik leglényegesebb kérdés. Csak akkor beszélhetünk egy olyan, hosszabb távon egységesülő Európáról, ahol megtartjuk a jó értelemben vett, több száz éves tradíciókon alapuló, nyelvi és kulturális sokszínűségünket, ha a leszakadó régiók élet- és bérszínvonalát is felzárkóztatjuk. Egyébként az EP-választásnak szintén nagy tétje, hogy az a rengeteg pénz, amit az unió a következő költségvetési ciklusban átutal Magyarországnak, ne Mészáros Lőrinc betonjába és a Fideszhez köthető oligarchák offshore cégeibe vándoroljon.
„Nemzeti sorskérdés, hogy ezeket a forrásokat végre az emberek bérére, a kis- és középvállalkozások modernizálására, a termelékenység növelésére, az oktatásra és az egészségügyre fordítsuk.”
A béruniós kezdeményezésben a Jobbiknak voltak kelet-európai szövetségesei is, akikkel egy igen szoros együttműködés alakult ki. Ezeknek a kapcsolatoknak mi lesz a sorsa? Lehet ezekből egy uniós pártcsaládok fölötti, regionális együttműködés az Európai Parlamentben?
Kimondottan ügyelünk rá, hogy ez az együttműködés ne forgácsolódjon szét, Gyöngyösi Márton frakcióvezető épp az elkövetkezendő hetekben találkozik majd ezekkel a partnereinkkel. A béruniós kooperáció egyébként nagyon jó alapot teremtett a későbbi együttműködéshez és a már említett európai sorskérdések megvitatásához. Például az Európa Tanácsban is érezni azt a kelet-közép-európai régiós együttgondolkodást, ami lehetővé teszi, hogy értelmes vitát folytassunk ezekről. Amellett, hogy egyes nyugat-európai pártok képviselőivel nyilván ez nem lehetséges, mert ők olyan ideológiai hálóban mozognak, ami nagyon megnehezíti a párbeszédet, bár az elmúlt években ebben is történtek komoly változások.
„Reményeim szerint nem csak jó kapcsolatokat fogunk ápolni ezzel a szövetségesi körrel, hanem még bővíteni is tudjuk, az érdekérvényesítésben pedig sokat segíthet egy európai parlamenti frakcióhoz való csatlakozás.”
Van már elképzelés arról, milyen kampánnyal készül a Jobbik az EP-választásra?
A párton belül felállt az EP-választást előkészítő munkacsoport, melynek szintén tagja vagyok. Közel két hónapja nagyon intenzíven dolgozunk a fő üzeneteken és készítjük elő a kampányt.
„A bérunió kapcsán felmerülő témák mellett fontos kérdés lesz még a médiaszabadság, illetve kissé általánosabban a szabadság és az igazságosság ügye.”
Lehet, hogy ezek elsőre túl absztrakt fogalmaknak tűnnek, de ha jobban belegondolunk, minden ember egyre inkább azt érzi, hogy szűkülnek a lehetőségei és a kilátásai. Ehhez az is hozzátartozik, hogy ennyire lekorlátozott médiatartalom mellett nem lehet normális, XXI. századi, modern Magyarországhoz méltó életet élni.
Ha a Jobbik ezen problémák ellen, a bérfelzárkóztatás és a modernizálás igényéért, valamint az uniós források megfelelő felhasználásáért lép majd föl a kampányban, akkor egy sikeres szereplés áll előttünk. A jelöltek kiválasztása már egy meghatározott ütemterv szerint zajlik, a tervek szerint pedig nagyjából év végére lesz kész a végleges lista. Nagy feladat lesz majd, hogy mozgósítsuk a Jobbik meglévő és potenciális szavazóit, mivel a párt táborát hagyományosan kevésbé mozgatják meg az EP-választások. Meg kell őket győznünk, hogy ez a választás egy nemzeti sorskérdés, és hogy a Jobbiknak minél erősebb képviselettel kell rendelkeznie a változó európai politikai mezőn.
Önnek vannak olyan ambíciói, hogy Brüsszelben képviselje ezeket az ügyeket?
Ebben a kérdésben a végső döntést a Jobbik vezetése hozza majd meg. Az előkészítő munkában nagy kedvvel és elánnal veszek részt, de jelenleg teljesen elégedett vagyok a parlamenti és pártbéli feladataimmal, például a Jobbik értelmiségi holdudvarának szervezésével.
Hogy kell elképzelni ezt a közösséget? Hasonlít mondjuk a Fideszhez közeli Professzorok Batthyány Körére?
Jó összehasonlítási alap a Professzorok Batthyány Köre, amely 1998 és 2002 között sok minisztert is adott az akkori Orbán-kormánynak, és a szakmájukban kiemelkedő professzorok és szakértők alkotják. A mai viszonyokra azonban nagyon jellemző, hogy a Fidesz szemében már Pálinkás József volt oktatási miniszter, Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója és Chikán Attila volt gazdasági miniszter is „trockista elhajló” és/vagy Soros-ügynök lett. A kormánypárt tehát már belső ellenségként kezeli a szellemi holdudvara egy részét és egyenként vadássza le őket, ami a legsötétebb történelmi időket idéző, félelmetes jelenség.
„Kontrasztként elmondhatom, hogy a Jobbik körüli szellemi közösségben egy emberileg és szakmailag is nagyon inspiráló közeget ismertem meg, ahol a hazájukat szerető és azért tenni kívánó, konzervatív értelmiségiek tömörülnek egyre nagyobb számban.”
Emellett persze elhivatottság kérdése, hogy valaki eljut-e addig, mint én, hogy politikai szerepet is vállal a pártban, továbbra is van lehetőség anonim módon részt venni a tevékenységünkben. Erre azért van szükség, mert a Fidesz sajnos olyan környezetet teremtett hazánkban, ahol komoly egzisztenciális kockázattal járhat a nyílt közéleti szerepvállalás.
Egyébként ez az értelmiségi holdudvar nagyon széles spektrumot ölel föl: az egyetemi professzoroktól, a művészeken, a színészeken, az üzleti élet szereplőin át, a népművelőkig nagyon sok hivatás képviselteti magát, kiváló kvalitású emberekkel.
„Egy ideje már a szakmai közegekből is hiányzik az a szabad vita és véleménycsere, ami a valódi értelmiségiek lételeme, és ami a Jobbik holdudvarában markánsan jelen van.”
Bár szakmai kérdésekben eltérhet a véleményünk, de egyvalami összeköt minket: mindannyian hazaszerető és inkább konzervatív beállítottságú emberek vagyunk, akik között az elmúlt években erős emberi kötelékek alakultak ki.
Nem kerülhetjük meg, hogy elég komoly konfliktusok zajlottak a Jobbikon belül az utóbbi időszakban, ezek hogy befolyásolták a párt és az értelmiségi holdudvar viszonyát?
A holdudvarban érdemi lemorzsolódásról nem beszélhetünk, sőt inkább pozitív visszajelzéseket kaptam.
„A közösség tagjai a megpróbáltatásokat egyfajta megtisztulásként élték meg.”
Természetesen a kör tagjait sem hagyta hidegen a mostani embert próbáló helyzet, 2015 nyarán nyilván egészen más terveink és feladataink voltak, más hangulat uralkodott.
De pont a mostani helyzetben szükséges, hogy a közösség kötelessége és küldetése legyen, hogy kiálljon amellett a politikai erő mellett, amely egyedül maradt állva az ellenzéki térfélen.
Milyen célokat tűzött ki a holdudvar elé a közeljövőben?
Már tervezzük a szokásos éves összejövetelünket, melynek végleges időpontjáról még nem döntöttünk, mert sajnos a törvénytelen ÁSZ-bírság ezt is érinti, de mindenképp megrendezzük.
„A közösségünk már így is több száz embert számlál, de szeretnék újabb minőségi ugrást beindítani, és nagy neveket megnyerni, akár anonim, akár nyilvános módon.”
Feladatunk, hogy megszólítsuk azokat az értelmiségieket is, akik látványosan hagyják el a Fideszt – akár a Professzorok Batthyány Köréből is -, és akiknek megmaradt a szakmai és emberi tisztessége. Az sem titok, hogy a párt programírói elég komoly impulzusokat kaptak az értelmiségi támogatóktól, koordinátorként a jövőben ezt a munkát is szeretném elmélyíteni és intenzívebbé tenni. Az elkövetkezendő években ki kell dolgozni azt a célravezető ellenzéki stratégiát, amivel leváltható Orbán autokráciába hajló rendszere, ebben ezek az emberek is segíthetnek.
A Magyar Tudományos Akadémia költségvetésével kapcsolatban az Országgyűlés Kulturális Bizottságában ön is szót kért a vitában, holott nem tagja a testületnek. Miért tartotta fontosnak, hogy felszólaljon a kérdésben?
Számomra az, hogy az MTA és kutatóintézeteinek költségvetését betolták az új innovációs minisztériumba, olyan szimbolikus lépés volt, amely azt jelenti, hogy
„a Fidesz tudás- és értelmiségellenes politikája új szintre lépett.”
Le kell szögezni, hogy ez a költségvetési javaslatokban elrejtett lépés nem csak az akadémia kutatóintézeteinek 28 milliárd forintjáról, hanem az egyetemek kutatás-fejlesztésére szolgáló 29, illetve az alapkutatások 13 milliárdjáról is szól.
„Összességében tehát a magyar tudományosság számára létfontosságú 70 milliárd forintot mindenféle egyeztetés nélkül lenyúlják, ami rengeteg aggályt vet föl.”
Miért fontos az Akadémia önállóságának védelme, hiszen ott csupa gender-kutató és Soros-ügynök szobatudós ücsörög, akik csak szexuális devianciákat népszerűsítenek és meghamisítják a magyar őstörténetet?
Ezzel kapcsolatban két dolgot kell szem előtt tartani: a már említett vitában Ander Balázs képviselőtársam, a bizottság jobbikos alelnöke is felsorolta az akadémia számos kutatóintézetét.
„Az, hogy ezek közül egyben, a Társadalomtudományi Kutatóközpontban néhány tudós valóban foglalkozik gender témákkal és hasonló dolgokkal, azt nem lehet az egész intézményre általánosítani.”
A másik, hogy az MTA státuszáról, a kutatásban betöltött szerepéről, a kutatásra juttatott források koordinációjáról valóban érdemes lenne lefolytatni egy értelmes szakmai vitát. Az akadémia nagyon sok szempontból korábbi struktúrákban ragadt, melyeket érdemes lenne modernizálni, az viszont bolsevik metódus, ha egyeztetés nélkül állítják kész tények elé az intézmény vezetőségét.
Én például azt szeretném, hogy a tudományos kutatás sokkal inkább az egyetemekre koncentrálódna, hiszen ott az eredmények azonnal hasznosulhatnak az oktatásban, viszont szakmai vita nélkül erről nem lehet dönteni, ahogy ezt a kormánytól is kértük – hiába.
A kormánymédia szeret azon lovagolni, ha valakinek nem magyar hangzású neve van, a kampány során önt is megtalálta a 888, mint „nem jó hazafit”, aki „németesített”. Miért lett Kálmánból Koloman? Tényleg nem tartja fontosnak a magyar identitását, ahogy azt kormánysajtó állítja?
Nem németesítésről volt szó, pusztán az volt a helyzet, hogy az 1993-as nemzetiségi törvény hatályba lépéséig Magyarországon nem volt mód hivatalosan nem magyar keresztneveket használni a különféle okmányokban. A nagyapám például Brenner Károlyként szerepelt a személyi igazolványában, de a sírkövén Karl Brenner áll, és mindenki így is szólította.
De például Sopron ’89 utáni első, szabadon választott polgármesterét mindenki Hirschler Rudinak ismeri, pedig az okmányaiban a Rezső név állt. Az én esetemben sem történt más: amikor már lehetett, akkor a személyi igazolványomba is beírattam a német nemzetiségű keresztnevemet, hiszen már korábban is ezt használtam és a szakdolgozatom ez alatt jelent meg. Az identitás nyilván egy összetett kérdés, de azért annyira nem bonyolult:
„nyelvileg és kulturálisan német nemzetiségű vagyok, viszont nincs nálam hűbb polgára a hazámnak, Magyarországnak.”
Ez a két dolog nem egymást kizáró, hanem erősítő identitáskomponens. Véleményem szerin épp a szélsőliberálisból politikai haszonért jobboldalivá váló Fidesztől több mint elgondolkodtató, hogy ilyen kérdésekben hazafiatlansággal vádolja a Jobbikot.
„Orbán rendszerét nem a parlamenti patkóban lehet és kell megdönteni”
Milyen feladatok állnak a közeljövőben a Jobbik új elnöksége előtt, és hogy tervezik felvenni a harcot Orbán Viktor korrupt rendszere ellen? Miért kellett megszavazni a Stop Sorost, és hogy befolyásolja majd Mi Hazánk Mozgalom megjelenése a nemzeti oldalt? Többek között ezekről is kérdeztük Stummer Jánost, a párt újdonsült alelnökét.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
