Nővekvő adóssághegyek: semmit sem tanultunk a gazdasági válságokból

Nővekvő adóssághegyek: semmit sem tanultunk a gazdasági válságokból

Nem vagyunk túl a nehezén, már ami a gazdasági válságot illeti. Erre mutatott rá a The Economist mérvadó gazdasági lap internetes kiadásának elemzése.

 

Adóssághegyek

 

A 2008-09-es világgazdasági válságot az adóssághegyek okozták, ennek ellenére nem tanultunk az esetből: ma a felhalmazott globális adósság értéke nagyjából 200 000 milliárd dollár, vagyis az adósságot folyamatosan újratermeljük. Ebből csak a köztartozások értéke 54 000 milliárd dollárra tehető.

 

Az Egyesült Államok 2008 és 2015 között a GDP 64%-ról 104%-ra, az euró-övezet 66%-ról 93%-ra, míg Japán 176%-ról 237%-ra növelte államadósságának arányát.

 

Köztartozások globális értéke 2014-ben. Forrás: The Economist

 

Alapvetően a befektéseket és a fogyasztást is hitelből finanszírozzuk, ami önmagában nem lenne baj, ha az adósság újratermelődése nem lenne gyorsabb a gazdasági növekedésnél. (Aki kíváncsi a globális köztartozások pontos számára, kattintson ide és nézze meg a The Economist interaktív térképét.)

 

Globális hullámvölgyben

 

A közgazdászok szerint a világgazdaság ciklikusan mozog, vagyis többé-kevésbé szabályszerűen követik egymást a a gazdasági bővülés és a recesszió időszakai. Egy-egy felívelő szakaszt egy nagy jelentőségű felfedezés vagy találmány indít el. A probléma ma abban rejlik, hogy a legtöbb innovációt foganatosító számítástechnika nem képes olyan növekedést indukálni, mint amit tudott az ipari forradalom, a belső égésű motorok vagy az elektromosság felfedezése.

 

A hullámvölgyből való kitörés egyik feltétele, hogy a gazdaság válsághajlamát a megfelelő intézményeken keresztül (kamat, pénzkibocsátás, gazdasági stimulusok, állami beruházások) kezelni tudjuk. De nem tudjuk. A szakértők szerint nem a gazdaság válsághajlama a legnagyobb probléma, hanem hogy kevesebb eszköz áll rendelkezésre a helyzet kordában tartására.

 

Kondratyev-hullámok. A globális gazdsaág ciklikusan bővül és fordul recesszióba. A rajz jól ábrázolja az egyes felívelési szakaszokat megelőző felfedezéseket. Ma ilyenekből van a legnagyobb hiány. Az IT és a virtuálius világ önmagában kevés. Forrás: Bankszövetség.hu

 

Példaként említhető Japán esete, ahol a jen felértékelődését (és így az export csökkenését) megakadályozandó negatív kamatokat vezettek be – de nem érték el kívánt hatást, mert a fogyasztó akkor vásárol a jelenben, ha arra számít, hogy a jövőben nőnek az árak – mégha ezt az emberek nem is így érzékelik. De ma mindenki további deflációra vagy legjobb esetben is a valuta stagnálására számít mind Japánban mind az EU-ban.

 

Van-e kiút?

 

A deflációból való kitörés egyik lehetéges megoldása (a kamatlábbal történő manipuláción kívül), ha jelentősen, 5-10 százalékkal megemelnék a béreket. Ez azonban valószínűleg a vállalati lobbi erős ellenállásába ütközne, nem csak Japánban, de Európában is.

 

Különösen nehéz lenne ezt véghez vinni Szlovákiában, ami egy kicsi, nyitott gazdaságnak számít. Vagyis azzal, hogy a világ legnagyobb autógyártói vagyunk egy főre vetítve, azok közé az országok közé tartozunk, akik a leginkább függnek az autóeladásokól – és az autógyárak működésétől.

 

Mai globalizált világunkban egy olyan multinacionális vállalat, mint a VW vagy PSA a bérek emelkedése miatt egyszerűen kiviheti a termelését valamelyik távol-keleti, rekordalacsony munkaerő-költségeket támasztó országba. Ez azt jelenti, hogy az autógyárak számára Szlovákia addig marad játékban, míg az eurozóna, a viszonylag olcsó munkerő és a kedvező földrajzi elhelyezkedés ellensúlyozza a nagyságrendekkel kevesebb fizetésért dolgozó, nagyobb felvevőpiacot képviselő Kína és India előnyeit.

 

Adatok: Inštitút Finančnej Politiky, Grafikon: Körkép.sk

Adatok: Inštitút Finančnej Politiky, Grafikon: Körkép.sk

 

A fentiekkel összhangban az adórendszert is meg kell reformálni, úgy, hogy a megtakarításokat és a fogyasztást is ösztönözze. A The Economist szerint recesszió idején előnyösebb csak a tartós fogysztási cikkekre adókedvezményeket bevezetni, mert a ruházati és szükségleti cikkeket a fogyasztó így is, úgy is kénytelen megvásárolni. Ezzel persze – érthető okokból – nem mindenki ért egyet.

 

Az Egyesült Államokban kifejezetten nagy szükség van adóreformok bevezetésére. Ott a rendszer átlagon felüli kiváltságokat biztosít a vagyonos rétegnek, például kétszeres jelzáloghitelt vehetnek fel a yachtjaikra azok, akik legalább 14 napot töltenek egy évben a hajójukon. Ráadásul magasabb adókulcsot rónak ki a munkából származó jövedelmekre, mint a befektetésből származókra.

 

No comment… Forrás: youtube.com

Minden mindennel összefügg

 

Ha a kamattal a fogyasztói magatartás megváltozása miatt nem érdemes manipulálni, az állami beruházások drasztikus megemelésére (az 1920-as évek mintájára) a felhalmozott adosságállomány és az EU által támasztott feltételek miatt pedig nincs lehetőség, a globális gazdaság egyszerűen egy lefelé tartó spirálba kerül.

 

A termelékenység hiánya letöri a forglalkoztatottságot, ami visszafogja a fogyasztást és a megtakarításokat, ami visszafogja a fejlesztéseket, ami visszafogja a termelékenységet, és így tovább…

 

Mi jöhet még?

 

A történelem és a gazdaságtörténet tanulsága szerint az egyre szűkösebb erőforrásokért meginduló harcok háborúba torkollhatnak. A biztonságpolitikai szakértők nem tartják valószínűnek, hogy egy újabb nagy világháború lenne kilátásban, de „kisebb“, regionális háborúknak már most is tanúi lehetünk.

 

Szíria, Észak-Korea, Dél-kínai-tenger, Kelet-Ukrajna, Afrika, és a migránsválságnak köszönhetően ma az EU is válságterületnek számít, ahol háborús viszonyok uralkodnak. Kína létrehozta saját szabadkereskedelmi egyezményét az USA-Japán-Dél-Kelet-Ázsia kereskedelmi tömörüléssel szemben, Európa-szerte terjeszkedik az atomerőművektől kezdve a bankszféráig mindenhol. A Közel-Keleten és Ukrajnában a Nyugat és Oroszország feszül egymásnak, mindkettő az európai piacokra tart igényt (Ukrajna nyugat-baráttá tétele elvágja Oroszorgszágot az EU-tól).

 

Fegyveres konfliktusok a világban 2013-ban. Forrás: politicalviolenceataglance.org

 

Ma a világban 22-23 fegyveres konfliktus zajlik egy időben. Nógrádi György biztonságpolitikai elemző szerint a második világháború óta egyetlen békés nap nem volt még a világon.

 

A válságból való kilábalás feltétele a szakértők szerint egy világszintű, nemzetek feletti, közös fellépés lenne, de erre jelenleg nem nagyon van kilátás. A bevett szokásokhoz  való görcsös ragaszkodás, amiben az EU törvényhozása élen jár, már nem vezethet eredményre, mert 2008-09 mindent megváltoztatott.

 

The Economist, Körkép.sk

Nyitókép: Aktuality.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »