Bajorország egyik legszebb városának, Nürnbergnek közel annyi lakosa van, mint a szlovák fővárosnak, tehát megközelítőleg félmillió. Bár Albrecht Dürer festőművész szülővárosában rengeteg középkori műemlék épület és templom található, a turisták többsége mégis a 20. század szomorú történéseivel kapcsolatos emlékek iránt érdeklődik.
A II. világháború előtti és utáni történések szomorú nyomot hagytak a város történetében. Történelmi tény, hogy 1939 előtt Nürnberg a fasiszták bástyája, Hitler egyik legkedveltebb városa volt. Itt zajlottak a náci párt hatalmas nagygyűlései, és a háború után – nem véletlenül – éppen ebben a városban állították bíróság elé a háborús bűnösöket.
Bár a helybeliek nem szívesen beszélnek róla, a náci emlékekkel a város számos részében találkozhatunk. Idegenvezetőnk elmondta, hogy a háborút követően a város vezetése sokáig nem tudta eldönteni, hogyan viszonyuljon a sötét múlthoz. Sokan a teljes feledés mellett kardoskodtak, a fennmaradt építmények lerombolását és eltüntetését szorgalmazták. Szerencsére győzött a józan ész, és ma végig lehet járni azokat a helyeket, ahol a náci korszak idején a fasizmus hívei rendszeresen találkoztak, és készültek a világ fölötti hatalom átvételére.
A múlt század húszas éveinek elején Adolf Hitler Nürnberget még a „legnémetebb német városnak” jelölte ki. München után itt zajlott 1923-ban a náci párt, az NSDAP második kongresszusa. Később itt tartották a legnagyobb pártrendezvényeket és birodalmi ünnepeket.
A korabeli filmhíradókból ismert nagygyűlések színhelyére a városközpontból alig 20 percnyi villamosozással jutottunk el. Ismerkedésünket a náci múlttal az egykori kongresszusi csarnok, a Kongresshalle egyik szárnyában elhelyezett Dokumentációs Központban kezdtük. A kívülről elég kopott állapotban lévő épület tetejét egy modern építészeti megoldás díszíti, amely már messziről felkelti az ideérkező figyelmét. Alatta található a bejárat a náci múlttal foglalkozó múzeumba.
A Kongresshalle a római Colosseum mintájára épült. Közel 70 méter magasra tervezték, és 50 000 ember befogadására lett volna alkalmas. Itt is tartottak a fasiszták ünnepi rendezvényeket, ám az épületet nem sikerült befejezniük. Jelenlegi, eléggé elhagyatott állapotában is el tudjuk képzelni, hogyan festett volna, ha megvalósulnak az építészek tervei.
Egyébként ez az egyetlen épület, amely nem Hitler kiváltságos építésze, Albert Speer, hanem Ludwig és Franz Ruff tervei alapján épült. Az elképzelések szerint a hatalmas csarnok fedett lett volna. A tető közepét üvegből tervezték. Hitler a beszéde közben pontosan a csarnok közepén állt volna, hogy a napsugarak rá irányuljanak. Ezzel azt a benyomást keltette volna, hogy megvilágosult, és a németek számára szinte istennel egyenlő. Legalábbis ez volt a fasiszta ideológusok elképzelése.
A 2001-ben megnyitott központ tulajdonképpen egy nagyon jól átgondolt, logikusan felépített interaktív kiállítás. Alapos részletességgel mutatja be a történelemnek ezt a sötét fejezetét, végigvezet a náci mozgalom gyökereitől, Hitler politikai színre lépésétől kezdve egészen a nürnbergi perig, miközben részletesen megismerhetjük az ideológiákat és a pártnagygyűlések helyszínéül szolgáló stadionok, lelátók, csarnokok történetét. Mindezt lenyűgöző mennyiségű archív filmmel, eredeti fényképpel és dokumentummal illusztrálva, audio guide (hangos útmutató) túrával kiegészítve.
Látogatásunk idején rengeteg diák és fiatal tartózkodott a központban. Egész Németországból érkeznek ide az iskolások, hogy egyfajta élő történelemóra keretében ismerkedjenek meg hazájuk történelmének a legsötétebb fejezetével.
Érdemes ellátogatni a közeli Zeppelin-mezőre is, ahol a hatalmas nagygyűlések zajlottak. Valamikor a város lakóinak kedvelt kirándulóhelye volt.
A nevét onnan kapta, hogy 1909 augusztusában itt szállt le léghajójával a legendás Zeppelin gróf.
A hatalmas területen többnyire Albert Speer, a Harmadik Birodalom főépítésze által tervezett létesítményeket, illetve azok terveit láthatjuk. Ezek legtöbbje a második világháború kitörése miatt el sem készült. Viszonylag jó állapotban megmaradt a szónoki emelvényként is szolgáló Zeppelin-főtribün. Innen szónokolt Hitler az egész országból összesereglett hatalmas tömeghez. A múlt század harmincas éveiben összesen hatszor tartottak itt birodalmi pártnapokat.
Évi 200 ezres látogatószámával a Zeppelin-mező Nürnberg egyik leglátogatottabb nevezetessége. Lelátóin valaha 70 ezer, rendezvényterén pedig 200 ezer ember fért el, ugyanis a 140 ezer négyzetméteres mező adott teret a birodalmi pártnapok legmonumentálisabb tömegrendezvényeinek. A tribün a valóságban még nagyobbnak tűnik, mint a korabeli filmfelvételeken. A mezőn megmaradt néhány fáklya és világítóoszlop. A nagygyűlések jellegzetes programpontja volt az esti látványos fényshow.
A mező a helybeliek számára ma is népszerű kirándulóhely, a széles utakon gyakran rendeznek autós, illetve motoros versenyeket. A fiatalok elsősorban a hagyományos nyári rockfesztivál idején foglalják el a hatalmas területet.
Albert Speer építésznek több megvalósítatlan terve maradt az utókorra. A két kilométer hosszú Nagy utcán (Grosse Strasse) a katonai felvonulások zajlottak volna, nem messze innen pedig olimpiai központot terveztek. A központi stadion hatalmas, több mint 300 ezer férőhelyes lett volna. Hitler nem titkolt vágya volt, hogy az olimpiai játékok állandó színhelye Nürnberg legyen. Az alapkőletételre 1938-ban került sor. A Deutsches Stadion falai azonban egy pillanatig sem álltak. Nürnbergben csak az alapokat sikerült kiásni, s amint 1939-ben kitört a második világháború, az építkezés abbamaradt. Hittek abban, hogy hamarosan folytathatják a munkát, a munkagödrökből ugyanis folyamatosan szivattyúzták a talajvizet.
Mindennek napjainkban már kevés nyoma látható, ami mégis fennmaradt, az mementóként szolgál. A beteg elme tervei nem ismertek korlátokat.
(Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/22. számában)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
